Nagy Vendel: Karnevál
Itt van fársángnak gyönyörű ideje,
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.
Pár napja dudorásztuk családosan a mindenki által jól ismert szöveg kíséretében a .."Kossuth Lajos az üzente, elfogyott a regimentje"... valamint a ..."Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, valahány csepp esik rája, annyi áldás szálljon rája"... Egyik óvó néni kedves ismerősünk azt mesélte, hogy annyira szeretik ezeket a dalokat a kicsik, de még a szülők is, hogy az év végi záróműsorba is be kellet rakni pár éve.
Visszagondoltam, ha nem lenne ez a világi kényszerszünetes helyzet a mai napot hogyan tölteném. Kézműves foglalkozás keretében háromszínű kokárdákat gyártanék gyöngyből, drótból vagy selyemszalagból gyerekekkel és megvitatnánk ismételten, hogy melyik színnel kell befelé haladva kezdeni, melyik a helyes piros kontra zöld. Amit azzal zárok, hogy mindegy a színek sorrendje amíg tudja az illető, hogy miért teszi ki.
Eszembe jutottak azok az évek is, amikor diákként lelkesen előadást csináltunk az ünnepre. Próbák alatt néha sikerült elképzelni azt, hogy én is osztottam a 12 pontot, majd a tömeggel elmentünk Táncsicsot kiszabadítani és hallgatni Petőfit, hogyan szavalja el művét. Márciusi ifjúvá válni pár percre. A lelkületében fürdőzni. Előadás során az izgalom ellenére is igyekeztem az eszmeiségét minél érzékletesebben megosztani.
Mit csinálnék vagy mit csináltam anno most mindegy is, jelenleg még párszor elénekelgetem a kedvenc huszáros dalaimat, megnézek egy jó magyar filmet és közben remélem, hogy jövőre nem csak nosztalgiázva élem meg március 15-e szellemiségét.
Kincses-Nagy Zoé
*****
Wass Albert
Rügyek
Az orgona-bokorra cinke szállt, s a kis rügyeknek halk titkot súgott: a dombon látta már a napsugárt, már jönni fog, s a lombok börtönére fényt havaz! Smaragd szívekben felpezsdült az élet. Csodás remény:valahol újra éled egy régi álom, csillogó tavasz.
Lelkünkben is ilyen rügyecske tán a gondolat. A jég alatt szellem-páncélzat védi: kőkemény.
Egy forró csókra hirtelen kipattan, s dalos tavasz lesz: csengő költemény
