2017. december 18., hétfő

II. évfolyam 42. szám

Minden kedves Látogatónknak áldott békés Karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog újesztendőt kíván a
Zöldpont Online Magazin stábja.


*****

Csillagfény

Ki holdnak útját járja,
csillag van a köpenyén.
Az éjszakát sötétnek látja,
szívében mégis van remény.

Száz csillag van a szívében,
de csak egyre vágyik,
mely kedvese szeméből
Őreá világít.

Csiffáry Zoltán verse
 
 *****
Az őszi erdő - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Csík János a Csík zenekar vezetője
magamról mesélek sorozat
*****
A Madarasi Vagabund zenekar bemutatója- Pribyslav (Csehország)
A fúvószene kedvelőinek (IV.) sorozat 
*****
Dunai teherhajók szerelmeseinek

***** 
Ábrahám Exit Béla festménykiállítása Szekszárdon az Ady Endre Szakképző Centrum Székely Galériájában
A fotókat és a bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette
*****

2017. december 4., hétfő

II. évfolyam 41. szám

A szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttes bemutató műsora
Pribyslav (Csehország) - 2017-11-18
*****
Visszatérés Csehországba

November tizenhetedike hajnali hat óra. Még sötétség uralkodik Szekszárd városán. Csak néhány korai munkás autó lámpafénye pislákol be az ablakomon. Előbb fent vagyok, mint ahogy telefonom ébresztője megszólalna, mert a jó fajta izgalom nem hagyott tovább aludni. Hiszen nem sokára ismét úton leszek az Ifjú Szívvel a mesebeli Csehországba. Várnak ránk  újabb tájak, élmények és emlékek.
Miközben az indulási hely felé tartottam az a gondolat futott át az agyamon, hogy máris eltelt egy év? Mély ledöbbenés. Számomra olyan, mintha pár hete lett volna. Aztán kicsit később a várakozásunk alatt egyik apuka megmondta azt, amit már én is megfogalmaztam magamba, hogy neki tiszta déjá vu érzése van. Miután szakszerűen bepakoltuk a csomagjainkat és jómagunkat a buszba, kezdődhetett is az utazásunk. Nem maradhatott el Dóri néni szám osztása sem, hogy mindenki meglegyen mindig létszám ellenőrzés során.  Na ezek után teljes nosztalgia hangulat fogott el.
Míg odaértünk semmi különös nem történt. Néhány helycserés támadás, nagy beszélgetések, még nagyobb alvások lehetetlen pózokban, ezekről persze fényképkészítés, nasizások és zenehallgatás, filmnézés. Egy tökéletes buszos kirándulásos látkép persze mindez csodaszép tájakon keresztül. Rajkán a finom ebéd, ami nélkül szerintem már át se tudná lépni a határt csapatunk.  A jó szokások rabja marad az ember.
Choteborban elfoglaltuk a szállásunkat, ami ismerős terep volt, hiszen a tavaly már megismert hotelben kaptunk helyet. Viszont az újításnak számított és valahol különlegességnek, hogy idén néhány étkezésünk a helyi tűzoltóságon volt. Kifejezetten finom ételeket kóstolhattunk bőségesen kimérve, és persze az idősebbeknek járt hozzá a jó fajta helyi sörből is. Igazán kiváló vendéglátásban volt részünk ott tartózkodásunk alatt. Első esténken persze még volt  hangszer takarítás és próba a madarasi Vagabund Zenekarral.
 Második nap fő programjaként megtekintettük cseh ország egyik legdíszesebb barokk templomát Polnaban, aminek az a különlegessége, hogy az országban a legnagyobb orgona található benne. Utazásunkat az tette színesebbé, hogy a Madarasiak nem hazudtolva meg önnön magukat aláfestő zenét szolgáltattak acapella. Kezdték a klasszikusoknál, mint a keringők majd folytatódott a nagyobb filmslágerekkel és zárásként már pár mai sláger dalt adtak elő sajátos formában és nagy adag humorral. Így élmény igazán a helyváltoztatás bármilyen formája.
 A nap hátra lévő részében a versenyre koncentrál már mindenki. Főleg Laci bácsin látszik az a fajta feszültség, amikor az ember lánya belátja, hogy inkább most egy kicsit magára kell hagyni.  Prybislav művelődési háza adott ismét otthont a rendezvénynek. Az "Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes ebben az évben is bebizonyította, hogy a kitartó munka meghozza az eredményt, ugyanis idén is elhozták az arany minősítést. Az öröm ismét fényképek által lett dokumentálva majd pedig az iskolába lett megünnepelve svéd asztal formájában. Este, amikor az ember végig ment a folyosón és be-be kukkantott a szobákba és a társalgóba jó fajta érzés fogta el. A kicsik játszottak az idősebbek beszélgettek. Egészségeseket kacagtak, figyeltek és közösséget alkottak. Egységet láttam, ami elégedett volt, büszke és pozitív. Ritka értékes pillanatok voltak ezek.
Utolsó napra maradt a mindenki által preferált vásárlás, ahol beszerezhették a kézzel fogható emlékeket a kinti napokból.  Igaz ebben Viktort senki sem győzhette le, hiszen nála jobban senki sem várta a shoppingolást és talán nála jobban senki sem csinálta ezt a tevékenységet. Mint ahogy a karácsonyi dalok random dúdolását sem. Mikor elindultunk Csehországból olyan igazi amerikai lassú óriás pelyhes hóesés volt, ha addig nem is lett volna valakinek karácsonyi hangulata, akkora már hatalmába kerítette.
Hazafelé úton mindenki, mintha kicsit csendesebb lett volna, habár ebben is voltak kivételek, hiszen Andorka a saját maga által költött dalba többször bele kezdett, amit persze az idősebbek azzal a lendülettel próbáltak hárítani kisebb nagyobb sikerrel.
Zárásként, mint fogadott krónikás, mit is írhatnék? Ez az út sok mindenről szól és több rétű, mint gondolnánk. Nem csak az elismert munkát jelenti, nem is a versenyt, amiben helyt állnak, és a győzelmet, hanem a minőségi időt és a közösséget. Az Ífjú Szív által összefogott és éltettet emberi közösséget.

