100 éves TENGELICI I. VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ - részletek a kiállítás megnyitójából
2024-11-15
*****
Aurora Amelia Joplin: Őszi csend
Szív hegedűjén pendül a bánat, ahogy az őszi pára lassan leül, falevelek közt bújik a csend, és a szél halkan sóhajt egyedül.
Bús az avar, fáradt arca ráncos, emlékezik, mesél a múltról, ahogy lassan megérik minden érzés, s belehull a mély, csendes magányába.
Köd szitál - ölelésbe fonja az erdőt, puhán takarja a fák ágait, tél közeleg, s halkul a világ, a madarak álomként szállnak tovább.
A fák bölcs tanúk, susogják halkan, hogy az elmúlás nem vég, csak egy kezdet, águkon csend fonódik, mint végtelen dallam, míg a szél viszi gyengéden egyre messzebb.
Nyugalom kúszik szívünk rejtekébe, a béke csendje szavak nélkül zenél, hiszen minden ágon ott zúg a múlt, az élet halk, mégis örök dalt mesél.
A köd lassan oszlik, halkan tűnik el, a napfény bekúszik a fák közé szelíden, de melege már csak emlék a levélnek, s az erdő hallgat, ahogy a tél kopogtat, fagyos ujjaival csendet hoz, végtelent.
A tűz nem játék. Ez a meghatározó mondat gyermekkoromból, amit unásig szajkóztak a felnőttek, amikor bármi ezen elemmel kapcsolatos tevékenységről volt szó. Ahogy visszagondolok, nem csak ez miatt tartottam tőle, hanem mert ezekben az időkben (90 évek eleje), volt egy magyar rajzfilm sorozat a tévében a Trombi és a Tűzmanó. Nagyon szerettem nézni azt, hogy milyen új galibát csinál az a rakoncátlan kis lángnyelvecske, aki Mikó István hangján verselve beszélt. Majd a részek végén mindig volt egy állat szereplő, aki összegezte a történteket és elmagyarázta hogyan lehetett volna elkerülni a kialakult bajos helyzetet, és az elefánt tűzoltó mester helyre tette mindig a manót a pipájába. Esküszöm néha még látni is véltem a kis galádot a gázrózsánál mikor anya csinálta a kakaót. A tűzoltó autót ezáltal valami fantasztikus járgánynak láttam, amit gyereknapokon meglehetett nézni és néha még szirénáját is bekapcsolták röviden. Ekkora gépóriás megismerése során éreztem megint azt, hogy akik ott dolgoznak rajta milyen nagyok én pedig mennyire kicsi vagyok. Fura módon félelemmel kevert csodálat volt bennem. Jelenleg, ha látok vagy hallok egy ilyen járművet, akkor összeszorul a gyomrom ,és azt kívánom, ne sérüljön meg senki és ne történjen visszafordíthatatlan kár, valamint önző módon, hogy soha ne legyen rájuk szükségem.
Sokáig értetlenül néztem a horgászokat, akik órákat, napokat ültek a ladikokban vagy a parton. "Nincs jobb dolguk?" - gondoltam. Szabó József is ilyen megszállott horgász volt. Úgy ismertem meg, hogy fia Zsolt annak a vizitúra egyesületnek lett a tagja aminek az elnöke vagyok. Míg Zsolt evezett, Józsi horgászott. És szinte mindig fogott is valamit. Nem mellesleg fiam, Ariel már a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban működő gyermekhorgász szakkör tagjaként ismerkedett ezzel a sporttal. Sok évvel ezelőtt egy augusztus végi napon amikor Ariel horgászni indult, hívott magával és felszerelt nekem egy kis spiccbotot. Leültem én is a stégre. Hamarosan kapásom lett. Megfogtam életem " bálnáját". Ha hiszik, ha nem, kis horgásztúlzással, volt vagy 5 cm. Decemberben már horgásznom kellett. Nem bírtam várni tavaszig. Felhívtam Józsi barátomat, hogy menjünk a Sióra horgászni. Röpködtek a minuszok, néha esett a hó, de Mi mentünk. Napokig jártunk a Sió partra. Józsi magyarázta, mutatta a csalizást, a dobásfajtákat. Én próbáltam, próbáltam, próbáltam.... A vége az lett, hogy hol bokrok, hol a fák ágain akadt, hol a bokron, hol a fák ágain akadt el a szerelékem. Józsi türelmesen, mosolyogva kiakasztotta a horgom. Újra magyarázta, mutatta a technikákat. Én dobtam , Józsi újra kiakasztotta az ágakban elakadt horgom. Mivel "könnyen" tanulok, napok múlva már sikerült is bedobnom a szereléket akadás nélkül. Körülbelül egy hét után úgy döntöttünk, -mivel még a kapásig nem jutottunk el- , hogy tavasszal folytatjuk. Józsi a végén elmondta, hogy szinte bizonyos volt benn, hogy akkor , és ott nem fogunk halat, de legalább horgászhatunk. Ejött a tavasz, eljött a nyár, Józsival, Ariellel, majd később feleségemmel Dórával, aki időközben vizsgázott horgász lett, sokat horgásztunk, és már én is fogtam a halakat. Adódott egyszer, hogy a Siózsilip alatt nagy rablásokat láttam. Mondtam Arielnek, hogy -"felhívtam" Józsit. Hát persze, hogy indultunk pergetni. Életem első pergetésére menvén mondtam is két sporttársamnak, hogy olyan izgatott vagyok, mintha életem első randevújára mennék. Dobáltam, hol gyorsan, hol lassan. Kaptam a tanácsokat, de kapásom persze nem volt. Eltelt vagy másfél óra, jól elfáradtam és hazaindultunk. A hazavezető úton felnevettem. Ariel és Józsi értetlenül néztek rám, hogy mire mondtam nekik, hogy ez pont olyan volt, minz az első randi. Nagyon izgultam előtte és nem történt semmi. Ezután együtt nevettünk a nagy kalandon. Ez csak két példa volt a több évtizedes barátságunkból. Ha a vadászoknak van örök vadászmezejük, akkor a horgászoknak biztosan van örök horgászvizük. Ha van akkor Józsi ott ül a parton és horgászik.
Köszönöm Józsi a barátságod, és az életedből rám szánt időd!
Azon vízitúrázók akik a Sión eveztek Kis-kört, Nagy-kört vagy csak úgy felfelé, vagy lefelé, találkoztak Siójut településsel, de a hídjával biztosan. Ja, a híd! Nekünk is van emlékünk a híd alá írt velős gondolatot tartalmazó felfestésről. Ezért is örültem meg, amikor Samu Gyulától kölcsönkapott Siójuti krónika című könyvben rátaláltam Róka Gyula versére, Falum címmel. Ezt a verset Róka Ildikó hozzájárulásával közöljük.
Gaál László
*****
Róka Gyula: Falum
Hol Somogy dombjai a Sióhoz simulnak, Házakból estenkint pisla szemek gyúlnak. A Bozót, A Sió vállára hajolva, Szőlőhely, a vasút nyugatról karolja. Csúcshegy árnyékából pincék sora nézi, Hogy pezsdűl a falu, napjait hogy éli.
Ahol a Belátón szellő suhan át, Simít termő ágat, rengő gabonát, Madárfészket rejtő titkos bokrokat. Múltunkról regélő csendes sírokat. Ott van az én falum, hol a dombok alatt Hatszáz év bánata és öröme fakad.
Ha mesélni tudna nekünk a határ, Elmondaná, hogy járt itt török, tatár. Sokszor pusztult minden, üszög és rom felett Az élet,az ember győzedelmeskedett. Bujdosva elhagyta vályogromok helyét, Újra települt és jobb jövőt remélt.
Múltnak rossz emléke időre fakul, Bennünk él, a jövő hogyan alakul. Lesz-e szülőföldje, vagy csak háza itt, Kikkel együtt lakunk és éli vágyait? És aki felnőve távolba szakad, Nem feledheti el, hogy innét fakad.
Hiszem, kit sorsában erre vet az út, Nyitva talál majd szívet és kaput. Ha pedig elmegy, mindig visszavár A békés falu, a termő határ, Virágos utcák tiszta házai, Múló fiatalság boldog álmai.
A ráckevei hajómalom forgatásánál a malomba lépve különleges érzés kerített hatalmába. Egyik kedvenc regényem, Fekete István ; Hajnal Badányban című művének légkörét éreztem magam körül. Aki ismeri a regényt tudja, hogy a fő cselekmény mellett egy új malom születését és később "életét" is megismerhetjük. Voltam már múzeumi környezetben, malomban, de itt más fogadott. A malom működik, és ráadásul egészséges lisztet őröl. A fények, a hangok és a légkör engem teljesen elvarázsolt. Megbabonázva néztem a sok kis és nagy fogaskereket, a szerte ágazó és különböző hosszúságú, egyik lassan, a másik gyorsan futó szíjakat, melyek nem esnek le az egyébként sima kerekekről, a sok-sok izgő-mozgó alkatrészt. Ráadásul ott van a fából készült malom és az őrlés illata. Száz szónak is egy a vége, ez a helyszín igazán mély nyomot hagyott bennem, melyre sokáig fogok emlékezni.
Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.
Duna-Dráva Nemzeti Park
1996 tavaszán jött létre a park, hogy több olyan területet beolvasztottak, amelyek korábban már védetté lettek nyilvánítva.
A Duna és a Dráva mentén 50.000 ha területén található. Természeti képének a főbefolyásoló eleme a víz. A folyók víz tömege meghatározza számos különféle élőhely kialakulását, sok védett és ritka növény- és állatfajjal. A két folyón kívül a park területe az egész Dél-Dunántúlra kiterjed, illetve az öt tájvédelmi körzetet (Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, Kelet-Mecsek Tájvédelmi körzet, Zselici Tájvédelmi Körzet, Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet) és tizenkilenc természetvédelmi területet is magába foglalja. Felügyelő szervezete a A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.
A Nemzeti Park tájegységei
Gemenc
A Duna-menti Sárköz területén található, amely már 1977-ben védett területté lett nyilvánítva. Az ártéri növényvilágának meghatározó társulásai a bokorfüzesek, a puha- és keményfa ligeterdők.
A nagy vadaknak kiváló búvóhelyet ad a szinte megközelíthetetlen ligeterdő. Őz és vaddisznó állománya is említésre méltó, de világhírűvé a gímszarvasai tették. Védett értékei a jégmadár,
a rétisas, a fekete gólya, és a kerecsensólyom. Sajátossága még ezen területnek, hogy „fokok” szövik át, melyek részben természetesen kialakuló keskeny csatornák, amit a régen ott élő és gazdálkodó embert segítette, egyfajta folyószabályozás.
Béda-Karapancsa
1989-ben tájvédelmi körzet. Két lényeges részre osztható, a bédai részre, mely a Duna jobb partján található a Mohácstól a déli országhatárig, és a karapancsi bal part rész és hozzátartozik a Karapancsai-halastó.
Itt van hazánk rétisasok és fekete gólyák által egyik „legsűrűbben lakott” területe. A háborítatlan ártéri erdők mélyén zavartalanul pihennek meg hatalmas csapatokban a gémfélék, kis és nagy kócsagok, kanalas gémek.
Az erdeiben vadmacska él, és értékes emlősök közül a vidra otthona is. Védett növénye a réti iszalag.
Dráva
A Dráva és mellékfolyóinak árterét holtágakat és galériaerdők kísérik. Kolokán, tündérálom,
rucaöröm, sulyom állomány tarkítja a holtágakat.
Halban leggazdagabb vizeink egyike a hazai Dráva szakasz és ritka fajok is előfordulnak.
Otthont ad a kecsegének, Petényi-márnának, lápi pócnak és réti csíknek. A rendkívül ritka tarajos gőte is megtalálható itt. Kis lile és a billegetőcankó,
a jégmadár, gyurgyalag kedvelt költési és tartózkodási helyei a Dráva homok- és kavicspadjai. Énekesmadarak nagy számban élnek a galériaerdőkben, úgymint a fülemüle,
énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, kárókatonák. Védett ragadozó a nyuszt és a vadmacska.
K.N.Z.
Forrás:
