Európa kék szalagja a Duna
*****
Pete János népi citerás
*****
Citera
Magyar népi húros hangszer a citera, melyet pengetéssel szólaltatnak meg. Legegyszerűbb változata, téglalap alakú hasáb formájú, és asztalra téve játszanak rajta. Citerának sok változatát ismerik és a világ számos táján fellelhető. Közös jellemzőjük az, hogy nyakuk nincs és a húrok a hangszer test felett van. Legelterjedtebb fajtája a "Dunántúli hasas" és az "Alföldi kölyökfejes" keveréke. 1774-ből származik magyar nyelvterületről az első megemlítése a hangszernek. Érdekesség, hogy az 1940-50-es évekig a tambura kifejezést használták a citerára az Alföldön. A Dunántúlon megjelenő salzburgi citera hozza magával a kifejezést a 19. század elején. Valószínűsíthető, hogy az európai citera ókori hangszerből a monochordból fejlődött ki. A hasábciterát a történeti adatokból következtetve a 18.szászadban szlovák,
cseh, morva közvetítéssel került országunkba, először az Alföldre és a későbbiekben onnan terjedt el hazánkban.
Felépítése: A hangszer körülbelül fél méter hosszú és téglalap alakú. Hosszanti oldala egyenes vonalú, illetve itt helyezkedik el a fogólap.
A fogólapon helyezkedik el a két sor érintő különböző távolságra egymástól. Külső soron a hét törzshang található, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok vannak. Két hangsoros felosztás a zongorán található fekete fehér billentyűk szerepéhez hasonló. A fogólaptól jobbra az oldalrészen pengetnek. A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben a fejet. Itt vannak a hangolószegek. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek által bezárt részt hangszertestnek vagy hangszekrénynek nevezik. A hangszekrény két végén két húremelő bak is van. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén.
K.N.Z.
Forrás: Wikipedia
*****
Ábrahám Exit Béla: A kitaszított (I-II.)
50×40 cm, olaj, farost
30×60 cm, olaj, farost
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése