Nepp Dénes szekszárdi szíjgyártómester a Népművészet Mestere országos eredménye
*****
A tél utolsó próbálkozása a "magyar tengeren".
*****
Hideggel tartósított tavasz
Van egy sajátos rajongásom a Balaton felé, amely annak is köszönhető, hogy nem csak a gyermekéveim nyarait élhettem meg partján, hanem kamaszkorom meghatározó négy évét. Ugyanis, ott jártam gimnáziumba. Így testközelből láthattam az évszakoknak viselt arcát. A tavasz arra felé csakis a csalóka jelzőt kaphatja. A kollégium régi, szocreál díszköves falai közül hívogatóan melegnek tűnt a kinti légkör. Mert ugye a napsugár átfurakodott az ablak üvegen, de a szél az kint maradt. Valahogy védett közegben sosem tűnt annyira erősnek a légmozgás, hiába ropogtatva táncoltatták meg a fákat. Megbeszéltük, hogy sétálunk tankör után a parton. Unaloműzőként és D vitamin gyűjtés gyanánt. Tinédzser fejjel nem feltétlen voltam a réteges öltözködés híve. Nem éreztem szükségét.
Arrafelé még nem is volt probléma, mert fűtött minket... nos nem az ifjonti hév, hanem a nemrég elfogyasztott meleg vacsora, valamint a zárt helyből raktározott hő. Lenn a parton figyeltük a sárgás, narancsos fényjátékot a vízen. Kószáltunk mindenfelé a természet lágy ölén, nem volt benne cél. Egy zöldebb résznél ibolya illata keltette fel érdeklődésünket. Persze megállapítottuk, hogy hideg van, mert az arcunk és az orrunk piros lett. Eljött viszont egy pont, ahol kevésnek tűnt a nap általi fűtés, nyert az ég általi klíma. Egymásra nézve minden szót elhagyva egyszer csak megindultunk alma-materünk felé, szinte versenyszerű, gyors gyaloglásba kezdtünk. Egymást túl licitálva, hogy ki, mit fog csinálni, ha védett közegbe kerül. Egyikünk: - Én forró csokit veszek az automatából!
Másikunk: -Én hármat, sőt abban fogok fürdeni. Erre valaki:
- Fürdeni, igen, én meleg zuhanyt veszek. Aztán jön az automata megszállása. Én előre törve, mint Zrínyi, mert a hideg csipkedte a combom, sikítom: A fürdőben fogom inni a töméntelen mennyiségű forró csokit.
A csapattal mikor beértünk lélekszakadva, megcéloztuk a sokat emlegetett gépet. Egy tépett cetlin gyermeki ákombákom piros írás jelezte, hogy szervizelés miatt nem működik. Az - ezt nem hiszem el, te csak szívatsz - megrökönyödés után kiröhögtük magunkat. Megjegyezték a fiúk nekem, hogy a következő futó felmérésnél testnevelésen meg van az ösztönzés. Miután mind lefürödtünk, a porta előtérbe leültünk a kis megszokott asztalunkhoz és néha felvihogva ittunk egy általam készített nagy adag, gőzölgő, jó cukros, indokolatlanul túl citromlevezett teát.
Kincses Nagy Zoé
*****
Wass Albert: Tavasz várás
Érzed? Jön a tavasz,
a fák alá
már tarka-fátylú verőfényt havaz.
A messzeségből hírnök érkezett:
madár lebeg a rónaság felett
s fény szállt a holt avarra: Hóvirág.
Ugye, testvér,
csábítanak most halk melódiák,
ezer kis visszatérő róna-dal.
S ugye, neked is tarka a világ,
s az álmaid megannyi könnyű lepkék:
már nemsokára zöldül a levél,
és visszaszáll a tavasz és a fecskék,
és a fecskékkel ő is visszatér...
Ha jönne már...
ugye, testvér, megálmodod mi lenne?...
S egy kis meleg
belopódzik halkan a szívedbe...
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése