IX. évfolyam 5. szám

 Európa kék szalagja a Duna

Háború és háború

*****

Pete János népi citerás

A múlt nyomában sorozat

*****

Citera

Magyar népi húros hangszer a citera, melyet pengetéssel szólaltatnak meg. Legegyszerűbb változata, téglalap alakú hasáb formájú, és asztalra téve játszanak rajta. Citerának sok változatát ismerik és a világ számos táján fellelhető. Közös jellemzőjük az, hogy nyakuk nincs és a húrok a hangszer test felett van. Legelterjedtebb fajtája a "Dunántúli hasas" és az "Alföldi kölyökfejes" keveréke. 1774-ből származik magyar nyelvterületről az első megemlítése a hangszernek.  Érdekesség, hogy az 1940-50-es évekig a tambura kifejezést használták a citerára az Alföldön. A Dunántúlon megjelenő salzburgi citera hozza magával a kifejezést a 19. század elején. Valószínűsíthető, hogy az európai citera ókori hangszerből a monochordból fejlődött ki. A hasábciterát a történeti adatokból következtetve a 18.szászadban szlovák,
cseh, morva közvetítéssel került országunkba, először az Alföldre és a későbbiekben onnan terjedt el hazánkban.

Felépítése: A hangszer körülbelül fél méter hosszú és téglalap alakú. Hosszanti oldala egyenes vonalú, illetve itt helyezkedik el a fogólap.
A fogólapon helyezkedik el a két sor érintő különböző távolságra egymástól. Külső soron a hét törzshang található, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok vannak. Két hangsoros felosztás a zongorán található fekete fehér billentyűk szerepéhez hasonló. A fogólaptól jobbra az oldalrészen pengetnek. A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben a fejet. Itt vannak a hangolószegek. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek által bezárt részt hangszertestnek vagy hangszekrénynek nevezik. A hangszekrény két végén két húremelő bak is van. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén.

K.N.Z.

Forrás: Wikipedia

*****

Ábrahám Exit Béla: A kitaszított (I-II.)

50×40 cm, olaj, farost

30×60 cm, olaj, farost

*****

IX. évfolyam 4. szám

Európa kék szalagja a Duna

Királyok futása

*****

Egy téli árvíz a Gemencben

Felső Barnabás filmje

*****

Gondolattöredékek áradáshoz

Nem a víztől félsz csak attól, hogy szépen lassan bekebelezi és láthatatlanná teszi, ami eddig látható volt.
Egyre terjeszkedik és nem tudni mikor áll meg. Amikor a víz nyaldossa a sínpár dombját, és a kis halász ház hosszú gólyalábai eltűnnek, valahogy rájössz, hogy az elemek mellett te mennyire kicsi és végtelenül sebezhető vagy. A hordalékos, tajtékzó víz mindent visz. Szép a Duna, de csak a medrében. És vajon mit hoz, és mit visz? Mert mindig ad, és elvesz. Átrendez mindent, mint egy fel nem kért tájépítő. Saját ízlésének és erejének megfelelően.Talán még ez benne a flusztráló, hogy nem tudjuk mi marad utána. Könyörtelenül szembesít a veszteségeinkkel.

Szeretem a vizet, de csak a megzabolázható formáját.
Már ha van ilyen...

Kincses Nagy Zoé

*****

Ábrahám Exit Béla: Idill

50×40 cm, olaj, farost