Európa kék szalagja a Duna (VIII. rész)
Hurkok és határok
*****
A Duna Nekem
Mélyebben belegondolva mindig jelen volt az életemben Ő, a nagy folyton haladó víztömeg. Első emlékeket róla, talán a battai csónakház adott, ahol a munkaünnepét töltöttük a többi családdal együtt.
Vízhez közel a partra csak is felnőtt kíséretében mehettünk, és közösen csodáltuk a sajátos szürkés-kék árnyalatú folyamát. Édesanyám munkahelyével is szorosan összefügött, hiszen a Dunamenti hőerőműben volt diszpécser.
Rengeteg szál köt oda, és peregnek a kép kockák. Pakson a Dunára helyzett viziszínpad, ahol agusztus 20.-i műsorokat néztünk kis kamaszként a bandával. Az ezernyi villódzó fény, ahogy a rojtozó víztükrön megtörik,
az volt aztán a szélesvásznú élvezet.
A legkedvesebb élményeim mégis a bölcskei holtághoz kötődnek. Amikor a Balaton-felvidékről származó barátaimnak bemutathattam a Dunát. Stégről horgásztunk aztán meguntuk, és próbálkoztunk kézzel fogni halat a gátnál,
ahogy egy filmben láttuk. Persze sikertelenül. A meder aljáról felszedett kagylók, csigaházak és kövek lettek az időszakos kincseink. Az egyik nagyobb kagylóhéjjal rákot is fogtunk.
Egy rövid ideig lavórban tartózkodott velünk a nyaralóban, mert akinek sikerült kiemelni azt gondolta, hogy meglett az új háziállata. Nagy nehezen sikerült rábeszélnünk, hogy engedje vissza héjastól ahonnan elhoztuk,
mert édesanyja biztosan szívszélütést kap ha haza állít vele, valamint nem is tudja pontosan mi kell a tartásához, meg talán az is ösztönző lehetett, hogy a szegény pára kicsit meg is csípte az egyik ujját az új,
nem kívánt gazda jelöltnek.
Telkünkön volt egy hintaágy, ott volt a legjobb délután szunyókálni. A madár csicsergés, a folyó halk moraja, a fák susogós nesze volt a legmegnyugtatóbb zene számomra. Azóta se tudtam olyan jóízűen aludni.
Kincses Nagy Zoé
*****
Jégmadár
Madárlesen sorozat
*****
Ábrahám Exit Béla: Mözsi Szabó István portréja
Hogyan készült sorozat
*****