Süle Viktória

*****
Bemutatkozik a Mosolygós Kórház Alapítvány Szekszárd
sorozat
*****
"Fiatalokkal az egészségért" vetélkedő
Szekszárd, 2017-11-29
*****
A kolibri, a farkas és a róka közös estéje

A konyhában ült a három lélek. Mindegyikük súlyos csomaggal érkezett. Találkozójuk nem azért volt lényeges számukra, hogy valami életbevágóan fontos dolgot megvitassanak. Ők már beérték volna azzal, hogy ha sikerül a küszöbön hagyniuk terheiket még együtt vannak. Abba bele se mertek gondolni, hogy mi lenne, ha könnyebbel távoznának.
Egyre felszabadultabbak lettek, ahogy telt az idő és fogyott a bor. A romboló hétköznapokkal járó dolgok, mint a düh és a frusztráció simán oldódtak a társas légkör önfeledtségében. A csipkelődő mondatok öniróniával és cinizmussal fűszerezve hatottak igazán. A kacajokkal és összenézéses mosollyal tűzdelt órákban egy piciny pillanatra talán minden egyszerűbb, enyhébb lett számukra.
Amikor eljött a búcsú ideje a három lélek hiányosabban vitte tovább a csomagjait. Kilátásba helyezve a következő közös estét, amelyen nehézségeik kicsit elengedik.

Kincses Nagy Zoé

*****
I. "Nemzetek közt" német-nemzetiségi versmondó verseny
Szekszárd, 2017-12-01
*****

IX. évfolyam 6. szám

 Csillagos égbolt a hívek felett Megújult a decsi református templom kívül-belül ***** Európa kék szalagja a Duna Török átok ***** Pagi:  Ny...