IV. évfolyam 24. szám

*****

Zöldségcsokor

Csifáry Zoltán Lajosné - gyümölcsszobrász - Rajka

*****

Derékszíj készül

Nepp Dénes szíjgyártómester a Népművészet Mestere - Szekszárd

*****

Kádárbemutató a Bátaszéki Bornapokon

Hajdani mesterem, Rudolf György kádármester emlékére

*****

Visszatérve

November által nyirkossá áztatott leveles aszfaltod koptatja lábam. Már csak átutazó vendégként lehetek jelen tereiden. Egy évtized emlékeit hagytam rád. 

Szüretikor derűs bormámoros zeneszótól és a hömpölygő embertömeggel megtelő utcáidat. A macskaköveken bukdácsoló kezdő felnőttkori kacajokat. A fehérrel lepett kilátód alatt néha megpihenő békét kutató lelkem. A parkjaid zöldjén szerzet random víg találkozókat. Padjaid melyek hallgattak és megőrizték titkaimat, bánatom, szerelmem. A könnyekkel  áztatott buszmegállóid. Átvészelős kudarcok és a nagy helytállások korát.
Igaz barátom otthonát.

Nehéznek ígérkezett a válás, a hiányod. Mégsem érzem igazán megterhelőnek, mert hordozlak magamban. Azt a várost, amit sosem terveztem, de mégis tíz évre albérletem lett.

Kincses Nagy Zoé

*****

Ábrahám Exit Béla: A levél

Hamarosan ideér a rideg, zord tél.
Pirosra csípi arcod a fagyos szél.
Száraz faágon én vagyok már csak
egyedül, - görbe, megdermedt levél. 

Megcsípett reggel a könyörtelen dér,
Küzdök parányi, rövid életemért.
Nem hagyom magam, kitartok!
Tél, szél, hideg! tőlem mit akartok?

Testvéreim a fagyos földön eltaposva,
Egymás hegyén-hátán sárban és piszokban.
Összeseprik őket, elégetik mind egy szálig.
A többi fa mind leveleitől sorban megválik. 

Én még bírom, kihúzom tavaszig!
Nem hullok le mocsokba, porba.
Kifeszítem magam a széllel dacolva.
Nem állok be odalent a sorba! 

Csak pár hónapig kell kitartanom...
Felfrissülök majd a lágy napsugárban,
Összeszedem magam a forró nyárban,
Esőben fürdöm, s madarak dalában. 

Csendben szállingóznak a lágy hópelyhek
Körülvesznek, mint puha, finom selymek.
A szél elcsendesül, altatót dúdol.
A többiek lassan eltűnnek az útról.
Fehér paplant kapnak a mezők, rétek. 

A ragyogó palásttól az utak is szépek.
Ragyog a nap, a bárányfelhők máshol legelnek.
A vadludak rég elhúztak, délen telelnek.
Leszáll az éj, csillagok tükre ragyog a havon,
Szemben az állomáson hósapkás minden vagon. 

Hajnalodik lassan, megdermesztett a fagy,
Élénkül a szellő, erőm lassan elhagy.
Nagyot üvölt a szél egyszer csak hirtelen,
Elragad, felvisz a magasba - jaj nekem! 

Nem zuhanok, csak szállok fel egyenesen,
Meghódítom az eget, pörögve, dértől nedvesen.
Újból ragyog a napsugár, s megszárít.
Még mindig repülök fel, nincs, ami megállít. 

Nem is volt nekem olyan jó ott a faágon,
Miért ragaszkodtam? Már kicsit bánom.
Álmodom, miközben óriás sassá válok,
Alattam mezők, rétek és nyíló virágok. 

Tó tükrén csillan a tavaszi napfény,
Virágszegélyt kapott az erdei ösvény.
A tisztáson ezernyi apró lepke ring.
Rigódal száll fülembe, s kakukk hangja. 

Ereszkedem lassan a rezdületlen tóra.
De a kakukkhang hamis, mert ez egy óra!
Véget ért az álom, indulnom kell sajnos...
Kenyerem már pirul, belül finom sajtos. 

Kilépek a házból, arcomba csap a szél,
Száraz faágon ül egyedül egy levél...

