Európa kék szalagja a Duna
*****
Óh a siójuti híd!
Azon vízitúrázók akik a Sión eveztek Kis-kört, Nagy-kört vagy csak úgy felfelé, vagy lefelé, találkoztak Siójut
településsel, de a hídjával biztosan. Ja, a híd!
Nekünk is van emlékünk a híd alá írt velős gondolatot tartalmazó felfestésről.
Ezért is örültem meg, amikor Samu Gyulától kölcsönkapott Siójuti krónika című könyvben rátaláltam
Róka Gyula versére, Falum címmel.
Ezt a verset Róka Ildikó hozzájárulásával közöljük.
Gaál László
*****
Róka Gyula: Falum
Hol Somogy dombjai a Sióhoz simulnak,
Házakból estenkint pisla szemek gyúlnak.
A Bozót, A Sió vállára hajolva,
Szőlőhely, a vasút nyugatról karolja.
Csúcshegy árnyékából pincék sora nézi,
Hogy pezsdűl a falu, napjait hogy éli.
Ahol a Belátón szellő suhan át,
Simít termő ágat, rengő gabonát,
Madárfészket rejtő titkos bokrokat.
Múltunkról regélő csendes sírokat.
Ott van az én falum, hol a dombok alatt
Hatszáz év bánata és öröme fakad.
Ha mesélni tudna nekünk a határ,
Elmondaná, hogy járt itt török, tatár.
Sokszor pusztult minden, üszög és rom felett
Az élet,az ember győzedelmeskedett.
Bujdosva elhagyta vályogromok helyét,
Újra települt és jobb jövőt remélt.
Múltnak rossz emléke időre fakul,
Bennünk él, a jövő hogyan alakul.
Lesz-e szülőföldje, vagy csak háza itt,
Kikkel együtt lakunk és éli vágyait?
És aki felnőve távolba szakad,
Nem feledheti el, hogy innét fakad.
Hiszem, kit sorsában erre vet az út,
Nyitva talál majd szívet és kaput.
Ha pedig elmegy, mindig visszavár
A békés falu, a termő határ,
Virágos utcák tiszta házai,
Múló fiatalság boldog álmai.
*****
Láttál már ilyent?
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése