2018. január 29., hétfő

III. évfolyam 3. szám

Korond a cserépedény hazája
Románia - Hargita megye
kitekintő sorozat
*****
Korond

Hargita megyében helyezkedik el egy község, 
amelyet Korondnak hívnak. Idegenforgalmilag, 
iparművészetileg és a művelődés szempontjából 
a legnevezetesebb településnek számít a Sóvidéken.
Korond és Parajd községekeinek, valamint Szováta 
városának  szűkebb tájegységét nevezik Sóvidéknek. 
Hozzá tartozó települések Atyha, Kalonda, 
Pálpataka és Fenyőkút. Korond nagyközség, a 
Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak 
a nyugati lábánál elterülő fennsík határán, 
a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik.
A fazekasságnak ősi hagyományaival dolgoznak 
Korondon. Úgy tartják, hogy az egyik 
legjelentősebb fazekas központja Európának.
A középkortól nőtt iparággá a fazekasság 
a községben. A fazekasságról 1613-ból származik 
az első írásos adat, amikor kontárkodással 
vádolja a korondiakat az udvarhelyi fazekas céh. 
Az akkori cserepes tűzhelyeken jól bevált 
főzőedénynek bizonyultak a korondiak 
által készített máz nélküli edények, 
melyeknek több változatát készítették el.
A településen mindig nagy számban éltek 
fazekasok. Az ipari engedéllyel rendelkező
fazekasok száma 600 körül van jelenleg a községben.

Süle Viktória

Forrás: 
http://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/
korondi_keramia-prezentacio_kepekben-
turisztikai_attrakciok-szallas-helyek-
terkep-a_kornyek_turisztikai_latvanyossagai-
szallasai-korondi_keramia.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Korond
*****
Részletek a Csík Zenekar bogyiszlói koncertjéből

2017-10-28
*****
Réti margitvirág
vadvirágok sorozat
*****
 Ladomány határában (fotó: Exit)

2018. január 15., hétfő

III. évfolyam 2. szám

*****

A hőlégballonok szerelmeseinek

sorozat
*****
Balzsai Károly profi ökölvívó, edző
Magamról mesélek sorozat
*****
Emlékszel Erzsi…?

 Elmerengve a múlton, vágyakon, barátságokon… Emlékszel Erzsi, mikor a buszmegállóban ültünk? Késő tavasz volt akkor Balatonfűzfőn. A gyártelep utcáin csak az járt, akinek munka végeztével dolga volt még vagy a kollégisták, akik szabadidejüket próbálták elütni valahogy. Mi az utóbbiak táborát erősítettük. Helyet foglaltunk az egyik padon a központi buszmegállóban és figyeltük az átszálló utazókat. Unalmunkat jobb híján mivel mással tehettük elviselhetőbbé. Néztük őket, a küllemüket, a járásukat, a beszédüket, azt a hétköznapi történést amiben jelen voltak. Szurkoltunk a későnek, hogy sikeresen célt érjen. Pártoltuk az anyukát, aki épp rendre utasította rakoncátlan gyerekét. Elmosolyodtunk egy helyes srác feltűnésekor és talán egy kicsit irigykedtünk, mikor tisztázódott, hogy a tőlünk legmesszebb elhelyezkedő padon a barátnője várja.
Mikor már hosszabb ideje ezt a tevékenységet műveltük megkérdeztem tőled, most mit csinálnál szívesen? Azt hitted kinevetlek a válaszodtól, pedig, amit megosztottál velem azóta már az én titkos vágyaim között szerepel.
A feleleted az volt, hogy:
- Tudod, amikor mostanában elmegyek egy buszmegállóba az az érzés fog el, hogy felszálljak a következőleg induló buszra. Nem tudva hova visz. Csak felszállni és azt mondani a buszsofőrnek, hogy a végállomásig egy jegyet. És amikor oda érek, a következővel visszajönni. Persze erre egy távolsági lenne jó, hogy sokat kelljen utazni. Milyen izgis és jó lehet csak úgy utazni.

Annyira fellelkesedtem a gondolattól. Azt terveztük, hogy a legközelebbi zsebpénzünkből, meg amit a kolira kapunk megpróbálunk spórolni és megcsináljuk. Véghezvisszük a tervet. Felszállunk az első távolsági buszra. Aztán jöttek a hétköznapi dolgok, mint az, hogy mindig másra kellet a pénz. Majd más érdeklődés és másik baráti körünk lett.  Ahogy múlt az idő, úgy változtunk mi magunk is. Egy folyamat részesei voltunk, amit nem állíthattunk meg. Talán nem is akartuk. Igen sajnos ez a mi kis utazásunk is, mint sok minden a 16 éves kori vágyakból, álmokból nem valósult meg. Viszontlátva a közösségi oldalon a képekben foglalt életed úgy gondolom más vágyaid váltak valóra. Férjeddel és ikergyermekeiddel egészet alkotva utaztok az élet távolsági buszán. Én pedig tervezem a közeljövőben, hogy megteszem az utat, miattunk, a valaha volt barátságunk és a tinédzserkori vágyaink miatt.

 Kincses Nagy Zoé
****
Bemutatkozik Bogyiszló
 sorozat
*****
Ábrahám Exit Béla
Esti kivilágítás
50×70 cm
olaj, vászon
*****

2018. január 3., szerda

III. évfolyam 1. szám

Nagyernyei családi méhészet - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Ünnepélyes eszközátadás önkéntes tűzoltók részére
Szekszárd, 2017-12-22
*****
Az idő

Ködbe burkolódzó sötét éjszakában
halvány kis fény dereng szobád ablakában.
Hideg téli éjjel, reménykedve várod,
mikor teljesül be a legszebb álmod.
Az idő ólomlábakon jár, ha valakire vársz,
s megtréfál, mert gyorsan elszáll,
ha megjő, s rád talál.

Csiffáry Zoltán
*****
Évzáró program a Harci Horgász egyesületnél
Horgászpercek sorozat
2017-12-31
*****
Ábrahám Exit Béla: Szenzitív empíria
Győri Márton festménye alapján
50×50 cm, olaj, vászon
*****
Gaál Ariel fotója (2018-01-01)
*****

Megtorpedózott szerelem

Ez az írás nem a mögöttünk álló év szülötte, de már kikívánkozott.

Decemberi dekorálás zajlott. Néhány önkéntes srác és lány sürgött-forgott a helyiségben; a lámpákat a dísz horgára kapni inkább előbbiek próbálták, az alacsonyabbak szemmagasságban piperéztek, rajzoltak. Derék, tetszetős munkát végeztek a vállalkozó kedvűek: a plafonról annak rendje s módja szerint csüngtek az ünnepi gömbök, és természetesen az oldalfalak cicomázói sem vallottak szégyent.

Az önzetlen szorgoskodók közül már korábban is felkeltette figyelmem egy kerekded arcvonásokkal bíró, hátracopfolt ében hajú, középtermetű, karcsú leányzó – nem modern, nem kimondottan divatos, de dizájnos; a garast a nőiesség mellett letevő, ám régibb vágású ruhadarabokat hordott (mint később – és ennek történetünk szempontjából is van jelentősége – kiderült, családja szegény, akár a templom egere).

Minthogy arca amolyan vadmacskásan szép, tudat alatt gőgös, kivagyi jellemtől tartottam – tévesen: mikor sor került a kettőnk közti interakcióra, olyan tisztelettel szólt hozzám, mintha valami rangos felettese volnék, holott egyenrangúként vettünk részt. Ámbátor miután észlelte, hogy közvetlen vagyok vele és ő is lehet az velem, elkezdett úgy kacérkodni, legyeskedni, miként alsós kisfiúk szoktak tetszésüket elnyert osztálytársnőik irányában: törekedett a kontaktusra, puszta kezével vagy ilyen-olyan tárggyal piszkálta a hajamat, illetve egyéb testtájaimat, kereste a lehetőséget arra, hogy megérinthessen. Dinka lettem volna, ha nem esik le, hogy belém szeretett.

Én – mondom – már a jeles dekorálás előtt szerelmes lettem belé. És e viszonzás teremtette idill, mely realizálódni látszott, csodaszámba megy: általában vagy én szerettem jobban mindenkori partnerem, vagy az szeretett jobban engem, de a kölcsönös vonzalomnak ezt az egyensúlyát ritkán éltem meg. Egy játékos, szeretetpártoló srác meg lány – mesés örömöket adhattunk volna egymásnak.

Ezúttal nem saját lükeségük, hanem egy harmadik személy vette elejét ennek, aki sajnos kiterjedtebb hatalommal rendelkezik, mint amennyivel szabadna neki: az „apa”.

Apja egyszerűen eltiltotta a fiúzástól, a randizástól, a talán 50 kilós leányzó pedig nem szállhatott szembe vele. Kénytelen volt beletörődni, hogy a legtöbb, ami jár, hogy néhanap, haverságot színlelőn, ártatlanul csipkelődik kiszemeltjével. Ennyivel kellett beérnie. Szerelmi vágyát mindössze ebbe burkolhatta, fojthatta. Különösen szívszorító felidézni, hogyan játszotta el azt, mintha ez volna a világ rendje, s nem is bánkódna. Önmagát győzködte, hogy nem is akkora tragédia, ha szívünk egy darabját lemetszik. Marad még belőle…

Így hát, köszönhetően egy bigott, prűd társadalmi örökségnek, egy destruktív, emberellenes elvnek, lemaradtunk egymásról, a jóról. Kimaradt életünk egy ígéretes, boldogsággal kecsegtető szakasza.

De nem minden foganat nélkül! Fejemben visszhangzik a bölcselet: aki más szabadságát elveszi, sajátjával fizet. Apja tudomásom szerint alkalmi nehéz fizikai segédmunkákból meg effélékből él, már amennyire életnek nevezhető az, hogy a legszükségesebbekből is csak kimérten jut a családtagoknak. (Én anyagilag is javára válhattam volna a lánynak.) Annyi szent, hogy a magát apának nevező álomgyilkos, lélekölő zsarnok megérdemli a sorsát.

Foray Nándor
 
 *****

IX. évfolyam 6. szám

 Csillagos égbolt a hívek felett Megújult a decsi református templom kívül-belül ***** Európa kék szalagja a Duna Török átok ***** Pagi:  Ny...