*****

Ábrahám Exit Béla: A levél (olaj, vászon, 30×40 cm)

IV. évfolyam 23. szám

Részletek Paks város szervezett tűzvédelmének 145. évfordulójának ünnepi műsorából.

*****

Nepp Dénes szíjgyártómester, a Népművészet Mestere

Régi szakmák mesterei sorozat

*****

Mikor egy csuszka ismerkedik

Ritka pillanatok sorozat

*****
Csiffáry Zoltán
 
Így van

Szívemből adom,
mi lelkemből fakad.
Legyen akár jó
vagy éppen rossz gondolat.

Mit leírtam,
rátok hagyom.
Emlékeztessen rám,
ha már elporladom.

természet adott lehetőséget,
s szabott korlátokat.
Az ember kihasználja,
és tesz rosszat, s jókat.
*****
"Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes 2019.Október 26-án Bácsalmáson a Sváb Hagyományok Megőrzése Minősítő versenyen KIVÁLÓAN MEGFELELT eredményt ért el. 
Kísért a  madarasi Vagabung Zenekar.

 *****

Szent László híd - 2019. októberében (Fotó: Ábrahám Exit Béla)

IV. évfolyam 18. szám

Várda Tibor - kádár

Régi szakmák mesterei sorozat
*****

Nosztalgia utazás az Ikarus 55-el

*****

De szeretnék…

Hajnalhasadtával álltunk az éjjeli árufeltöltős diákmunka után a buszmegállóban. Fáradságunkat kiélve és hogy ne aludjunk el, állva, egymás zrikálásával ütöttük el az időt. Vártuk a helyi járat régről ránk öröklődött kék, fehér csodadarabját. Rengeteg busz váltotta ilyenkor egymást sorjában. Izgultam, nehogy lekéssük a miénket. Állandó pásztázásában voltam a lassító, koromfelhőket eregető járműveknek. Mikor az egyikük kifordult előlünk, barátnőm legyintett és csak annyit mondott, hogy ne ijedezve futkossak mindegyikhez. Legyek nyugalomban. Nézzem a kis takarítónő kollégát, ha ő elindul, nekünk is akkor kell. Meghökkenve közlöm, hogy nem akarok rosszindulatú lenni, de a fiatal, hosszú fekete hajú siket lányról beszélsz. A válasza magabiztos mosollyal csak annyi volt, hogy higgyem el, ő tudja. Na mondom, ha nem érek be időben a koliba, hogy meg tudjak reggelizni, nagyon pipás leszek. Viszont ott motoszkált a gondolat, hogy mi van, ha tényleg tudja. A kíváncsiságom nyert. Háttal állt a forgalomnak, felénk nézett kicsit elrévedve. Én meg számolgattam az elhaladó tömegközlekedési eszközöket. Mikor már egy tucatnál jártunk, fixa ideám volt, hogy elment a miénk, de mi nem mozdultunk, hiszen kollegina se mozdult. Mondom magamban, szép kis helyzetbe hozott a barátosném. Megint átvert és jót röhög rajtam, amikor futkosok, mint pók a falon a szobában, hogy ehessek pár falatot, mielőtt suliba megyek. Gondolataimba elmerülve, megszólított magas hangszínen, teli vigyorral, mehetünk. Valóban az utcai kanyarból a mi járatunk közeledett és kedves siket ismerősünk lazán megindult a járdasziget szélére, majd felszállt. Minden tiszteletem és csodálatom az övé volt. Mikor megkérdeztük tőle, honnan tudja a megfelelő buszt, azt mondta, az az ő titka. Én elfogadtam válaszát, nem kell mindig mindent tudni az ember lányának. Miközben zötykölődtünk, az akkori kedvenc dalunkat énekelgettük félhangosan egymásnak.
„…De szeretnék én is, hej, jó sokáig élni,
Nézni, hogy lesz lánykából nő, aztán meg néni,
És amikor öreg leszek s iszonyú tapasztalt,
Elindulok fölfelé, de lerúg egy angyaltalp.

Ez bolondozás,
Szárnnyal futás
Ikarusszal,
De nem buszozás…” /Kispál és a Borz/

Kincses Nagy Zoé 
*****
Nyári zápor a Gemencben

*****