2018. január 15., hétfő

III. évfolyam 2. szám

*****

A hőlégballonok szerelmeseinek

sorozat
*****
Balzsai Károly profi ökölvívó, edző
Magamról mesélek sorozat
*****
Emlékszel Erzsi…?

 Elmerengve a múlton, vágyakon, barátságokon… Emlékszel Erzsi, mikor a buszmegállóban ültünk? Késő tavasz volt akkor Balatonfűzfőn. A gyártelep utcáin csak az járt, akinek munka végeztével dolga volt még vagy a kollégisták, akik szabadidejüket próbálták elütni valahogy. Mi az utóbbiak táborát erősítettük. Helyet foglaltunk az egyik padon a központi buszmegállóban és figyeltük az átszálló utazókat. Unalmunkat jobb híján mivel mással tehettük elviselhetőbbé. Néztük őket, a küllemüket, a járásukat, a beszédüket, azt a hétköznapi történést amiben jelen voltak. Szurkoltunk a későnek, hogy sikeresen célt érjen. Pártoltuk az anyukát, aki épp rendre utasította rakoncátlan gyerekét. Elmosolyodtunk egy helyes srác feltűnésekor és talán egy kicsit irigykedtünk, mikor tisztázódott, hogy a tőlünk legmesszebb elhelyezkedő padon a barátnője várja.
Mikor már hosszabb ideje ezt a tevékenységet műveltük megkérdeztem tőled, most mit csinálnál szívesen? Azt hitted kinevetlek a válaszodtól, pedig, amit megosztottál velem azóta már az én titkos vágyaim között szerepel.
A feleleted az volt, hogy:
- Tudod, amikor mostanában elmegyek egy buszmegállóba az az érzés fog el, hogy felszálljak a következőleg induló buszra. Nem tudva hova visz. Csak felszállni és azt mondani a buszsofőrnek, hogy a végállomásig egy jegyet. És amikor oda érek, a következővel visszajönni. Persze erre egy távolsági lenne jó, hogy sokat kelljen utazni. Milyen izgis és jó lehet csak úgy utazni.

Annyira fellelkesedtem a gondolattól. Azt terveztük, hogy a legközelebbi zsebpénzünkből, meg amit a kolira kapunk megpróbálunk spórolni és megcsináljuk. Véghezvisszük a tervet. Felszállunk az első távolsági buszra. Aztán jöttek a hétköznapi dolgok, mint az, hogy mindig másra kellet a pénz. Majd más érdeklődés és másik baráti körünk lett.  Ahogy múlt az idő, úgy változtunk mi magunk is. Egy folyamat részesei voltunk, amit nem állíthattunk meg. Talán nem is akartuk. Igen sajnos ez a mi kis utazásunk is, mint sok minden a 16 éves kori vágyakból, álmokból nem valósult meg. Viszontlátva a közösségi oldalon a képekben foglalt életed úgy gondolom más vágyaid váltak valóra. Férjeddel és ikergyermekeiddel egészet alkotva utaztok az élet távolsági buszán. Én pedig tervezem a közeljövőben, hogy megteszem az utat, miattunk, a valaha volt barátságunk és a tinédzserkori vágyaink miatt.

 Kincses Nagy Zoé
****
Bemutatkozik Bogyiszló
 sorozat
*****
Ábrahám Exit Béla
Esti kivilágítás
50×70 cm
olaj, vászon
*****

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

III. évfolyam 21. szám

 Amit egy versenypilóta lát Ritka pillanatok sorozat ***** Örök változás és újjászületés Kint ültem az őszi napfényben az udvar köz...