*****
Édes pillanatok
Szamos Marcipán Mesegaléria - Kőszeg
Programajánló sorozat
Programajánló sorozat
*****
Szarvasbogárnász
Vadlesen sorozat
*****
Támadó állásban a Keselyűsi úton
Fotó: Ábrahám Exit Béla
*****
Zsúrok kis csodája
A kilencvenes években voltam gyerek. Azokban az időkben a szülinapi zsúrjainkon, mert akkor még így hívták, semmi buli vagy party, szóval az ilyen ünnepek legfontosabb pontja a torta volt, ami ugyan nem kötelezően, de az esetek nyolcvan százalékában csokis volt. Ha sok kis pajtás vett részt akkor még emeletes is. A sütemény szélén sötét kicsi krémkupacokon rózsaszín és sárga kis cukorvirágok csücsültek. Ugyan soha nem volt kimondva, de kicsit versenyeztünk is ezen desszertekkel. Szerettünk minél nagyobb, minél szebb finomsággal rendelkezni.
A saját tortáim közül a legemlékezetesebb három szintes volt és a legtetején marcipánból éppen Tom macska hajkurászta egér barátját. Sikongatva örültünk neki. Alig tudtam elfújni a gyertyát. Viszont utána jött a dilemma. Enni vagy nem megenni a csúcsdíszt. Hiszen tényleg szép és visszarakva műanyag kis dobozába a polcon sokáig bírja. Legalábbis az első eldeformálóan melengető napig nyáron. Vacillálódásom nem sokáig tartott, mert azok az orrba belefészkelő, émelyítően finom illatok nem hagyták, hogy porcelán utánzatként fent kergetőzzenek a gyerekbútoron. Helyette szürke macska figurát megmarkoltam és egy határozott nagy harapással fejtelenítettem.
Mostanság már nem a csoki torta a kedvencem, egy tepsi zserbóval jobban lázba lehet hozni. A rajzfilm sorozat rajongást felváltotta a rókák csodálata. Hát így van ez, ha felnő az ember lánya. Viszont a marcipán nem tudom miért kopott el? Pedig milyen jól mutatna egy nagy adag zserbó közepén egy kedves kis ravaszdi.
Kincses Nagy Zoé
A kilencvenes években voltam gyerek. Azokban az időkben a szülinapi zsúrjainkon, mert akkor még így hívták, semmi buli vagy party, szóval az ilyen ünnepek legfontosabb pontja a torta volt, ami ugyan nem kötelezően, de az esetek nyolcvan százalékában csokis volt. Ha sok kis pajtás vett részt akkor még emeletes is. A sütemény szélén sötét kicsi krémkupacokon rózsaszín és sárga kis cukorvirágok csücsültek. Ugyan soha nem volt kimondva, de kicsit versenyeztünk is ezen desszertekkel. Szerettünk minél nagyobb, minél szebb finomsággal rendelkezni.
A saját tortáim közül a legemlékezetesebb három szintes volt és a legtetején marcipánból éppen Tom macska hajkurászta egér barátját. Sikongatva örültünk neki. Alig tudtam elfújni a gyertyát. Viszont utána jött a dilemma. Enni vagy nem megenni a csúcsdíszt. Hiszen tényleg szép és visszarakva műanyag kis dobozába a polcon sokáig bírja. Legalábbis az első eldeformálóan melengető napig nyáron. Vacillálódásom nem sokáig tartott, mert azok az orrba belefészkelő, émelyítően finom illatok nem hagyták, hogy porcelán utánzatként fent kergetőzzenek a gyerekbútoron. Helyette szürke macska figurát megmarkoltam és egy határozott nagy harapással fejtelenítettem.
Mostanság már nem a csoki torta a kedvencem, egy tepsi zserbóval jobban lázba lehet hozni. A rajzfilm sorozat rajongást felváltotta a rókák csodálata. Hát így van ez, ha felnő az ember lánya. Viszont a marcipán nem tudom miért kopott el? Pedig milyen jól mutatna egy nagy adag zserbó közepén egy kedves kis ravaszdi.
Kincses Nagy Zoé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése