RIZOO Állatsimogató Szekszárd és Várdomb között
Programajánló sorozat
*****
Veszélyes éjszakai találkozások II.
*****
Csiffáry Zoltán: Távoli világ
Ha majd csillagok közt járok
odafenn az égen,
néha letekintek,
s rád vetítem fényem.
Visszajárok hozzád
az éj sötétjébe,
boldogság fényét
viszem a szívedbe.
Letörlöm a könnyet arcodról,
emlékeket szórok rád,
csillagok porából,
odafentről, távoli világból....
Szabó Mária emlékére 2022
Tisztelgés az íróóriás előtt - Jókai Mór emlékház
*****
Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja. Jókay Károly és Jókai Eszter öccse.25 éven át nyaralt Balatonfüreden. Első (1857-es) balatonfelvidéki utazásáról a következő év tavaszán számolt be a Vasárnapi Újságban, A magyar Tempevölgy című cikksorozatában. Ezt követően is sokszor járt erre, ilyenkor a Szívkórházhoz tartozó Klotild udvarban lakott. 1867-ben sógora, dr. Huray István fürdőorvos ösztönzésére vásárolt meg egy telket a Kerek-templom mögött Balatonfüreden, s arra építtette rá azt a villát, amelybe 1871-ben költöztek be véglegesen feleségével, Laborfalvi Róza (1817–1886) színésznővel. Az épület kora eklektikus stílusban épült, tágas előcsarnokkal rendelkezett, hatszobás, konyhás, alápincézett villa volt, amelyből szép kilátás nyílt a Balatonra. Előkertjében ritka rózsafajták nyíltak, az épület mögötti gyümölcsöst Jókai saját kezűleg gondozta. Az író ritkán hagyta el Füredet a nyári időszakban, csak ősszel költöztek vissza Pestre. Balatoni élményeiről számos cikkben, írásban számolt be (pl. Asszonyt kísér, Istent kísért című regényében), a fürdőélet mindennapjairól lapjában, az Üstökösben is tudósított. 1876-ban az Életképekben Balatonfüredi levelek címmel indított sorozatot. A környezet jó hatással volt egészségére, korábbi betegségéből, hörghurutjából is itt sikerült kigyógyulnia. Itt írta meg egyik legnépszerűbb regényét, Az arany embert, amelyet maga is „legkedvesebb regényének” nevezett. Miután 1886 novemberében meghalt Laborfalvi Róza, a füredi otthon üressé vált számára, ezért 1890-ben eladta a villát.
Forrás: wikipédia
*****
Állandó hadtörténeti kiállítás a Siklósi várban
*****
Ábrahám Exit Béla: A kétrészes szegedi Tisza
Tisza Part I.
Fagyos téli délutánon
Jó meleg a nagykabátom.
Híd alatt sárgásan a Tisza tekereg
Hideg szobor mellett lábam beremeg.
Nem kényeztet a napsugár
Közel került a fátyolos láthatár.
Nem zsong a nádas, mindenütt csend.
Egy fáradt varjú köröz odafent.
Elmereng a Kalapos nő...
Mi is "kéne", talán több hő?
Fejére száll a fáradt varjú,
Ebből még nem is lenne gond...
De elrebben hirtelen...
S helyén marad egy "pont".
Tisza Part II.
A folyó mentén apró kavicsok közt egy hatalmas kő,
Rajta fáradt varjú ápolja tollát, akár egy igazi nő.
Csendesen kanyarog a lankák közt a Tisza,
Lapos ez a környék, mint a Mona Lisa.
Lassan, hangtalanul siklik a vízen
Egy fa letört ága, s rajta hangyák tízen.
Puhán süpped egy kóbor kutya lába a parton,
Egy alak lépdel a hídon, s kezében egy karton.
A kartonból kivesz egy távcsövet,
Szemügyre veszi a környéket, s a nagy követ.
Kihúzza magát a madár, akár egy nagykövet,
El is fordítja az alak a messzelátót,
S megpillantja a faágat, (balra-át volt).
A hangyák sorban ülnek a szélén,
A legnagyobb, talán a főnök a végén.
A kutya az alakhoz simul a hídfőnél,
Közben zajlik az élet a nagy kőnél.
Megsimogatja az ürge,
Szól az ebnek: Szaladj, Fürge!
Partot ér a bátor hangyacsapat,
Lemásznak szépen a nagy kő alatt.
Tudják, hogy erre sok morzsa vár,
Ekkor toppan eléjük a madár.
Jaj, de kááár!
De még semmi sincsen veszve,
Kóbor kutya eleresztve
Odaszalad a nagy kőhöz,
Az alak meg egy nőhöz.
Elrebben a fáradt madár,
Nincsen hangyavacsi ma már...
A többi szereplő boldog végre,
S Te is, mert a versnek itt a vége.
Tisza Part I.
Fagyos téli délutánon
Jó meleg a nagykabátom.
Híd alatt sárgásan a Tisza tekereg
Hideg szobor mellett lábam beremeg.
Nem kényeztet a napsugár
Közel került a fátyolos láthatár.
Nem zsong a nádas, mindenütt csend.
Egy fáradt varjú köröz odafent.
Elmereng a Kalapos nő...
Mi is "kéne", talán több hő?
Fejére száll a fáradt varjú,
Ebből még nem is lenne gond...
De elrebben hirtelen...
S helyén marad egy pont.
Tisza Part II.
A folyó mentén apró kavicsok közt egy hatalmas kő,
Rajta fáradt varjú ápolja tollát, akár egy igazi nő.
Csendesen kanyarog a lankák közt a Tisza,
Lapos ez a környék, mint a Mona Lisa.
Lassan, hangtalanul siklik a vízen
Egy fa letört ága, s rajta hangyák tízen.
Puhán süpped egy kóbor kutya lába a parton,
Egy alak lépdel a hídon, s kezében egy karton.
A kartonból kivesz egy távcsövet,
Szemügyre veszi a környéket, s a nagy követ.
Kihúzza magát a madár, akár egy nagykövet,
El is fordítja az alak a messzelátót,
S megpillantja a faágat, (balra-át volt).
A hangyák sorban ülnek a szélén,
A legnagyobb, talán a főnök a végén.
A kutya az alakhoz simul a hídfőnél,
Közben zajlik az élet a nagy kőnél.
Megsimogatja az ürge,
Szól az ebnek: Szaladj, Fürge!
Partot ér a bátor hangyacsapat,
Lemásznak szépen a nagy kő alatt.
Tudják, hogy erre sok morzsa vár,
Ekkor toppan eléjük a madár.
Jaj, de kááár!
De még semmi sincsen veszve,
Kóbor kutya eleresztve
Odaszalad a nagy kőhöz,
Az alak meg egy nőhöz.
Elrebben a fáradt madár,
Nincsen hangyavacsi ma már...
A többi szereplő boldog végre,
S Te is, mert a versnek itt a vége.
Tisza Part I.
Fagyos téli délutánon
Jó meleg a nagykabátom.
Híd alatt sárgásan a Tisza tekereg
Hideg szobor mellett lábam beremeg.
Nem kényeztet a napsugár
Közel került a fátyolos láthatár.
Nem zsong a nádas, mindenütt csend.
Egy fáradt varjú köröz odafent.
Elmereng a Kalapos nő...
Mi is "kéne", talán több hő?
Fejére száll a fáradt varjú,
Ebből még nem is lenne gond...
De elrebben hirtelen...
S helyén marad egy pont.
Tisza Part II.
A folyó mentén apró kavicsok közt egy hatalmas kő,
Rajta fáradt varjú ápolja tollát, akár egy igazi nő.
Csendesen kanyarog a lankák közt a Tisza,
Lapos ez a környék, mint a Mona Lisa.
Lassan, hangtalanul siklik a vízen
Egy fa letört ága, s rajta hangyák tízen.
Puhán süpped egy kóbor kutya lába a parton,
Egy alak lépdel a hídon, s kezében egy karton.
A kartonból kivesz egy távcsövet,
Szemügyre veszi a környéket, s a nagy követ.
Kihúzza magát a madár, akár egy nagykövet,
El is fordítja az alak a messzelátót,
S megpillantja a faágat, (balra-át volt).
A hangyák sorban ülnek a szélén,
A legnagyobb, talán a főnök a végén.
A kutya az alakhoz simul a hídfőnél,
Közben zajlik az élet a nagy kőnél.
Megsimogatja az ürge,
Szól az ebnek: Szaladj, Fürge!
Partot ér a bátor hangyacsapat,
Lemásznak szépen a nagy kő alatt.
Tudják, hogy erre sok morzsa vár,
Ekkor toppan eléjük a madár.
Jaj, de kááár!
De még semmi sincsen veszve,
Kóbor kutya eleresztve
Odaszalad a nagy kőhöz,
Az alak meg egy nőhöz.
Elrebben a fáradt madár,
Nincsen hangyavacsi ma már...
A többi szereplő boldog végre,
S Te is, mert a versnek itt a vége.
Körtefa vendégház - Várdomb
Programajánló sorozat
*****
Mustgáz sajtótájékoztató és gyakorlat
Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság
*****
Garay János
SZEGSZÁRDI BORDAL (1846)
Már ha aztán bor: legyen bor,
Hegyi bor, ne szilvalé!
Még a vízbõl is csak az a jó,
Mely hegyekbõl zúg elé!
A lapályra béka menjen,
Igya meg a bûzös tavát;
Hegyre hág fel a szegszárdi,
Onnan hozza tûzborát.
Mint a legszebb kék leányszem,
Mint a nyájas, õszi ég,
A szegszárdi szõlõfürtnek
Szeme olyan tiszta kék;
S hogyha már szõlõkorában
Ily varázsjátékot ûz:
Hogy ne volna hát borában
Hogy ne volna égi tûz!
Töltsd pohárba, és csodát látsz!
Színe mint a bikavér,
S mégis a gyöngy, mely belõle
Fölragyog, mint hó, fehér.
És a tõke, melyen termett
Nemde, oly zöld, mint a rét?
Hol leled föl szebben együtt
Szép hazánk háromszínét?
Ha sürûn tölt a szegszárdi,
Hát ne bánja senki se!
Mert hazája színeivel
Honszerelmét szíjja be!
Ha szegszárdi borral élne
Minden ember, mint te s én;
Nem rágódnék annyi hernyó
Nemzetünk szent törzsökén.
Már apáink õs korában
Hét országra szólt e bor:
Mert különben hegytövén nem
Épült volna kolostor...
Béla a dicsõ király is
Itt szûrt legjobb borokat,
Kit ma még minden tavasszal
Minden tõke megsirat.
Béla király idejében
Még magyar volt a magyar;
Most ezerfelé szakadva,
Tudja isten mit akar!
Még a bort sem issza most úgy,
Mint az õsök idején;
Sört iszik vagy kávélével
Töltözik most ifjú, vén.
De borunkhoz hûk vagyunk mi,
S hûk legyünk szegszárdiak!
Míg fölöttünk e mosolygó
Sorhegyek virítanak,
Melyeket ha csúcsra szednénk,
Égig érne Bartinánk
S mi az égi csillagokkal
Poharat koccintanánk.
Ide hát, te bazsarózsa!
Poharunkba, bikavér!
Hadd igyuk az áldomást meg,
Legelőbb is magadér!
Jó barátért másod ízben,
Szép leányért azután,
Ki e háromért nem érez,
Kutyafejű, vad pogány!
S most le, társak, a kalappal,
Végre hagytuk a javát:
Isten éltesse hazánkat
A dicső magyar hazát,
Melybe min gyűrűbe minden
Hazafit befoglalunk,
Folyjon érte, hogy ha vér kell!
Mint foly érte itt borunk.
Folyjon a bor, folyjon a vér,
Hol dicsőség folynia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Még elég hazafia!
Volt, van és leszen Szegszárdnak
Míg le nem dől Bartina,
Mellyel honját felköszöntse,
Egy pohárka jó bora.
*****
*****
Séta a lombok között a Jeli arborétumban
Mezei varfű
*****
Gödöllő - Domonyvölgy
Lázár Lovaspark
A fotókat és a bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette
Tavasz a nagyvenyimi arborétumban
*****
Filmsorozatok aranykora
Reneszánszukat élik a sorozatok. Bármerre megy az ember, vagy nézelődik a neten, belefut. Rajongóik és kritikusaik véleményüket hangoztatják róluk. Nagy embertömeg nézi valamelyiket. Lehet spanyol, török, amerikai, magyar, így a műfajuk is sokszínű krimi, dráma, vígjáték vagy ezek fura elegye. Azt vettem észre, hogy szépen bekúsznak a nézőik mindennapjaiba.
A kemény magos rajongóknak azon felül, hogy megszereznek pár emléktárgyat, felbuzdulnak és megkeresik a kultikus helyszíneket. Például Amerikában a Jó barátok szökőkútját, amiben fürödnek a szereplők a főcím dal alatt, rendszeresen meglátogatják. Hazánkban Pajkaszegre azaz Pilisszentlélekre vándorolnak a nézők. Valaki számára annyira meghatározó tud lenni egyes sorozat karaktere, hogy akár gyermekének is azt a nevet adja. Régen ez Borostyánokban, Eszmeraldákban, Brendonokban volt tetten érhető. Mostanság a MTA-hoz sok kérelem fut be török személy nevek elfogadásával kapcsolatban.
A sorozatoknak én a közösség teremtő erejét szeretem. Emlékeimben még most is aktívan él az, amikor a családom péntek este összegyűlt a nagyszobában. Mindenki elfoglalta a maga helyét és figyeltük az egy szem Orion tévénkben, ahogy a Jujingok élnek a rancson. Majd a Szomszédokat, valamivel később a Vészhelyzetet.
Egyszer volt egy furcsa élményem, amikor a helyi presszóba bementem és ahogy az ajtót benyitottam vagy húsz csitító férfi szem rám szegeződött. Hirtelen olyan kicsire összehúztam magam és óvatosan kezdtem mozogni. Ők visszatértek az eredeti pozíciójukhoz, ahol is feszülten várták a nagy képernyős készülék előtt, hogy mi lesz a Trónok harcának a vége. Férfi népet eddig csak nagy foci klubok meccsénél láttam ilyen állapotba. Egymást csitították, néha együtt felhördültek, vagy elégedetten kurjantottak. Miután vége lett a szériának a saját élményeik hangos megosztása történt egy pofa sör mellett. Elképedtem.
Mitől lehet ekkora hatással ránk? Csak sejtésem van. Igazából nem is számít, amíg szórakoztat.
Kincses-Nagy Zoé
*****
Trianoni emlékmű, történelmi zarándokhely - Zebegény
*****
Visegrád és Nagymaros között
*****
Jaj, úgy élvezem én a kompot….
Barátosnémmel 5 évvel ezelőtt egy kora nyári napon munka
után megfogadtuk, hogy összeállítjuk a közös bakancs listánkat azokról a
helyekről, amiket együtt óhajtunk felderíteni. Az első úti célunk a tihanyi
levendulás volt. Oda képzeltük magunkat vidáman viháncolva a lila mezők közé,
miközben lestük az eseményről feltöltött tavalyi képeket a számítógép
monitorján. Annyira beleéltük magunkat, hogy a tökéletes fotó gyártáshoz
szelfibotot is vettünk. Két dolog volt biztos mikor neki indultunk betörni
Balaton lankáinak azon részét, hogy kompozni fogunk, valamint, hogy minden
dokumentálva lesz a mobilunk segítségével.
A siófoki plázsra megérkezés busszal történt kora reggel,
nagy adag kávé után persze, mert anélkül elveszünk. Lézengésünk szakaszait több
szemszögből megörökítettük. Séta a parkban, a szökőkútnál 20 kép, látogatás
Kálmán Imrénél 10 kép, majd víztorony szemrevételezése 16 kép, és fagyizás a
sétányon a Jókai parkban 35 kép. Még el sem indultunk. Mi lesz, mikor
elindulunk hullámokat szelídíteni. Megegyeztünk, hogy fent a vízi járművön csak
a kezdeti mókát vesszük fel.
Izgatottak voltunk főleg jómagam. Gyermekkorom
kirándulás élményei tódultak fel bennem. Nem is érdekelt az, hogy furán néztek
rám azután, mikor mondták, hogy elfoglalhatjuk a helyeinket és egy öröm
sikkantás után szökdelve közelítettem a kompunkhoz. Kicsi énem cigánykerekezett bennem. Kívülről ez abban nyilvánult még meg, hogy vékony hangon
elcsodálkoztam mindenen és az, „ezt nézd”-et hajtogattam és kerestem a
megfelelő helyet számunkra. Mikor megszoktuk a fedett részt és persze
készítettünk pár fotót, utána kiültünk. Elindulásunk a motorok felzúgásával és
a víz csobogásával megkezdődött. Valóban a kezdeti volt csak az emlékkészítés.
Jó volt ellazulni a vizet szelve. Érezni a tó illatát. Élvezni és hagyni, hogy
a szél extrém fodrászként formázza hajunk. Félárnyékban figyelni ezt a sajátos,
vitorlások, hajók által lakott világot. Erre mondják, hogy relaxáltunk,
kisimultunk. Hazafelé is vele mentünk egy darabig. Fedélzetén elszunnyadtunk. Rajtunk
kívül sok utastársunk csatlakozott a délutáni sziesztához. Főleg a babakocsiban lévő szuszogó kétéves forma szőke fiúcska.
Egy valamit ígértem meg magamnak, hogy mivel ennél jobb
ízűen kevés helyen sikerült aludnom, ha rám fér már egy igazi pihenés, felkeresem a jó öreg kompot.
Kincses Nagy Zoé
*****
Csiffáry Zoltán: Élj a valóságban
Ha majd az élet viharos tengerén
sodródik kis hajód,
ne bánkódj, csak remélj!
Bízz magadban, ez mindennél többet ér.
Örülj minden percnek, mit az élet megad,
használd ki az órákat, miből boldogság fakad.
Élj vidáman, derűs boldogságban,
ragaszkodj az álmaidhoz, de élj a valóságban.
*****
Népi hangszerek (IV.) Előadó: Bognár Cecil népművelő
*****
Vizsga vörösen
Van egy dallam részlet, ami 7 éves korom óta megjelenik a gondolataimban. Azon kapom magam, hogy bevásárlás közben, takarítás során vagy sétálva elkezdem dudorászni. Időkapszulaként visszaránt a gyerekkoromba. Zenei tagozatos osztályba jártam. A kórustagságon és a több dupla énekórán kívül azt foglalta magába, hogy egy alaphangszeren, valamint egy választotton kellet megtanulni játszani. A furulya volt az, amin mindenki tanult zenélni.
Én szerettem a hangszeren játszani, mással nem is volt baj, csak a gyakorlással és a zenei elmélettel, ami a szolfézs néven ismert. Értettem, hogy vannak alap dolgok, amit kell ismerni az embernek, hogy megszólaltassa az eszközét, de az túl száraz volt nekem. Aktív gyerekként lenyomtam, amit láttam vagy látni véltem a kottában. Sokszor megkaptam, hogy értékelik a szenvedélyes előadás módomat és zeneiséget, csak a kotta mást mutat. Hosszú ideig nem foglalkoztam nyaggatásukkal, úgy voltam vele, hogy nem értik a művészetemet, meg jobb móka barátokkal ökörködni. Aztán elhangzott egy bizonyos mondat, hogy nem sokára jön a fél évi vizsga. Mindenki előtt. A mindenki az összes évfolyamot jelentette. Na erre a tudatra összerándult a gyomor. A maradék egy hónap próbáról szólt. Hazafelé menet a dombon, a másodikon lévő lakás kisszobájában a szomszédok, rajongó örömére, napköziben, az udvaron. Mire oda kerültem már álmodtam is vele.
Az előadás remekül sikerült csak utána kérdezte mindenki, hogy jól vagyok-e, mert olyan vörös vagyok, mint a rák. A videófelvétel és a felkészítő tanárom szerint csak a legelején vettem levegőt meg egy nagyobb szünetnél a felénél. Őszintén megvallotta, hogy ilyet még nem látott és nem is szeretne többet, mert lábon kihordott egy szívinfarktust. Lelki szemei előtt lezajlott egy fulladásos eset, ahol a mentőket tereli a színpadról. Sok mindenre nem emlékszem a vizsgáról csak arra, hogy dobog a szívem a fejemben, és veszek egy nagy levegőt, meghajolok és végre vége, kilépek a színről.
Kincses Nagy Zoé
*****
Fekete Gólya Pihenőház Baja - Dunafürdő
*****
Különleges szobrok sorozat
*****
Megértésüket kérjük, hogy technikai okok miatt egy hét késedelemmel újult meg magazinunk.
*****
Bakó Néprajzi Gyűjtemény és Műhely
******
Mikor a gazdimra várok
*****
Nepomuki Szent János újabb csodája, avagy egy macska kilenc élete
Igaz történet
Előző számunkban láthatták Nepomuki Szent János szobrának avatását a Sió Torkolati Műnél.
Pár napra rá láttuk, hogy a Zsilip dolgozói idegesen járkálnak a műtárgyon, amin karbantartási munkák folynak.
megkérdeztük, mit segíthetünk. A válasz az volt, hogy egy kismacska beesett a kiszivattyúzott szegmenshez.
Kiderült, hogy a telepen született egyik cicánk, aki mintegy 13-15 méter mélységben ült gubbasztva.
Találtunk, egy a szerszámok le-,és felhúzására szolgáló eszközt, amit leeresztettünk. Már volt kész terv, hogy
milyen módon lesz a cica beleugrasztva. Erre nem került sor, mert amikor az emelő közel járt a cicához, elindult felé,
és ahogy leért, egyből rá is kapaszkodott. Nagy izgalommal, és óvatosan húztuk fel.
Két zarándok hölgy, akik nálunk pihentek meg, velünk együtt szurkoltak, nehogy visszazuhanjon a cica a mélységbe.
Amikor karnyújtásnyi távolságra volt, kivettem.
Nem karmolt, nem harapott, hagyta, hogy a már számára előkészített törölközőbe tegyem.
A két zarándok hölgy azt javasolta, legyen a cica neve Hős.
A sikeres mentés után mondtam a cicának, -" A kilenc életedből most egyet elhasználtál."-.
A ritkán látható cica aznap délután előjött rejtett vackából és megmutatta magát szép fényes, frissen ápolt bundájában.
Gaál László
***** Az erdő a természet szentélye ***** Egy mentőhelikopter felszállása Pécs, 2026.augusztus 12 ***** Simola Teréz Csilla Mentők Soós Laj...
