Nagy Vendel: Karnevál
Itt van fársángnak gyönyörű ideje,
Ezen esztendőnek
Tündöklő eleje.
Vízkereszttől húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
Vidáman vonulsz benne
A karneválon.
Ragyogó arcod
Áttündököl
Az aranyos álarcon.
Nepp Dénes szíjgyártómester a Népművészet Mestere - Szekszárd
*****
Kádárbemutató a Bátaszéki Bornapokon
Hajdani mesterem, Rudolf György kádármester emlékére
*****
Visszatérve
November által nyirkossá áztatott leveles aszfaltod koptatja lábam. Már csak átutazó vendégként lehetek jelen tereiden. Egy évtized emlékeit hagytam rád.
Szüretikor
derűs bormámoros zeneszótól és a hömpölygő embertömeggel megtelő
utcáidat. A macskaköveken bukdácsoló kezdő felnőttkori kacajokat. A
fehérrel lepett kilátód alatt néha megpihenő békét kutató lelkem. A
parkjaid zöldjén szerzet random víg találkozókat. Padjaid melyek
hallgattak és megőrizték titkaimat, bánatom, szerelmem. A könnyekkel
áztatott buszmegállóid. Átvészelős kudarcok és a nagy helytállások
korát. Igaz barátom otthonát.
Nehéznek ígérkezett a
válás, a hiányod. Mégsem érzem igazán megterhelőnek, mert hordozlak
magamban. Azt a várost, amit sosem terveztem, de mégis tíz évre
albérletem lett.
Kincses Nagy Zoé
*****
Ábrahám Exit Béla: A levél
Hamarosan ideér a rideg, zord tél. Pirosra csípi arcod a fagyos szél. Száraz faágon én vagyok már csak egyedül, - görbe, megdermedt levél.
Megcsípett reggel a könyörtelen dér, Küzdök parányi, rövid életemért. Nem hagyom magam, kitartok! Tél, szél, hideg! tőlem mit akartok?
Testvéreim a fagyos földön eltaposva, Egymás hegyén-hátán sárban és piszokban. Összeseprik őket, elégetik mind egy szálig. A többi fa mind leveleitől sorban megválik.
Én még bírom, kihúzom tavaszig! Nem hullok le mocsokba, porba. Kifeszítem magam a széllel dacolva. Nem állok be odalent a sorba!
Csak pár hónapig kell kitartanom... Felfrissülök majd a lágy napsugárban, Összeszedem magam a forró nyárban, Esőben fürdöm, s madarak dalában.
Csendben szállingóznak a lágy hópelyhek Körülvesznek, mint puha, finom selymek. A szél elcsendesül, altatót dúdol. A többiek lassan eltűnnek az útról. Fehér paplant kapnak a mezők, rétek.
A ragyogó palásttól az utak is szépek. Ragyog a nap, a bárányfelhők máshol legelnek. A vadludak rég elhúztak, délen telelnek. Leszáll az éj, csillagok tükre ragyog a havon, Szemben az állomáson hósapkás minden vagon.
Hajnalodik lassan, megdermesztett a fagy, Élénkül a szellő, erőm lassan elhagy. Nagyot üvölt a szél egyszer csak hirtelen, Elragad, felvisz a magasba - jaj nekem!
Nem zuhanok, csak szállok fel egyenesen, Meghódítom az eget, pörögve, dértől nedvesen. Újból ragyog a napsugár, s megszárít. Még mindig repülök fel, nincs, ami megállít.
Nem is volt nekem olyan jó ott a faágon, Miért ragaszkodtam? Már kicsit bánom. Álmodom, miközben óriás sassá válok, Alattam mezők, rétek és nyíló virágok.
Tó tükrén csillan a tavaszi napfény, Virágszegélyt kapott az erdei ösvény. A tisztáson ezernyi apró lepke ring. Rigódal száll fülembe, s kakukk hangja.
Ereszkedem lassan a rezdületlen tóra. De a kakukkhang hamis, mert ez egy óra! Véget ért az álom, indulnom kell sajnos... Kenyerem már pirul, belül finom sajtos.
Kilépek a házból, arcomba csap a szél, Száraz faágon ül egyedül egy levél...
*****
Ábrahám Exit Béla: A levél (olaj, vászon, 30×40 cm)
Lépcsőn ülök és az indián nyár utolsó melegét szívom magamba. Közben egy sárgára színezett apróbb falevelet a mellkasomra röptet a szél. Leveszem és ujjaim között pörgetem a véletlen lett kitűzőm. Ismét egy nagyobb széllökés vitorlázva segíti le a bordó, barna, aranyszín leveleket és természetes szőnyegként leteríti a földre. Beburkolózom az ősz melankolikus, fanyar illatú hangulatába. Elgondolkodom a hulláson. Kérgükkel szilárdan álló fák, melyen néhány göcsört jelzi a rosszabb időket. Párnál az érhálózatként befutó borostyán, mely szimbiózisban él vele. És a folyamatosan újra éledő és darabig ragaszkodó majd elhagyó levelek. Tanyát vert bennem az elengedés és az elfogadás. Félmosollyal az avarban zörögve sétálva a végső gondolat, majd jönnek újak.
Kincses Nagy Zoé
*****
Gemenci négy nagy tölgy
híres fák sorozat
*****
A gemenci négy nagy tölgy
A gemenci kisvasút Duna-part megállójánál található négy nagy tölgy, melyek élettartalma 150-180 évre tehető. A tölgyek életben maradását Hódi István egykori gemenci erdésznek köszönheti az utókor, aki az 1960-as években felvetődött rakodó építés kapcsán utasítást kapott a fák kivágására, de Ő ezt nem hajtotta végre. Úgy gondolta, ha valóban útban lesznek,akkor is elég lesz majd kivágni a tölgyeket. A rakodó építése végül is elmaradt. A négy tölgyből kettő méretéből adódóan felkerült Ósfai György: Magyarország legnagyobb fái gyűjteményébe.
Ezeket az információkat bárki elolvashatja a Duna-part megállónál elhelyezett ismertető táblákon. *****
1896. május 2. és október 31. között Magyarország fennállásának ezredik évfordulóját ünnepelte. Ennek keretében Thaly Kálmán történetíró ötletére a honfoglalás és államalapítás szempontjából fontos hét helyen emlékművet emeltek. Ez a hét hely Brassó, Dévény, Munkács, Ópusztaszer, Pannonhalma, Zimony és Zobor-hegy (Nyitra mellett) volt. A hetes szám a hét honfoglaló vezérre utalt. Dévényben 1921-ig állt Árpád vezér szobra, de a megszállók felrobbantották azt. Pótlására egészen 2017. augusztus 5-ig kellett várni. Közel 5 év munkájának és összefogásának eredményeként az eredeti helyszínhez legközelebbi magyar településen, Rajkán, a Bem apó utcában, a Véradó parknál avatták fel ünnepélyes keretek között Árpád vezér új szobrát. A szobrot Kiss Vince, Rajka község polgármestere, Varga László, a 907. évi pozsonyi csata emlékére létrejött alapítvány elnöke és a szobor alkotója, Bujtás László lébényi szobrászművész leplezte le. A művész erőt sugározva pajzzsal és karddal kezében ábrázolta Árpádot. A szobor nyolcszögletű talapzaton áll, amely oldalain a hét törzs neve valamint a 907. évi pozsonyi csatára utaló felirat olvasható. Az avatáson Nagy István, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára mondott ünnepi beszédet, majd a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit a szobor lábánál.
Kalmárné Koszonits Klára Rajka
*****
Bajai AMI Symphonic Band
A fúvószene kedvelőinek sorozat
*****
Barátkozás a tóparton
Apró lábait egymás után kapkodta a zöld kis virágos gyepen. Persze nem mint a nagyok csak olyan döcögősen, labilisan, ahogy az ügyes másfél évesek szokták. Kisebb,nagyobb kibillenéses pihenőkkel a vörös díszkővel kirakott útvonalhoz ért. Megállt és kicsiny kezeit kinyújtogatta az út túl oldala felé mutatva. Szalma szőke göndör fürtjei rugóztak, ahogy gyermekin felkacagott. Majd hangosabban rá kezdett hiszen fel kívánta magára hívni a figyelmet. De a kiszemelt tollas barát csak egy fél pillanatra figyelt fel az incselkedő kis lányra. Majd folytatta addigi tevékenységét, a fű szisztematikus bekebelezését. Pindur hősünk viszont nem hagyta annyiban, fehér kék csillagos ruhácskáját rázva hangosabban kezdett nevetni és sikongatni. A totyogó társ ekkor megállt és fejét félre billentve nagyot pislogva megnézte magának ezt a hangoskodó valakit. A tündérke nagyon megörült mikor célt ért az előadása. Épp rá akart lépni a köves ösvényre, hogy közelebbről megismerje új barátját, mikor egy nagy és erőteljes kéz felemelte. Még a megszeppent babát visszavitték a napozó édesanyjához, addig a vadkacsa szép nagy ívben elrepült a vízre. Még egy darabig dacosan keresgélte a parton leendő pajtását a kicsi lány, de nem találta. Elsírta magát a sikertelen kutatástól. És hiába a labda és a plüssfigura a vigaszt nem lelte bennük. Szipogva el-el tekingetett. Nem telt el sok idő jött a hazatérés pillanata. Apja karjából a válla fölött még visszanézett a parti sétányra. Mikor kiléptek volna a strand kapuján a nagy találkozás helyére leszállt a kacsa. Ezt észre véve a fürtöske integetni és kuncogni kezdett míg vízi madár ismerőse egy röpke perc figyelem múlva újra elmerült a legelésbe.
