Mészöly Miklós emlékház - Szekszárd
*****
ADVENTI GONDOLATOK
Köszönöm Gaál Lászlónak a lehetőséget, hogy Adventről néhány gondolatot elmondhatok. Reggel az autóban a rádiót hallgatva néhány hallgató kifejtette mit jelent számára ez az időszak. Volt, akinek a forralt bor, volt, akinek a család vagy a vásárlás jelent sokat. Erről az időszakról tudni kell, hogy egy kegyelmi időszak. A karácsonyra való lelki és testi felkészülés ideje. Az advent két pólus között feszül: hála az Üdvözítő születéséért és a benne kapott ajándékokért, valamint várakozás az idők végén bekövetkező dicsőséges eljövetelére. Ha a közbeeső időszakot valóban a tevékeny várakozás tölti ki, Isten megerősít minket, hogy feddhetetlenek legyünk Urunk, Jézus Krisztus napján. Isten pedig hűséges és megtartja ígéretét! Életünk adventje - készülődés a Krisztussal való találkozásra! Szoktam mondani: amilyen az advented, olyan lesz a karácsonyod is. Mire gondolok? Adventben a keresztények előtt három példakép áll. Izajás próféta, Keresztelő Szent János, és Mária Jézus édesanyja. Izajás Jézus születése előtt 700 évvel élt, aki vágyakozott az eljövendő Messiás születéséről. Így imádkozott: „Harmatozzatok égi magasok, téged vár epedve a halandók lelke, jöjj el édes Üdvözítőnk!” Adventben az ő vágyakozásával várjuk mi is Urunk eljövetelének ünnepét. Keresztelő Szent János azt hirdette, hogy „Tartsatok bűnbánatot és így készítsétek elő az Úr útját!” Adventben elcsendesedve, magunkba nézve, végiggondoljuk cselekedeteinket és az elkövetett bűnökért kérjük Isten bocsánatát. Mária az megszületendő gyermekét tiszta lélekkel fogadta. A karácsonyi szentáldozásban mi is szeretnénk méltó szállást adni Jézusnak, ezért igyekezzünk szentgyónásunkat elvégezni ebben a négy hétben. Kívánom, hogy legyen advent az újrakezdés időszaka. Gondoljuk csak meg: mindig újrakezdünk valamit, minden nap, minden hónapban és minden évbe. Mi keresztények mindig úgy kezdünk, hogy Jézushoz térünk, benne akarunk megújulni, de ugyanakkor ő megelőz minket és ő jön elénk, ő ajándékozza magát nekünk. Nekünk is meg kell nyílnunk karácsonykor, hogy befogadjuk a szívünkbe, mindezt alázattal, hittel és engedelmességgel. És akkor, ha ezeket adventben megtesszük, akkor lesz szép, áldott és boldog karácsonyunk. Ezt kívánom minden kedves olvasónak!
 | |
Tisztelettel: Kocsis László diakónus
*****
Petőfi fája - Dömsöd
Híres fák sorozat
Petőfi fája - Dömsöd
Híres fák sorozat
Úton az Ifjú Szívvel
Szeretek utazni. Valahogy mindig van egy jóleső izgalom és kíváncsiság bennem minden újonnan felfedezendő hely kapcsán. Ez alól Csehország sem volt kivétel, ahová nemrég volt szerencsém eljutni, mint az "Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes krónikása.
Az indulásunkra szervezett találkozó ugyan korai időpontban volt, de meglepetésemre annál nyüzsgőbb. Ahogy érkeztek a családok egyre jobban olyan érzése lett az embernek, hogy egy nagy, kedves, érdeklődő olaszos családba csöppent. A felnőttek beszélgettek, hogy ki hogy rendezte a csomagját és, hogy mi mindent hoztak. A gyerekek visszaidézték korábbi fellépéssel kapcsolatos emlékeiket. Hallgatózásaim közepette feléledtek bennem általános iskolai osztálykirándulásaim hangulata. Tudtam azt, hogy egy szép, élményekkel teli hosszú hétvégét töltök el. A rutinos bepakolást megmagyarázza az, hogy a csapat idén lesz 12. éve, hogy kijár a csehországi megmérettetésre. Mikor mindenki elfoglalta a helyét a buszon kapott egy számot Dóri nénitől, ami a későbbiekben lényeges volt, hiszen ezt kellet kiabálni minden létszám ellenőrzésnél. Ha eddig nem lett volna nosztalgiám most akkor megérkezett. Az utunk során voltak pihenők. Egy kis testmozgás is a mellékhelyiség felkeresése miatt. Nem elhanyagolható megállóként említeném a Rákász éttermet Rajkán, ahol finom falatokban volt részünk. A buszozás ideje alatt volt tévézés, zenehallgatás, csevegés, random helyváltozásokkal és sok nasi. Közben persze csak suhant szép fehér buszunk a Magyar és Cseh tájakon keresztül. Hiába a késve indulás sikerült előbb érkezni.
