A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mentők. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mentők. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. május 18., hétfő

V. évfolyam 10. szám

 Mentők Napja - Köszönöm minikoncert
Szekszárd, 2020-05-10
*****
Újra indult az élet a Gemencben is
*****
Éjjeli hangok

Mostanság vissza szoktam egy rég nélkülözött kedves szórakozásomhoz, az olvasáshoz. Imádok történetekbe belemerülni, és miután beszerző körúton voltam a könyvtárban, bő 3 hónapja az új kölcsönzött kikapcsolódásaim között vacilláltam azon, hogy melyik érdemes arra, hogy elkezdjem vele a magam regényes tour de flancát. Nem tudom mi van velem, de eljött az az idő, amit soha nem is gondoltam volna magamról, a választottjaim mind romantikusak voltak, semmi dráma vagy thriller, csak könnyed irodalom. Azzal zártam a meglepettségem, hogy a jelenlegi élethelyzetben a lelkem valószínű most enyhébb kikapcsolódásra vágyik. Éjjeli bagoly lévén a könyvek betörését is ekkor folytatom. Jól feltornyozott kis párna tömegen az ágyban éjjeli lámpával, ez a tökéletes átszellemülés Mekkája. Nem szeretem ha zargatnak, mert ez egy komoly koncentrációs folyamat, hiszen amikor már végre oda jutok száz oldal után, hogy megcsókolja-e a lányt, avagy nem,- mert ugye ez fontos.- hiszen másik srác is pályázik rá de tudjuk, hogy az egy svindler és emennek a hapsinak kell nyernie, na és elérkezik a közeledés pillanata, egy szép romantikus rózsa illatú helyszínen és erre rám rontanak, hogy kérek-e tejbe rizst? Erre az a válaszom mélylágés hangon, hogy NEM! Szóval ennyivel elúszik a száz oldalon felépített tökéletes átszellemülés koncepció. Őrületesen törékeny dolgok ezek. Olvasó embert nem szabad zaklatni. Kivéve, ha ég a ház vagy megjelent a saját sztorink leendő főhőse a kapuban.
Úgy harmadik éjjel faltam a ponyvaregények egyikét amikor is egy furcsa zajra lettem figyelmes. Eddig még nem tapasztalt furán morgolódó, kicsit akadozó hang. Néha megállt egy- egy pillanatra, máskor hirtelen olyan erővel kezdődött újra, hogy képtelenség volt tőle olvasnom. Mondom az volt a szerencse, hogy nem Stephen King egyik remekművét olvasom, mert akkor fix, hogy fel alá futkosva ordítoznék a családom többi tagjáért. Így felkerekedett a Sherlock énem. Elkezdtem a fűtés csöveimet nézni, mert a télen volt, hogy a kazánba úgy befűtöttek, hogy cifra hangokat hallatott, de festett szőkeségem rájött rövid időn belül, hogy mivel nyár eleje van nem fűtünk. Tehát ez a lehetőség ugrott. Majd feladtam nyomozásom, mert a zaj elnémult. Mikor sikerült vissza fészkelnem magam, újra neki kezdett. Ekkor átváltottam, és egy életem, egy halálom felkeresem  azt ami ezt csinálja. Köröztem a szobában és hallgatóztam. Mikor a félig nyitott ajtajú régi szekrényhez értem, leguggoltam, mert onnan hallottam a forrást. Megint abba maradt. Tudom, hogy minden horror sztori hasonlóval kezdődik, de a kíváncsiságom nagyobb volt. Ekkor egy sárga csillanó szempár rám nézett, és rám ugrott. Hátra estem, de szerencsére nem a cicánkra. Mint kiderült, Kedvencünk az én szekrényemben találta meg a saját Narniáját és felzaklattam meditációs kalandjai közben.  Ilyen szintű horkolást semmitől nem hallottam még. Azóta felszerelkeztem füldugóval, ha netán elkezdődik a sajátos macska szerenád.

Kincses Nagy Zoé

*****
Sárga nőszirom
Vadvirágok sorozat
*****
Fotó: Ábrahám Exit Béla

2016. december 25., vasárnap

I. évfolyam 5. szám

Visszatekintő (ez történt 2016-ban)
Busójárás - Mohács
*****
Tabu

Csak úgy odapofátlankodtam közéjük. Benne van a pakliban, hogy nem vagyok szimpi, de hátha ők is szeretnek ismerkedni, netán barátkozni. Mint jómagam.

A kezdeményezésről, extrovertáltságról egy időre rezignáltan leszoktam, napjainkra azonban új életkedvet nyervén visszatértem hozzá, azaz igaz jellememhez, valómhoz. Hiszen én valójában az vagyok: aki kedveli az embereket és nyit feléjük.

Társasjátékhoz készülődtek. Először csupán a játékasztal mellett álldogálva néztem őket, kisvártatva fölmerült, hogy beszállhatnék, és igent mondtam persze. Noha kilógtam a sorból: három leány és három fiú ülte körbe egymást tökéletes összhangban; én lettem a hetedik, a páratlanadik.

Régi barátok ráadásul. Nyolc évig egy osztályba jártak, jelenleg kilencedikesek, tizenöt esztendősek. Hatan három különböző középiskolát látogatnak, később meg is dicsértem őket, hogy ilyen lelkiismeretesen tartják a kapcsolatot egymással. Hűség.

Ami szempontomból még fontosabb, hogy körükben újfent, sokadjára szembesültem azzal, a felnőttek világa mennyire nem nekem való. Az nem eléggé játékos, és túlontúl prűd számomra.

Úgy kezdődött, hogy bejött egy ügyeletes néni szolgálatunkra, hogy ne húzza-e le a redőnyt. Merthogy kintről belátnak a kuckónkba. Egy morzsányit meglepett a felvetés, ez a távolbalátó tapintat: mégis mit gondol? Mit szégyellne hét társasjátékozó személy egy gumiszoba-kopárságú, falanszterszerű teremben, ahol egy asztalon kívül semmi sincsen? Nem szükséges lehúzni a redőnyt. „Nem fogunk meztelenkedni” – közöltem, habár e közlés nem az egyéni vágyaknak, hanem a vélt realitásoknak felelt meg, és, mint rögvest kiderült, más is így volt ezzel.

A szemüveges lány – hullámzó barna haj, intellektuális arcforma, vékony testalkat –, tehát a Szemüveges Lány tiltakozott ígéretem ellen: igenis fogunk meztelenkedni, majd később, csak egyelőre nem, valami ezzel egylényegű kijelentést tett, „hivatalosan” viccből, viszont többen is tudtuk, hogy legbensőségesebb óhaja beszéltette. Árulkodott a humor leple alól előbukkanó ábrázat is.

Felvettem a fonalat természetesen; egyrészt hogy meggyőződjek arról, hogy mindezt jól értelmeztem, másrészt mert érdekel a női fiziológia és pszichikum – és nem utolsó sorban mert baromi izgis az egész. Hogyan képzelné ezt – firtattam –, játsszunk vetkőzős pókert? Erre aztán, jóllehet továbbra is tréfás felhangba burkolva, még határozottabb helyeslést kaptam, amiből teljesen világossá vált, hogy (egyesek) tényleg csinálnák, ha mernék.

Merészség híján egy szintén nem érdektelen társasdobozt vettünk elő, a Tabu nevű játékot, amelyik arról szól, hogy kártyákon olvasható könnyebb-nehezebb kifejezésekre kell úgy rávezetni a csapattársakat, hogy az evidens kulcsszavakat tilos kiejteni. Értelmes elfoglaltságnak tartom, aminek hangot is adtam, fejleszti a kommunikációs készséget, bővíti a szókincset („magyal”?!). A sziporkázásnak alkalmas terepét nyújtotta ez is, a metroszexualitással kezdve a pornószínészet kihívásain át az aktrajzolásig számos kényes témát érintettünk, és akadt, akinek a köznapi lovaglásról is az jutott eszébe.

De a másik két leánykát sem akármilyen fából faragták. Egyikükkel idézte föl lelkesen a Szemüveges, hogy a fiúk osztálykiránduláson kukkolták őket a fürdőhelyiségben, záróakkord gyanánt a harmadik forszírozta, hogy mindenki adja elő egy intim titkát.

Kitaposott ösvény vezetett egy szaftosabb játék ötletéig, a Felelsz vagy mersz?-ig. Hogy mit tesznek a légből kapott, irracionális tabuk életünkkel, azt e társalkodás ragyogóan példázza. Azzal, hogy a srácok(!) megerősítették, hogy a Szemüveges Lány a legtüzesebb mind közül, mi több nekiálltak szidni a kurvának minősített nőtípust, meg hogy milyenek a mai csitrik, sikerült szégyenérzetet kelteni benne, és beléfojtani imádnivaló bujaságát. Már azt állította, rá abszolút nem jellemző módon, hogy ő nem vetkőzik le olyan hamar, mint Rose a Titanicban. Magyarul beléverték a felnőttes prüdériát. A fiúk! Én ugyanolyan voltam tizenöt évesen, mint ő, és fiúként is féltem vállalni. Neki még nehezebb.

Itt van a kutya elásva. Az emberek, különösen a lányok nem adhatják önmagukat. Az este költői kérdése, hogy ha ez a sok öncsonkító „erkölcsi” korlátozás nem lenne, mennyivel volna élménygazdagabb, színesebb, szebb az élet.

Foray Nándor 
*****
Eszement mese
Részletek Malek Andrea műsorából - Bácsalmás
*****
Speciális Művészeti Fesztivál - Kaposvár
 
*****
 Ábrahám Exit Béla: Tél
40×30 cm, olaj, habkarton
*****
Értetek - baleset-megelőzési bemutató - Szekszárd

*****
Akik legyőzik a félelmet
Légzőkészülékes gyakorlat Szekszárdon
*****

XI. évfolyam, 23. szám

  ***** Az ősz 22 percben ***** Pődör György Kis őszi dal Barnára zöld és pirosra kék, szömörcés parton kökény az ég. A simuló fű puha bárso...