Duna-Dráva Nemzeti Park
1996 tavaszán jött létre a park, hogy több olyan területet beolvasztottak, amelyek korábban már védetté lettek nyilvánítva.
A Duna és a Dráva mentén 50.000 ha területén található. Természeti képének a főbefolyásoló eleme a víz. A folyók víz tömege meghatározza számos különféle élőhely kialakulását, sok védett és ritka növény- és állatfajjal. A két folyón kívül a park területe az egész Dél-Dunántúlra kiterjed, illetve az öt tájvédelmi körzetet (Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, Dél-Mezőföld Tájvédelmi Körzet, Kelet-Mecsek Tájvédelmi körzet, Zselici Tájvédelmi Körzet, Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet) és tizenkilenc természetvédelmi területet is magába foglalja. Felügyelő szervezete a A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság.
A Nemzeti Park tájegységei
Gemenc
A Duna-menti Sárköz területén található, amely már 1977-ben védett területté lett nyilvánítva. Az ártéri növényvilágának meghatározó társulásai a bokorfüzesek, a puha- és keményfa ligeterdők.
A nagy vadaknak kiváló búvóhelyet ad a szinte megközelíthetetlen ligeterdő. Őz és vaddisznó állománya is említésre méltó, de világhírűvé a gímszarvasai tették. Védett értékei a jégmadár,
a rétisas, a fekete gólya, és a kerecsensólyom. Sajátossága még ezen területnek, hogy „fokok” szövik át, melyek részben természetesen kialakuló keskeny csatornák, amit a régen ott élő és gazdálkodó embert segítette, egyfajta folyószabályozás.
Béda-Karapancsa
1989-ben tájvédelmi körzet. Két lényeges részre osztható, a bédai részre, mely a Duna jobb partján található a Mohácstól a déli országhatárig, és a karapancsi bal part rész és hozzátartozik a Karapancsai-halastó.
Itt van hazánk rétisasok és fekete gólyák által egyik „legsűrűbben lakott” területe. A háborítatlan ártéri erdők mélyén zavartalanul pihennek meg hatalmas csapatokban a gémfélék, kis és nagy kócsagok, kanalas gémek.
Az erdeiben vadmacska él, és értékes emlősök közül a vidra otthona is. Védett növénye a réti iszalag.
Dráva
A Dráva és mellékfolyóinak árterét holtágakat és galériaerdők kísérik. Kolokán, tündérálom,
rucaöröm, sulyom állomány tarkítja a holtágakat.
Halban leggazdagabb vizeink egyike a hazai Dráva szakasz és ritka fajok is előfordulnak.
Otthont ad a kecsegének, Petényi-márnának, lápi pócnak és réti csíknek. A rendkívül ritka tarajos gőte is megtalálható itt. Kis lile és a billegetőcankó,
a jégmadár, gyurgyalag kedvelt költési és tartózkodási helyei a Dráva homok- és kavicspadjai. Énekesmadarak nagy számban élnek a galériaerdőkben, úgymint a fülemüle,
énekes nádiposzáta, barátposzáta, csilpcsalpfüzike, kárókatonák. Védett ragadozó a nyuszt és a vadmacska.
K.N.Z.
Forrás:
A Dráva menti WISEDRAVELIFE projekt eredményeinek bemutatása.
A lankóci láperdő vízellátásának helyreállítása.
*****
A WWF Magyarország
A WWF egy nemzetközi alapítvány
(World Wide Fund for Nature, magyarul Természetvédelmi Világalap)
a világ legnagyobb természet védelmi szervezete, amely 1961-ben alakult. A fenttartható jövőért és a természeti értékek védelméért több mint 100 országban dolgoznak 6000-nél is több munkatárssal.
Az alapítvány küldetése az, hogy olyan jövőt teremtsen, amiben harmóniában él egymással az emberiség és a természet.
Kiemelik, hogy nem állatvédő szervezet, mert egységként tekint az élővilágra és így törekszik megóvni. Céljuk a „biológiai sokféleség megőrzése, a környezeti szennyezések csökkentése,
a természeti erőforrások hosszú távon fenntartható használatának elősegítése, a megújuló energiaforrások használatának ösztönzése, valamint a fenntartható élelmiszertermelés.”
Ez a nemzetközi szervezet ide haza 1991-ben kezdte munkáját WWF Magyarország néven, és 1998 óta kiemelten közhasznú alapítványként tevékenykedik. A természetvédelmi törekvésekkel összhangban dolgozik az alapítvány, de figyelembe veszik a hazai szükségleteket is, így ezen elvek mentén meghatározott célkitűzéseik vannak. Munkájuk több rétű és beletartozik a természetes erdeink és vizesélőhelyek védelmére, ezen belül is különös fontosággal a folyóvízi és ártéri rendszerekre, valamint megóvása a védett és veszélyeztetett élőhelyeknek, fajoknak, illetve környezetbarát, fenntartható mezőgazdaság és vidékfejlesztés területe. Fontos számukra, hogy a környezettudatosság, mint szemlélet minél több emberhez eljusson, és nagy hangsúlyt fektetnek még az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére. Magyarország természeti értékeinek védelmében négy kiemelten fontos területre figyelnek: éghajlatváltozás és energia, erdők védelme, folyók és vizesélőhelyek megőrzése, nagyragadozó fajok védelme. Következő eszközökkel dolgoznak programjaik során, amely a terepmunka, a természetvédelmi érdekérvényesítés, és a szemléletformálás. Együttműködnek oktatási intézményekkel, más civil szervezetekkel, nemzeti parkokkal, természetvédelmi hatóságokkal, üzleti élet képviselőivel, valamint a helyi lakossággal. Regionális szinten a WWF európai irodáival és más nemzetközi civil szervezetekkel. A WWF Magyarország továbbá a WWF CEE tagja
(korábban WWF Duna-Kárpátok Regionális Iroda).
K.N.Z.
forrás: https://wwf.hu/rolunk/; https://www.facebook.com/wwfhungary/; https://hu.wikipedia.org/wiki/WWF
Magyar népi húros hangszer a citera, melyet pengetéssel szólaltatnak meg. Legegyszerűbb változata, téglalap alakú hasáb formájú, és asztalra téve játszanak rajta. Citerának sok változatát ismerik és a világ számos táján fellelhető. Közös jellemzőjük az, hogy nyakuk nincs és a húrok a hangszer test felett van. Legelterjedtebb fajtája a "Dunántúli hasas" és az "Alföldi kölyökfejes" keveréke. 1774-ből származik magyar nyelvterületről az első megemlítése a hangszernek. Érdekesség, hogy az 1940-50-es évekig a tambura kifejezést használták a citerára az Alföldön. A Dunántúlon megjelenő salzburgi citera hozza magával a kifejezést a 19. század elején. Valószínűsíthető, hogy az európai citera ókori hangszerből a monochordból fejlődött ki. A hasábciterát a történeti adatokból következtetve a 18.szászadban szlovák, cseh, morva közvetítéssel került országunkba, először az Alföldre és a későbbiekben onnan terjedt el hazánkban.
Felépítése: A hangszer körülbelül fél méter hosszú és téglalap alakú. Hosszanti oldala egyenes vonalú, illetve itt helyezkedik el a fogólap. A fogólapon helyezkedik el a két sor érintő különböző távolságra egymástól. Külső soron a hét törzshang található, két és fél oktáv szélességben. A belsőn a kromatikus hangok vannak. Két hangsoros felosztás a zongorán található fekete fehér billentyűk szerepéhez hasonló. A fogólaptól jobbra az oldalrészen pengetnek. A citera jobb kezünk felőli végében találjuk a húrtartó szegeket, a bal felőliben a fejet. Itt vannak a hangolószegek. A szemben lévő oldal a fejtől lépcsőzetesen szélesedik. Az oldalrészek által bezárt részt hangszertestnek vagy hangszekrénynek nevezik. A hangszekrény két végén két húremelő bak is van. A citeráknak három lábuk van, kettő a fogólap felőli két végén, a harmadik a szemben lévő oldal közepén.