Miután elfoglaltuk szállásunkat Choteborban, a vendéglátóink megmutatták a szálláshelyünkkel közvetlen szemben álló kastélyt. Az épület kapuján betérő embereket a falból kiágaskodó szarvasok várják. Beljebb haladva láthattuk a belső központi udvart, ahol egy jászol állt. Az udvarból az eredeti állapotában megmaradt a Szentháromság kápolnára kaptunk rátekintést. A 1701-ben épült négy szárnyú olasz stílusú kastély bemutatásán kívül, a karácsonyból is kaptunk ízelítőt, mert feldíszített karácsonyfák voltak kiállítva. A gyöngyös harangokkal teleaggatott és az üvegdíszekkel felékesített, valamint a horgolt angyalokkal megrakott fenyők sorakoztak. Mint megtudtuk az épület egy része a városi múzeumnak van kiadva és rendszeresen kiállítások kapnak helyet. A fennmaradó részében pedig a tulajdonosok laknak. Miután ilyen csodálatos vizuális élményekben volt részünk csendes vacsora vette kezdetét. Majd az est folyamán asszimilálódás a felnőttek részéről jó fajta cseh sörök kortyolgatásával. Zárásként a társalgóban még próba és egyeztetés a zenészekkel, hogy másnapra minden flottul menjen.
Második napunk utazással kezdődött Prybislavba, mert a verseny a város művelődési házában került megrendezésre. A helyi iskolának az egyik osztálytermében készültek a fellépők. Ezekben az órákban már lehetett érezni a közösségen az izgalmat. Főleg a vezetőn Laci bácsin, habár ez abszolút érthető volt. Színpadbejárás, fellépő ruha vasalása, öltözködés és főpróba a madarasi Vagabund rezes banda társaságában. Itt muszáj színt vallanom amíg át nem léptük a művház ajtaját, semmi gondom nem volt. De mikor helyet foglaltam a nézőtéren olyan idegesség kapott el, mint amikor utoljára vizsgámra készültem. Izzadt a tenyerem, de közben a hideg rázott és számoltam a fellépőket, hogy mikor jönnek a mieink. Igen mutatós nemzetiségi ruhája volt a másik csoportoknak is, és a koreográfiák is tetszettek, de mégis számomra a legszebb, a legügyesebb és a "leg-leg" akkor is az Ifjú Szív volt a ländlerrel. Az eredményhirdetéskor nem csak a helyi csoportok ovációjától zengett az előadóterem, hanem a mi csapatunktól is. Harmadjára is kategória elsők lettek. Arany minősítés újra meglett. Utána interjúzás, fényképek tömkelege és filmfelvétel. A büszke hozzátartozók gyorsan próbálják lementeni a boldog, elégedett pillanatokat maguknak és az utókornak. A nap végén mindenki pozitív élmények tömkelegével feküdhetett le.
Harmadik nap már inkább a földi örömök beszerzéséről szólt és azok exportálásáról. Jihlava bevásárlóközpontjába minden mi szem-szájnak ingere volt kis csapatunk megszerezte és valamilyen formába hazavitte. Összefoglalva annyit, hogy biztos kihagytam dolgokat és történéseket, viszont ami számomra igazán fontos volt, belefoglaltam. Remek hangulatban, egy profi csapattal, csodás helyeken. Kell ennél több? Nekem nem! Köszönöm a lehetőséget és az élményeket!
Szeretek utazni. Valahogy mindig van egy jóleső izgalom és kíváncsiság bennem minden újonnan felfedezendő hely kapcsán. Ez alól Csehország sem volt kivétel, ahová nemrég volt szerencsém eljutni, mint az "Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes krónikása.
Az indulásunkra szervezett találkozó ugyan korai időpontban volt, de meglepetésemre annál nyüzsgőbb. Ahogy érkeztek a családok egyre jobban olyan érzése lett az embernek, hogy egy nagy, kedves, érdeklődő olaszos családba csöppent. A felnőttek beszélgettek, hogy ki hogy rendezte a csomagját és, hogy mi mindent hoztak. A gyerekek visszaidézték korábbi fellépéssel kapcsolatos emlékeiket. Hallgatózásaim közepette feléledtek bennem általános iskolai osztálykirándulásaim hangulata. Tudtam azt, hogy egy szép, élményekkel teli hosszú hétvégét töltök el. A rutinos bepakolást megmagyarázza az, hogy a csapat idén lesz 12. éve, hogy kijár a csehországi megmérettetésre. Mikor mindenki elfoglalta a helyét a buszon kapott egy számot Dóri nénitől, ami a későbbiekben lényeges volt, hiszen ezt kellet kiabálni minden létszám ellenőrzésnél. Ha eddig nem lett volna nosztalgiám most akkor megérkezett. Az utunk során voltak pihenők. Egy kis testmozgás is a mellékhelyiség felkeresése miatt. Nem elhanyagolható megállóként említeném a Rákász éttermet Rajkán, ahol finom falatokban volt részünk. A buszozás ideje alatt volt tévézés, zenehallgatás, csevegés, random helyváltozásokkal és sok nasi. Közben persze csak suhant szép fehér buszunk a Magyar és Cseh tájakon keresztül. Hiába a késve indulás sikerült előbb érkezni.
Miután elfoglaltuk szállásunkat Choteborban, a vendéglátóink megmutatták a szálláshelyünkkel közvetlen szemben álló kastélyt. Az épület kapuján betérő embereket a falból kiágaskodó szarvasok várják. Beljebb haladva láthattuk a belső központi udvart, ahol egy jászol állt. Az udvarból az eredeti állapotában megmaradt a Szentháromság kápolnára kaptunk rátekintést. A 1701-ben épült négy szárnyú olasz stílusú kastély bemutatásán kívül, a karácsonyból is kaptunk ízelítőt, mert feldíszített karácsonyfák voltak kiállítva. A gyöngyös harangokkal teleaggatott és az üvegdíszekkel felékesített, valamint a horgolt angyalokkal megrakott fenyők sorakoztak. Mint megtudtuk az épület egy része a városi múzeumnak van kiadva és rendszeresen kiállítások kapnak helyet. A fennmaradó részében pedig a tulajdonosok laknak. Miután ilyen csodálatos vizuális élményekben volt részünk csendes vacsora vette kezdetét. Majd az est folyamán asszimilálódás a felnőttek részéről jó fajta cseh sörök kortyolgatásával. Zárásként a társalgóban még próba és egyeztetés a zenészekkel, hogy másnapra minden flottul menjen.
Második napunk utazással kezdődött Prybislavba, mert a verseny a város művelődési házában került megrendezésre. A helyi iskolának az egyik osztálytermében készültek a fellépők. Ezekben az órákban már lehetett érezni a közösségen az izgalmat. Főleg a vezetőn Laci bácsin, habár ez abszolút érthető volt. Színpadbejárás, fellépő ruha vasalása, öltözködés és főpróba a madarasi Vagabund rezes banda társaságában. Itt muszáj színt vallanom amíg át nem léptük a művház ajtaját, semmi gondom nem volt. De mikor helyet foglaltam a nézőtéren olyan idegesség kapott el, mint amikor utoljára vizsgámra készültem. Izzadt a tenyerem, de közben a hideg rázott és számoltam a fellépőket, hogy mikor jönnek a mieink. Igen mutatós nemzetiségi ruhája volt a másik csoportoknak is, és a koreográfiák is tetszettek, de mégis számomra a legszebb, a legügyesebb és a "leg-leg" akkor is az Ifjú Szív volt a ländlerrel. Az eredményhirdetéskor nem csak a helyi csoportok ovációjától zengett az előadóterem, hanem a mi csapatunktól is. Harmadjára is kategória elsők lettek. Arany minősítés újra meglett. Utána interjúzás, fényképek tömkelege és filmfelvétel. A büszke hozzátartozók gyorsan próbálják lementeni a boldog, elégedett pillanatokat maguknak és az utókornak. A nap végén mindenki pozitív élmények tömkelegével feküdhetett le.
Harmadik nap már inkább a földi örömök beszerzéséről szólt és azok exportálásáról. Jihlava bevásárlóközpontjába minden mi szem-szájnak ingere volt kis csapatunk megszerezte és valamilyen formába hazavitte. Összefoglalva annyit, hogy biztos kihagytam dolgokat és történéseket, viszont ami számomra igazán fontos volt, belefoglaltam. Remek hangulatban, egy profi csapattal, csodás helyeken. Kell ennél több? Nekem nem! Köszönöm a lehetőséget és az élményeket!
Süle Viktória
*****
Huszt vára - Ukrajna
Kitekintő sorozat
Huszt vára - Ukrajna
Kitekintő sorozat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése