Tavasz a nagyvenyimi arborétumban
A lélek kertje
Mint gondozatlan kert,
úgy néz ki ember lelke.
Mikor megszületik,
még nincs rendbe téve.
Gondozzák, ápolják,
többen is a kertet,
hogy hasznosat teremjen,
Istennek, embernek.
Kezdődik akkortól,
amikor felsírok.
Apám vigasztalt,
anyám ringatott.
Énekeltek szépen,
a mondtak egy mesét,
boldogan hallgattam,
mint később az Igét.
Mert lelkünk is ápolták
éveken keresztül,
nyesegették a vadhajtást
lelkükön belül.
Megtanítottak arra is,
becsüljük a társunk,
minden emberben él
egy másik felebarátunk.
Évek hosszú munkája:
kitisztultunk lélekben,
most már tudunk remélni
és bízni Istenben.
Ezúton köszönjük meg
a fárasztó munkát,
hogy gondozatlan kert,
virágos parkká vált.
*****
Filmsorozatok aranykora
Reneszánszukat élik a sorozatok. Bármerre megy az ember, vagy nézelődik a neten, belefut. Rajongóik és kritikusaik véleményüket hangoztatják róluk. Nagy embertömeg nézi valamelyiket. Lehet spanyol, török, amerikai, magyar, így a műfajuk is sokszínű krimi, dráma, vígjáték vagy ezek fura elegye. Azt vettem észre, hogy szépen bekúsznak a nézőik mindennapjaiba.
A kemény magos rajongóknak azon felül, hogy megszereznek pár emléktárgyat, felbuzdulnak és megkeresik a kultikus helyszíneket. Például Amerikában a Jó barátok szökőkútját, amiben fürödnek a szereplők a főcím dal alatt, rendszeresen meglátogatják. Hazánkban Pajkaszegre azaz Pilisszentlélekre vándorolnak a nézők. Valaki számára annyira meghatározó tud lenni egyes sorozat karaktere, hogy akár gyermekének is azt a nevet adja. Régen ez Borostyánokban, Eszmeraldákban, Brendonokban volt tetten érhető. Mostanság a MTA-hoz sok kérelem fut be török személy nevek elfogadásával kapcsolatban.
A sorozatoknak én a közösség teremtő erejét szeretem. Emlékeimben még most is aktívan él az, amikor a családom péntek este összegyűlt a nagyszobában. Mindenki elfoglalta a maga helyét és figyeltük az egy szem Orion tévénkben, ahogy a Jujingok élnek a rancson. Majd a Szomszédokat, valamivel később a Vészhelyzetet.
Egyszer volt egy furcsa élményem, amikor a helyi presszóba bementem és ahogy az ajtót benyitottam vagy húsz csitító férfi szem rám szegeződött. Hirtelen olyan kicsire összehúztam magam és óvatosan kezdtem mozogni. Ők visszatértek az eredeti pozíciójukhoz, ahol is feszülten várták a nagy képernyős készülék előtt, hogy mi lesz a Trónok harcának a vége. Férfi népet eddig csak nagy foci klubok meccsénél láttam ilyen állapotba. Egymást csitították, néha együtt felhördültek, vagy elégedetten kurjantottak. Miután vége lett a szériának a saját élményeik hangos megosztása történt egy pofa sör mellett. Elképedtem.
Mitől lehet ekkora hatással ránk? Csak sejtésem van. Igazából nem is számít, amíg szórakoztat.
Kincses-Nagy Zoé
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése