VII. évfolyam 23. szám

Elkéstünk! Vörösmarty fenyőfája - Pincehely

 Híres fák sorozat.

A filmben felhasznált fotókat Pellionné Katona Mária bocsájtotta rendelkezésünkre.

*****

Vörösmarty fenyõfája

A görbői kúria az 1810-es évek elején épült. Építtetője Csefalvay Ferenc, saját kezűleg ültette a kastély mögötti fekete fenyőt. Az épületben mindig nemes emberek, alispánok laktak. Mint például Bene Lajos, Dőry Pál, Lippai Lajos.

Ebben a házban élt egy ideig hazánk egyik híres költője, Vörösmarty Mihály, aki itt készült ügyvédi pályájára. A diploma megszerzéséhez kellett a költőnek egy joggyakornoki állás.

Perczel Sándor - Csefalvay Ferenc sógora - jóvoltából került ide Görbőre Vörösmarty, Tolna megye alispánjának szolgálatába. 1822 novemberétől 1823 szeptemberéig tartózkodott itt. Görbő hegyei, lankás dombjai ihlették a költőt eposzának megírásához. A Zalán futásának elsõ énekét a már említett fekete fenyő alatt kezdte írni! Ebbe a fába véste bele monogramját, ami a kéreg elöregedéséig látható volt. A fekete fenyő több ágban pompázott, hordozván Vörösmarty és egyéb korok emlékét. A falu népe "csak" "Vörösmarty fának hívta". Egy viharos napon belecsapódott villám okozta kár miatt a fa, két ágúvá vált. Majd a kúria felé eső ág , korhadás miatt az épületre dőlt. A megmaradt egy ág, lefelé dőlt a völgybe, így megmentésre kényszerült, hogy ne törjön le. A mentése után 2020-ban elszáradt, kivágásra kényszerült.
Szekszárdi festők is biztosan készítettek képet a fáról, hiszen évtizedekig tábort tartottak sok társukkal együtt a kúriában.

Pellionné Katona Mária írása

*****

Csiffáry Zoltán: Magányos fa

Elbújnék a világ elől.
sokszor úgy érzem.
Keresve sem találnák meg
eldugott kis fészkem.
Lennék erdő sűrűjében
egy magányos fa,
melybe belevésik neved,
melyet nem fúj el szél,
nem mos le eső,
s nem lep be moha.
Mindig velem lennél.
Kiállnám az élet bármely viharát,
büszkén viselném e felírást:
" Nem feledlek soha."

*****

Dunakeszi - Horány között

Komppal a Dunán sorozat

*****

Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
felhők mögött a nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, a szép,
újra virágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában! 

***** 

Ábrahám Exit Béla: Grey

50×40 cm, olaj, farost

*****