V. évfolyam 15. szám

*****

Vörös Ákos festő, fafaragó a Magyar Kultúra Lovagja

Magamról mesélek sorozat

*****

Nepomuki Szent János szobor avatás a Sió Torkolati Műnél

A szobrot a szekszárdi Clark Ádám Flottilla és "Ifjú Szív" Táncegyüttes állíttatta.

*****

  Borús július tizenkilencedikei napon Sió-Árvízkapunál a Clark Ádám Flottilla és az Ifjú Szív Táncegyüttes telephelyén Nepomuki Szent János szobrot állítottak fel.  A családias hangulatú rendezvényen Vörös Ákos népi fafaragó alkotásának felszentelését,áldását ünnepelték. Bognár Cecil népművelő csodás hangzású tárogatójának  köszönhetően kaphattak a jelenlévők egyfajta átszellemülést, meghittséget. Süle Viktória közreműködésével megismerhették az alkotót valamint azt, hogy a mű még nem végleges állapotában tekinthető meg, ugyanis a talapzatát Törő György fafaragó művész fejezi be. Kocsis László decsi diakónus-plébániaigazgató megáldotta a szentet ábrázoló alkotást, és elmondta életének főbb pontjait és vértanúságának legendáját. Az összejövetel utolsó negyedében érkezett meg az eső, de ez sem szegte a megjelentek kedvét, finom halászlevet fogyasztottak a Clark Ádám Flottilla közösségi terében azzal a jelszóval, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.

V. évfolyam 14. szám

*****

Édes pillanatok

Szamos Marcipán Mesegaléria - Kőszeg
Programajánló sorozat

*****

Szarvasbogárnász

Vadlesen sorozat

*****

Támadó állásban a Keselyűsi úton

Fotó: Ábrahám Exit Béla

*****

 Zsúrok kis csodája

A kilencvenes években voltam gyerek. Azokban az időkben a szülinapi zsúrjainkon, mert akkor még így hívták, semmi buli vagy party, szóval az ilyen ünnepek legfontosabb pontja a torta volt, ami ugyan nem kötelezően, de az esetek nyolcvan százalékában csokis volt. Ha sok kis pajtás vett részt akkor még emeletes is. A sütemény szélén sötét kicsi krémkupacokon rózsaszín és sárga kis cukorvirágok csücsültek. Ugyan soha nem volt kimondva, de kicsit versenyeztünk is ezen desszertekkel. Szerettünk minél nagyobb, minél szebb finomsággal rendelkezni.
A saját tortáim közül a legemlékezetesebb három szintes volt és a legtetején marcipánból éppen Tom macska hajkurászta egér barátját. Sikongatva örültünk neki. Alig tudtam elfújni a gyertyát. Viszont utána jött a dilemma. Enni vagy nem megenni a csúcsdíszt. Hiszen tényleg szép és visszarakva műanyag kis dobozába a polcon sokáig bírja. Legalábbis az első eldeformálóan melengető napig nyáron. Vacillálódásom nem sokáig tartott, mert azok az orrba belefészkelő, émelyítően finom illatok nem hagyták, hogy porcelán utánzatként fent kergetőzzenek a gyerekbútoron. Helyette szürke macska figurát megmarkoltam és egy határozott nagy harapással fejtelenítettem.
Mostanság már nem a csoki torta a kedvencem, egy tepsi zserbóval jobban lázba lehet hozni. A rajzfilm sorozat rajongást felváltotta a rókák csodálata.  Hát így van ez, ha felnő az ember lánya. Viszont a marcipán nem tudom miért kopott el? Pedig milyen jól mutatna egy nagy adag zserbó közepén egy kedves kis ravaszdi.

Kincses Nagy Zoé