2018. december 17., hétfő

III. évfolyam 26. szám



Minden kedves Látogatónknak áldott,
békés Karácsonyi Ünnepet, és sikerekben gazdag
boldog újesztendőt kíván a
Zöldpont Online Magazin stábja:
Süle Viktória narrátor, publicista;
Gaálné Hoffercsik Dóra narrátor;
Ábrahám Béla technikai munkatárs;
Gaál Ariel fotós, operatőr;
és Gaál László szerkesztő, operatőr


*****
A She nevű vitorláshajó útja a Sión a Balatonra
Első nap: Keselyűs - Borjád
2018-12-04
*****
 Schubert: Ave Maria - Előadja: Sáfár Mónika  - Jászai díjas színművész
A komolyzene kedvelőinek sorozat.
Kísér: Hegedűs Valér - orgonaművész - a Magyar Kultúra lovagja
*****
 Mezei zsálya
Vadvirágok sorozat
*****
Így utaztam a Gemenci kisvasúttal

Széles mosollyal barátian nyújtották felém a mézeskalácsot. Elvettem az átlátszó nylon zacskó tartalmából két darabot. Igazán finomak voltak az arany barnára sült sütemények. Fahéjas, fűszeres illat, ahogy belengte a kis vasút fülkéjét egyre lakájosabbá tette azt. Mintha a kis kályhába tett fa ekkor egy kicsivel erősebben adta volna hőjét utasai számára.
Ahogy kényelembe helyezkedtem helyemen kitekintettem a szerelvény ablakán. A reggel óta szállingózó hó addigra már fehér leplével festőien széppé változtatta a tájat. Karácsonyi üdvözlő lapnak is csodásan beillet volna az a kép, ahogy a szarvas az etetőnél méretes agancsával a fején méltóságteljesen felénk tekintett. A kis sötétbarna vadmalacok egymással versengve futottak a szerelvényünk mellet. A láthatatlan célba mégis egy idősebb társuk ért be elsőként. 
Utunk során megálltunk Lassin-nál, de én bent maradtam a meleg kocsik alkalmi biztonságában, onnan figyeltem a többi utazót és a helyszínt. Az erdészházakat, amelyek kiállításoknak adnak otthont. A fa játszótér eszközeit-segítséggel ugyan-, de maguk rutinjával birtokba vevő gyerekeket látva, nem a hideg jutott eszembe, hanem az a felhőtlen idillikus pillanat, amikor egy gyermek igazán kiélheti magát. Hintázni, mászókára fölmászni majd lejönni, labirintusba befutni és kitalálni, botot gyűjtögetni.  A következő helyszínünk a kilátónál volt. Végig pásztázva a faépítmény tetejéről a helyszínt, hiába a csontig hatoló hideg, a mellkas tájékán lévő apró radiátor az észleltektől szorgalmasan fűtötte a testem. A szálló egerészőölyv körtánca a légben, a vadmacska vadászata a zsákmány állatra, a jégmadár rövid idejű megpihenése. A szürkés barnás törzsű fák alsó negyedét az sötétzöld moha szőnyeg takarja. Hiányos lombkoronájukról még hullottak az utolsó sárga, barna levelek. Tiszta, friss természet illatában ott lapult még a fanyarság is. Mennyi életet és élményt rejt az erdő télvíz idején is.
Kiinduló pontunk felé tartva az idei év utolsó menetrend szerinti járatán a Gemenci kisvasút vagonjában magamba akartam szívni minden pillanatát, hogy amikor majd úgy érzem a város forgatagában, hogy rám szakad szürke, marószagú fullasztó valóság a betonházak rengetegében, emlékeztessem magam, hogy ki tudok ebből szakadni, hiszen van rá lehetőségem.

Kincses Nagy Zoé

*****


*****

2018. december 3., hétfő

III. évfolyam 25. szám

*****
Ősz a Gyilkos-tó partján
Erdély - Románia - Hargita megye
Kitekintő sorozat
*****
 Gemenci erdőben járt a Mikulás

*****
Decemberi éjjel

Fehér hópelyhek fel-fel csillámlottak az éjszakai utcai lámpák fényében. Kukucskálva az ablakon, kikívánkoztam még, hogy a hóemberemet javítsam, mert a hasa lehetett volna kerekebb is. Mindenki aludt már a családban csak engem nem hagyott az izgalom álomra szenderedni. Gondoltam, hogy a művem megvár, holnap is faraghatok rajta, de a Télapó akkor kellet érkezzen. Megint mind a két cipőmbe tesz valamit, mint tavaly. Az ablakban lévőbe és a párjába, ami bent maradt az előszobában.  Fent akartam maradni, megvárni Őt. Megköszönni és mondani neki, hogy tudom, hogy tudja rossz is voltam, de higgye el, próbálkoztam én jó lenni, de hát a többi gyerek és sok felnőtt ezt nem teszi annyira könnyűvé számomra. Főleg a hittan órák. Na, az megterhelő. Viszont tudom, hogy biztosan az igyekezetet is számba veszi az esetembe. Pontosabban remélem.
Miközben visszasomfordáltam testvérem mellé az ágyba, azon morfondíroztam, hogy vajon mit hoz nekem idén? Számba vettem az eddigi évek termését. Ahogy fejtegettem, hogy mikorra mi tehető elszenderedtem. Álmomban szánkón jött és mosolygós volt. Egy teljes piros plüssbe öltözött fehér szakállas bácsi, aki leginkább nagypapámra emlékeztetett. Amikor próbáltam volna magyarázni az éves viselkedésem, kedvesen legyintett egyet és nevettet egy jó nagyot, amivel tudtam, hogy jobban tudja a dolgaim, mint én. Egy aranyszínű csomagot adott át nekem és tovább csúszott a havas tájba a nagyobbacska fa szánkón. Ekkor felébredtem. Szomorúan vontam le a következtetést, elaludtam. Bágyadtságomban kimentem a mosdóba és közben összefutottam Apukámmal. Olyan volt, mintha ő is oda készülne, de engedte, hogy én menjek előbb a mellékhelyiségre. Majd dolgom végeztével visszafeküdtem. Túl álmos voltam, hogy bármit észre vegyek vagy gondoljak.
Reggel mindenhol volt meglepetés. Édesapám addigra elment dolgozni, de délután úgy lépett be a bejárati ajtón, hogy megkérdezte kaptunk-e valamit? Mondtam visongva, hogy igen. Soroltam az ajándékokat. Türelmesen végig hallgatta kis mondókámat. Persze nagyon meglepődtem, nem volt benne virgács. Pedig ugye Mikulás azért járt volna Nekem is, de te igazán jó voltál hozzám.

Kincses Nagy Zoé

*****
Reneszánsz táncok kedvelőinek
A király fogadására - Előadja az Arany Griff Rend
*****
Ábrahám Exit Béla: Sapka
30×60 cm, olaj, farost
***** 

IV. évfolyam 11. szám

***** Részletek a szekszárdi Háry János Mesefesztiválról tartott sajtótájékoztatóról ***** Mesék világa a miénk Számomra ez a műfaj ...