VI. évfolyam 20. szám

 V. Alisca Katasztrófavédelmi Országos Íjászverseny

Szekszárd

*****

Személyesen tájékozódhatott a lakosság a fűtésszezon előtti szükséges tudnivalókról Szekszárdon


Szeptember 22-én, szerdán a X. Országos Szakmai Közlekedésrendészeti Verseny alkalmával a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság is részt vállalt a lakosság tájékoztatásában Szekszárdon, a Garay-téren.

A Tolna Megyei Tűzmegelőzési Bizottság egy sátorral települt ki a megyeszékhely egy frekventált terére. A Bizottság képviselői szóban, és különböző szóróanyagokkal, illusztrációkkal igyekeztek felhívni a járókelők figyelmét a fűtésszezont megelőző teendők fontosságáról. A tüzelő- és fűtőberendezések, továbbá a hő- és füstelvezetők átvizsgálása kulcsszerepet játszanak a kémény- és egyéb lakástüzek megelőzésében az érintett időszakban. A statikus, kiállított eszközök között szerepelt egy erdőtüzes gépjármű, füst- és szén-monoxid-érzékelők, valamint az ifjú korosztály legnagyobb örömére gyerekméretben tűzoltó bevetési védőöltözeteket tekinthettek meg az érdeklődők.


Tm.Kv.I.

*****
Elcsendesednek az erdők. Végéhez közeledik a szarvasbőgés.

Vadlesen sorozat

*****

VI. évfolyam 19. szám

Körtefa vendégház - Várdomb

Programajánló sorozat 

 *****

Mustgáz sajtótájékoztató és gyakorlat

Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság

*****

Garay János
SZEGSZÁRDI  BORDAL   (1846)

 

Már ha aztán bor: legyen bor,
Hegyi bor, ne szilvalé!
Még a vízbõl is csak az a jó,
Mely hegyekbõl zúg elé!
A lapályra béka menjen,
Igya meg a bûzös tavát;
Hegyre hág fel a szegszárdi,
Onnan hozza tûzborát.
    
Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, õszi ég,
A szegszárdi szõlõfürtnek
Szeme olyan tiszta kék;
S hogyha már szõlõkorában
Ily varázsjátékot ûz:
Hogy ne volna hát borában
Hogy ne volna égi tûz!    

Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belõle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tõke, melyen termett
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?
    
Ha sürûn tölt a szegszárdi,
Hát ne bánja senki se!
Mert hazája színeivel
Honszerelmét szíjja be!
Ha szegszárdi borral élne
Minden ember, mint te s én;
Nem rágódnék annyi hernyó
Nemzetünk szent törzsökén.
    
Már apáink õs korában
Hét országra szólt e bor:
Mert különben hegytövén nem
Épült volna kolostor...
Béla a dicsõ király is
Itt szûrt legjobb borokat,
Kit ma még minden tavasszal
Minden tõke megsirat.    

Béla király idejében
Még magyar volt a magyar;
Most ezerfelé szakadva,
Tudja isten mit akar!
Még a bort sem issza most úgy,
Mint az õsök idején;
Sört iszik vagy kávélével
Töltözik most ifjú, vén.

De borunkhoz hûk vagyunk mi,
S hûk legyünk szegszárdiak!
Míg fölöttünk e mosolygó
Sorhegyek virítanak,
Melyeket ha csúcsra szednénk,
Égig érne Bartinánk
S mi az égi csillagokkal
Poharat koccintanánk.

Ide hát, te bazsarózsa!
Poharunkba, bikavér!
Hadd igyuk az áldomást meg,
Legelőbb is magadér!
Jó barátért másod ízben,
Szép leányért azután,
Ki e háromért nem érez,
Kutyafejű, vad pogány!

S most le, társak, a kalappal,
Végre hagytuk a javát:
Isten éltesse hazánkat
A dicső magyar hazát,
Melybe min gyűrűbe minden
Hazafit befoglalunk,
Folyjon érte, hogy ha vér kell!
Mint foly érte itt borunk.

Folyjon a bor, folyjon a vér,
Hol dicsőség folynia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Még elég hazafia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Míg le nem dől Bartina,
Mellyel honját felköszöntse,
Egy pohárka jó bora.

*****