2020. december 21., hétfő

V. évfolyam 25. szám

 


Minden kedves Nézőnknek áldott Karácsonyt, és egészségben, sikerekben gazdag Boldog Új évet kíván a stáb minden tagja.

*****

A hagyma, Sinatra és az advent

Voltatok már úgy, hogy egy film, zene vagy könyv annyira megfog, hogy az általa keltett érzések elindítják benned a személyes belső mozidat az emlékek filmtekercseivel, és pár napig úgy hordod magadon hangulatukat, mint egy vastag, puha, kényelmes hálóköntöst.
Én a múlt héten éltem meg ezt. A konyhában éppen próbáltam tetemes mennyiségű vöröshagymát felpucolni majd finomra vágni a francia téli levesbe, amikor a zene lejátszóm Sinátrához ért. Mikor a nagy öreggel dúdolva a holdra szállásunk követően visszaérkeztem a földre felcsendült a Let it Snow.
És elindult a filmem. Pár éve ezt a dalt végtelenítettbe hallgatva csempésztük be az advent hangulatát díszítés közben a volt munkahelyemre. Megpróbáltuk a művelődési házat ünneplőbe öltöztetni exmunkatársnőmmel karöltve. A bejárati ajtók üvegén hó spray segítségével téli táj fogadta a hozzánk érkezőket. Az előtérbe a fa oszlopokat, amely az előadó termeket tarja és a fém hatású információs pultot fenyő füzérekkel futtattuk be. Rájuk fehér selyem mikulásvirág és fagyöngy kompozíciókat ültettünk és ekrű bársony masnikat tűztünk majd apró sárga izzókat csavartunk rá. A díszekről lepottyanó csillámot bohóckodva egymásra kentük és  viccelődtünk ki tél tündéresebb. A mészkő lépcső korlátján vízesés szerűen míg az üveghíd kapaszkodóján tűzdelten volt elhelyezve a mélyzöld műfenyő girland amelyen arany és fehér gyöngy sorok tekeregtek és a masnikból, valamint fényekből ide is jutott. A munkálatok többnyire egy hetet vettek igénybe és péntekre megérkezett a 4-5 méteres karácsonyfa. Ezt a momentumot várták sokan. Mi óriás létrák segítségével közelítettük a nagy örökzöld megfelelő pontjait. A gömbök óarany, arany csillám és matt réz színben tündököltek. Hozzájuk passzoló metál sárga girlandok kígyóztak rajta. Aki fogta létra lábát segítette az összkép tökéletesítését. Persze a látogatók közül különösen a gyerekek és az idősek álltak meg  fél kész állapotában is csodálni. Míg a kicsiket a termete nyűgözte le addig a szép korúakat a ráaggatott kézzel készített tenyérnyi fehér szatén szíveket dicsérték. Néha mikor mi is leszálltunk a magaslatról árgus szemekkel figyeltük kollégáinkkal, hogy hol van luk ahova dísz kell. A délutáni szemlélődésünket az szakította félbe, hogy a mozi felől áradt felénk a frissen pattogtatott kukorica illata ezért beszereztünk néhány zacskóval és nasizás közben folytattuk a meetinget a dizájnról. Visszamászva felkerült a borostyán sárga fényfüzér végül a tetejére az arany csillag. Az elpakolás nem kezdődött meg rögtön. Munkatársakkal a szépségbe, elégedettséggel álltunk pár percig. Felidézve a múltunk karácsonyait. Vicces, megható vagy bosszantó eseményeit.
Mondhatnám, hogy a hagyma miatt könnyeztem. Tovább kapcsoltam a lejátszót a kedvenc karácsonyi dalokat tartalmazó albumomra és azon morfondíroztam, hogy adhatnék most valamit a többieknek, hogy nincs közös tér, mert nekem ez az advent. Mire a leves kész lett a tervem is, de ez hadd maradjon az én titkom.
Kincses Nagy Zoé

*****

A pilismaróti hajótemető


*****

Molnárka tanösvény


Gemenci séták sorozat

*****

2020. december 7., hétfő

V. évfolyam 24. szám

Véget ért a balatoni utószezon

A She nevű vitorláshajó kiemelése

*****

Kutasi Balázs: Daruzás 2020

  Eljött hát az idő, a 2020-as szezon utolsó kihajózása...
László barátommal elindultunk a tükörsima, párába burkolódzó tóra a motort felmelegíteni. Az olajcsere esedékes már és így sokkal könnyebb a folyóssá vált olajat a motorból kiszívni. A szomszéd kikötőben közben már dolgozik a daru, egy nagy teherautó rakterébe igyekeznek egy kisebb hajót betuszkolni. Mi a negyedikek vagyunk csak a sorban, ezért bőven van még időnk. A kipufogó erősen gőzöl a hidegben, a hűtővíz befolyójába valószínűleg már belenőtt pár apró kagyló, leszűkítve a nyílást, ezért kevesebb víz jut át rajta. Jó pár kör megtétele után visszatérünk a kikötőbe, de még sokat kell várnunk mire sorra kerülünk. Addig is leszereljük a vitorlákat és előkészülünk a daruzáshoz. Amíg sorra kerülünk, segédkezünk a többieknek,
így ők is hamarabb végeznek...
Már rutinos mozdulatokkal helyezzük el a daru kötelének a végeire az emelőhevedereket. A darus lassan megemeli a hajót, mi ellenőrizzük a hevederek elhelyezkedését és partra szállunk. A kikötőkötelek végeit fogva tartjuk a hajót irányban, meggátolva a 4,5 tonnás test szabad forgását. Már több, mint öt méter magasan imbolyog a fejünk felett a lomha test, a kötelek végei már csak épp
a földig érnek, de még mindig emelkedik. Rossz arra gondolni, mi lenne velünk, ha az egyik heveder véletlenül elcsúszna...?
A darus viszont rutinos, minden szezonban több száz hajót emel ki és befelé egyaránt. Mi már be is forgattuk a hajót orral a víz felé és lassan süllyedni kezd, közeledve a kijelölt téli helyéhez. Mire fél méterre megáll a talajtól, gyorsan elhelyezzük a fa bakokat a tőkesúlyok alá és ezután a hajó már pontosan vízszintesen és stabilan ül fel rájuk. Ekkor tudjuk alaposabban szemügyre venni, hogyan teljesített a tavasszal annyi munkával felhordott algagátló réteg. A magasnyomású mosóval gyerekjáték az amúgy nem vastag algaréteg eltávolítása. A hajtóművet viszont tényleg ellepték a csigák, csoda, hogy egyáltalán átjutott egy kis víz a hűtőbe. A takarítást és rendrakást követően szakszerűen összehajtogattuk a vitorlákat, ezeket télre haza szoktam vinni. Távozáskor még visszanéztem a partra vetett bálnaként pihenő hajótestre, de lélekben már ismét  a tavaszi napsütésben a vízen ringatózó fehér hattyút láttam benne...

*****

Malomtelelő-tavi kilátó


Gemenci kilátók sorozat

*****

Csiffáry Zoltán: Szemed

Mikor szemedbe nézek,
akkor eszmélek csak rá,
míly kicsi a világ!
Régen átöleltem volna,
de nagynak találtam.
Most megtehetem,
mert a szemedben látom.

*****

 

IX. évfolyam 9. szám

 Európa kék szalagja a Duna Búcsú a hegyektől ***** Ahol a víz az úr A Dráva menti WISEDRAVELIFE projekt eredményeinek bemutatása. ***** Du...