Varga János vizitúravezető, producer
*****
Mikor tőkésrécékkel ismerkedtem
*****
Szabó József emlékére
Sokáig értetlenül néztem a horgászokat, akik órákat, napokat ültek a ladikokban vagy a parton. "Nincs jobb dolguk?" - gondoltam. Szabó József is ilyen megszállott horgász volt. Úgy ismertem meg, hogy fia Zsolt annak a vizitúra egyesületnek lett a tagja aminek az elnöke vagyok. Míg Zsolt evezett, Józsi horgászott. És szinte mindig fogott is valamit. Nem mellesleg fiam, Ariel már a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban működő gyermekhorgász szakkör tagjaként ismerkedett ezzel a sporttal. Sok évvel ezelőtt egy augusztus végi napon amikor Ariel horgászni indult, hívott magával és felszerelt nekem egy kis spiccbotot. Leültem én is a stégre. Hamarosan kapásom lett. Megfogtam életem " bálnáját". Ha hiszik, ha nem, kis horgásztúlzással, volt vagy 5 cm. Decemberben már horgásznom kellett. Nem bírtam várni tavaszig. Felhívtam Józsi barátomat, hogy menjünk a Sióra horgászni. Röpködtek a minuszok, néha esett a hó, de Mi mentünk. Napokig jártunk a Sió partra. Józsi magyarázta, mutatta a csalizást, a dobásfajtákat. Én próbáltam, próbáltam, próbáltam.... A vége az lett, hogy hol bokrok, hol a fák ágain akadt, hol a bokron, hol a fák ágain akadt el a szerelékem. Józsi türelmesen, mosolyogva kiakasztotta a horgom. Újra magyarázta, mutatta a technikákat. Én dobtam , Józsi újra kiakasztotta az ágakban elakadt horgom. Mivel "könnyen" tanulok, napok múlva már sikerült is bedobnom a szereléket akadás nélkül. Körülbelül egy hét után úgy döntöttünk, -mivel még a kapásig nem jutottunk el- , hogy tavasszal folytatjuk. Józsi a végén elmondta, hogy szinte bizonyos volt benn, hogy akkor , és ott nem fogunk halat, de legalább horgászhatunk. Ejött a tavasz, eljött a nyár, Józsival, Ariellel, majd később feleségemmel Dórával, aki időközben vizsgázott horgász lett, sokat horgásztunk, és már én is fogtam a halakat. Adódott egyszer, hogy a Siózsilip alatt nagy rablásokat láttam. Mondtam Arielnek, hogy -"felhívtam" Józsit. Hát persze, hogy indultunk pergetni. Életem első pergetésére menvén mondtam is két sporttársamnak, hogy olyan izgatott vagyok, mintha életem első randevújára mennék. Dobáltam, hol gyorsan, hol lassan. Kaptam a tanácsokat, de kapásom persze nem volt. Eltelt vagy másfél óra, jól elfáradtam és hazaindultunk. A hazavezető úton felnevettem. Ariel és Józsi értetlenül néztek rám, hogy mire mondtam nekik, hogy ez pont olyan volt, minz az első randi. Nagyon izgultam előtte és nem történt semmi. Ezután együtt nevettünk a nagy kalandon. Ez csak két példa volt a több évtizedes barátságunkból. Ha a vadászoknak van örök vadászmezejük, akkor a horgászoknak biztosan van örök horgászvizük. Ha van akkor Józsi ott ül a parton és horgászik.
Köszönöm Józsi a barátságod, és az életedből rám szánt időd!
Nyugodj békében!
Gaál László
*****
*****
Fotó: Ábrahám Exit Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése