VIII. évfolyam 15. szám

 Megújul Borjádon a Méhes.

Itt írta Petőfi Sándor a Négyökrös szekér című versét.

Petőfi 200 emlékév

*****

Petőfi Sándor: A NÉGYÖKRÖS SZEKÉR

 

Nem Pesten történt, amit hallotok.

Ott ily regényes dolgok nem történnek.

A társaságnak úri tagjai

Szekérre ültek és azon menének.

Szekéren mentek, de ökörszekéren.

Két pár ökör tevé a fogatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

Világos éj volt. A hold fenn vala;

Halványan járt a megszakadt felhőkben,

Miként a bús hölgy, aki férjinek

Sírhalmát keresi a temetőben.

Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.

S vett a füvektől édes illatot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

A társaságban én is ott valék,

S valék szomszédja épen Erzsikének,

A társaságnak többi tagjai

Beszélgetének s énekelgetének.

Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"

Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,

"A csillag vissza fog vezetni majd

A mult időknek boldog emlékéhez,

Ha elszakaszt a sors egymástul minket."

S választottunk magunknak csillagot.

Az országúton végig a szekérrel

A négy ökör lassacskán ballagott.

 

Borjád, 1845. szeptember 26. - október 7. között

*****

Szekszárd, Bati-kereszt kilátó

kilátók sorozat

*****

VIII. évfolyam 14. szám

 A múlt nyomában: kézi aratás

Szendi István: Emlékeim

*****

Benedek Elek: Dal a búzavirágról

Arany kalászok tengerében járok,

Reám nevetnek kék búzavirágok.

Nevetős kedvük nem tudom, miért van,

Egy-két nap tán még s fekszenek aléltan.

Óh, szép búzavirág, érzed-e véged?

Készül a kasza már elbánni véled.

Készülj te is, készülj a bús halálra,

Szürcsöld a harmatot, tán utoljára!

Arany kalászok, kék búzavirágok,

Itt kell hagynotok ezt a szép világot.

Alighogy éltetek, s már vége, vége...

Felnyög a vén föld: oda ékessége!

Fent a hegyek között mélységes csend ül,

Ám lent a völgyben a kasza már csendül,

Dűl az arany kalász, ledűl a rögre,

Helyét a bús tarló veszi örökbe.

Bús tarló fölött, haj, színe hagyottan,

Szegény búzavirág összetapodtan,

S felsír fölötte sirató madárdal:

Egy lett a sorsa a konkolyvirággal!

Óh, szép virág, siratlak én is téged,

Ki szerzél nékem sok gyönyörűséget.

Színedben az égnek kékségét láttam,

Isten kezének remekét csodáltam.

Te, kinek magja a kék égből szállt le,

Színehagyottan is legszebb virág te,

Hű barátodtól mért kell megválnod!?

- Nyugodj csendesen. Legyen szép az álmod.

*****

Szekszárd - Garay János Gimnázium

(régen és napjainkban)