2017. április 4., kedd

II. évfolyam 14. szám

Boldogasszony kápolna - Hédervár


*****
Virágos tavasz

*****
TavaszomAmikor megjelenik a tavasz, mind ugyanazt érzékeljük. Kicsit hosszabbra nyúlnak a napok és a felhős kék égen mintha erősebben sütne a nap. Az üde zöldellő, rügyező fák és virágok illatát szökteti az enyhe szél. A madarak száma és csicsergésük is jelzi a jobb időt. Az utcákat és a tereket szépen megtöltik az andalgó vagy ücsörgő emberek. Mintha megszűnt volna a világ tetszhalott állapota.

A tavasz ugyanígy őriz mindannyiunk számára egy személyes élményt is, amely minden egyes évben elhozza magával az akkori megélt érzéseket. Azon kapjuk magunkat, hogy egy jó nagy mély lélegzetvételt követően becsukjuk a szemünk, és hagyjuk, hogy pár pillanatig csupán, de vezessen az emlékezés. A személyes élményem abban a képben jelenik meg, mikor barna göndör fürtös kiskori énem éppen füvet szed a nagypapájával a zöldellő mezőn egy fehér nyuszi társaságában.

Húsvét után voltunk pár nappal. A szüleim által kapott és régóta áhított hófehér kölyök nyuszival, valamint nagypapámmal útra keltünk. Gondolom, édesanyám kérhette meg őt, hogy vigyen el minket sétálni, hogy gondos háziasszonyként tudjon tevékenykedni, és mi ez idő alatt ne lábatlankodjunk. Ezzel a jelszóval fogtuk a sárga kis műanyag vödrömet, beleraktuk a nyulat, majd megfogtam a Papám kezét, és a második emeleti panellakásunktól meg sem álltunk az emeletes házunk előtt elterülő zöld területig. Mikor odaértünk, ő kirakta a vödörből a potyautasunkat. Én persze megijedtem, hogy kereket old az új kispajtásom, de nagyapa megnyugtatott, hogy annyira fog örülni a nagy mennyiségű ételnek, hogy nem fog messze menni, és ha netán futásnak iramodna is, ő még pici, nem olyan gyors, hogy ne kapnánk el. Megnyugodtam a magyarázatától. Viszont buzdított, hogy bizony a szállítóeszközt most meg kell szedjük, mivel azért küldtek le minket. Így nekikezdtünk a dolognak. Háromévesként a rét nagy zöld tengernek hatott, ahogy fújta a szél, még hasonlóan hullámzott is. Az akkori méreteimhez igazodva majdnem a térdemig felért. Munkánk közben néha azért fel-felpillantottunk, hogy megnézzük, bolyhos barátom merre jár. Ahogy telt a vödör, az én kezem úgy lett zöldebb és az orromban is úgy erősödött a frissen tépett fű illata. Igazán élveztem ezt a helyzetet, mert engedéllyel lehettem piszkos és együtt lehettem azokkal, akiket szerettem. Mikor megszedtük az eleséget, a papám magához vette a vödröt. A nyuszim az egyik kezembe adta, és a szabadon lévőt megfogta. Így indultunk haza, ahol anyukám várt minket.

Számomra ez jelenti a tavaszt. A melegebb idő, a magasra nőtt fű, a fehér nyúl és az imádott Nagypapám, akit soha nem feledek, valamint annak a ténynek megerősítése, hogy a számunkra fontos emberekkel közösen eltöltött idő a legértékesebb.
Süle Viktória  írása
*****
Velence - Olaszország
Kitekintő sorozat
*****
Fehér gólya
Madárlesen sorozat
*****
Ábrahám Exit Béla: Tavasz 40×50 cm, olaj, farost

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

III. évfolyam 16. szám

***** Szombathely Városi séták sorozat ***** Vörös mocsár tórendszer - Kecel  Horgászpercek sorozat ***** Vörös-mocsár tóre...