Vörös Ákos festő, fafaragó a Magyar Kultúra Lovagja
Magamról mesélek sorozat
*****
Nepomuki Szent János szobor avatás a Sió Torkolati Műnél
A szobrot a szekszárdi Clark Ádám Flottilla és "Ifjú Szív" Táncegyüttes állíttatta.
*****
Borús július tizenkilencedikei napon Sió-Árvízkapunál a Clark Ádám Flottilla és az Ifjú Szív Táncegyüttes telephelyén Nepomuki Szent János szobrot állítottak fel. A családias hangulatú rendezvényen Vörös Ákos népi fafaragó alkotásának felszentelését,áldását ünnepelték. Bognár Cecil népművelő csodás hangzású tárogatójának köszönhetően kaphattak a jelenlévők egyfajta átszellemülést, meghittséget. Süle Viktória közreműködésével megismerhették az alkotót valamint azt, hogy a mű még nem végleges állapotában tekinthető meg, ugyanis a talapzatát Törő György fafaragó művész fejezi be. Kocsis László decsi diakónus-plébániaigazgató megáldotta a szentet ábrázoló alkotást, és elmondta életének főbb pontjait és vértanúságának legendáját. Az összejövetel utolsó negyedében érkezett meg az eső, de ez sem szegte a megjelentek kedvét, finom halászlevet fogyasztottak a Clark Ádám Flottilla közösségi terében azzal a jelszóval, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.
Szamos Marcipán Mesegaléria - Kőszeg
Programajánló sorozat
*****
Szarvasbogárnász
Vadlesen sorozat
*****
Támadó állásban a Keselyűsi úton
Fotó: Ábrahám Exit Béla
*****
Zsúrok kis csodája
A kilencvenes években voltam gyerek. Azokban az időkben a szülinapi zsúrjainkon, mert akkor még így hívták, semmi buli vagy party, szóval az ilyen ünnepek legfontosabb pontja a torta volt, ami ugyan nem kötelezően, de az esetek nyolcvan százalékában csokis volt. Ha sok kis pajtás vett részt akkor még emeletes is. A sütemény szélén sötét kicsi krémkupacokon rózsaszín és sárga kis cukorvirágok csücsültek. Ugyan soha nem volt kimondva, de kicsit versenyeztünk is ezen desszertekkel. Szerettünk minél nagyobb, minél szebb finomsággal rendelkezni. A saját tortáim közül a legemlékezetesebb három szintes volt és a legtetején marcipánból éppen Tom macska hajkurászta egér barátját. Sikongatva örültünk neki. Alig tudtam elfújni a gyertyát. Viszont utána jött a dilemma. Enni vagy nem megenni a csúcsdíszt. Hiszen tényleg szép és visszarakva műanyag kis dobozába a polcon sokáig bírja. Legalábbis az első eldeformálóan melengető napig nyáron. Vacillálódásom nem sokáig tartott, mert azok az orrba belefészkelő, émelyítően finom illatok nem hagyták, hogy porcelán utánzatként fent kergetőzzenek a gyerekbútoron. Helyette szürke macska figurát megmarkoltam és egy határozott nagy harapással fejtelenítettem. Mostanság már nem a csoki torta a kedvencem, egy tepsi zserbóval jobban lázba lehet hozni. A rajzfilm sorozat rajongást felváltotta a rókák csodálata. Hát így van ez, ha felnő az ember lánya. Viszont a marcipán nem tudom miért kopott el? Pedig milyen jól mutatna egy nagy adag zserbó közepén egy kedves kis ravaszdi.
A szobrot a tanácsköztársaság bukása után kivégezett munkásmozgalmi vezetők emlékére állították a 40. évfordulón, 1959-ben. Talapzatán a mártírok névsora volt látható. 2009 szeptemberéig a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum előtti téren állt. Jelenleg Budapesten a XXII. kerületben a régi balatoni út és Szabadkai utca sarkánál a Memento park előtti téren a tribün mögött tekinthető meg.
Június haván gondolkodom, hogy mit tudok róla és, hogy mitől szeretem. Június hónap különlegessége, hogy az év leghosszabb napja tartozik hozzá, és egy népszokás melynek neve Szent Iván éjszakája. Már az ötödik századtól tüzeket gyújtottak amelyekkel elfüstölték a betegséget, jégesőt és mindenféle kártékony dolgot, tehát a megtisztulás és az ujjászületést jelképezi. Ezen máglyákat szokás volt körbe táncolni, és öröm tüzeknek hívták őket. Shakespeare Szentivánéji álom ötfelvonásos komédiája jut még az eszembe amelyben mindenki átalakul, ha úgy tetszik kivetkőzik magából. És számomra mit jelent a június? Gyermekoromban az iskola végét, ezáltal a nyári szünet kezdetét. Egyre melegebb és napsütéstől túlcsorduló napokat. Vattacukor felhők bámulását barátokkal, a magasra nőtt gyepen fetrengve. Szúrós füsttől menekölős szalonna sütés. Langyos, ciripelős esték. Strandolás minden mennyiségben. A húzódó és viszkető naptej illatú bőr az első leégések hozadékaként. Tervezése a további nyári kalandoknak. Nagy csoportos baráti házimozizás. Sajtos, tejfölös lángosos balatoni álmok szövése. Mostanság pedig... az eper szezon végét. Frissitő szelektől borzolt cseresznye fa leszedése. Követekező barátnős nyaralás elképzelése. Sok ízű, színű, tejszínhabos fagylaltkelyhekre vágyás. Rózsaillatú fénycsíkos gangon tejeskávé ivás. Elmerengés a régi szép nyarakon, mikor mindig történt velünk valami, mert csináltuk magunknak a közös programot, valamint azon, hogy kell csinálni egy nagyon nagy máglya rakást, mert a megtisztulás mostanság jól jön és szeretek táncolni, na meg a parázsban sült krumplit.
Kincses Nagy Zoé *****
A 2010-es árvíz tetőzés előtt a Sión a Sió-Torkolati műnél
Visszatekintő sorozat
***** Mikor egy sikló nem siet
Vadlesen sorozat ***** Csiffáry Zoltán: Gondoltad-e?
Gyermekkorod ily gyorsan véget ér? Alig múlt el nap, s máris felnőttél. Ember méri az időt, s látod, mi történt, Lehet, hogy az élet majd kárpótol ezért. *****
Götz János alkotása: Ivó szarvas szobra Szekszárd, Mészáros Lázár utca
"A 2010-ben véglegesen bezárt Gemenc Hotel névválasztása a közeli
Gemenci-erdőhöz kapcsolható. Az 1960-as években épült hasonló "modern"
szállodák a helyi- vagy környékbeli látványosságok neveit választották.
(pl. Győr, Rába Hotel) ... A szálloda elé felállított szarvas szoborral
is a vendégeknek akartak kedveskedni, felhíva ezzel figyelmüket a
Gemenci-erdő csodálatos állatvilágára. A szarvas pedig kiemelkedik
mindegyik közül magas termetével, nagy testével és csodás agancsával.
Az Ivó szarvas szobrát fantáziánk elevenítheti meg, hozzákapcsolva a
természetet." Cedrus
Manninger Miklós táncpedagógus, koreográfusra emlékezünk
Visszatekintő sorozat Manninger Miklós új táncot tanított a szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttesnek 2010-03-20-án.
*****
Egy éticsiga ebédje
*****
Fekete nadálytő
Vadvirágok sorozat
*****
Csiffáry Zoltán: Jó szó
Sok dolog van az életben, mi szép és még szebb. Drágább is lehet, de nem értékesebb. Mert értéke lehet a szépnek, a jónak, de nincs nagyobb értéke, mint a szívből jövő jó szónak. Ki őszintén tud másokkal beszélni, bármily nehéz legyen az élet, azt könnyebben leéli.
Mostanság vissza szoktam egy rég nélkülözött kedves szórakozásomhoz, az olvasáshoz. Imádok történetekbe belemerülni, és miután beszerző körúton voltam a könyvtárban, bő 3 hónapja az új kölcsönzött kikapcsolódásaim között vacilláltam azon, hogy melyik érdemes arra, hogy elkezdjem vele a magam regényes tour de flancát. Nem tudom mi van velem, de eljött az az idő, amit soha nem is gondoltam volna magamról, a választottjaim mind romantikusak voltak, semmi dráma vagy thriller, csak könnyed irodalom. Azzal zártam a meglepettségem, hogy a jelenlegi élethelyzetben a lelkem valószínű most enyhébb kikapcsolódásra vágyik. Éjjeli bagoly lévén a könyvek betörését is ekkor folytatom. Jól feltornyozott kis párna tömegen az ágyban éjjeli lámpával, ez a tökéletes átszellemülés Mekkája. Nem szeretem ha zargatnak, mert ez egy komoly koncentrációs folyamat, hiszen amikor már végre oda jutok száz oldal után, hogy megcsókolja-e a lányt, avagy nem,- mert ugye ez fontos.- hiszen másik srác is pályázik rá de tudjuk, hogy az egy svindler és emennek a hapsinak kell nyernie, na és elérkezik a közeledés pillanata, egy szép romantikus rózsa illatú helyszínen és erre rám rontanak, hogy kérek-e tejbe rizst? Erre az a válaszom mélylágés hangon, hogy NEM! Szóval ennyivel elúszik a száz oldalon felépített tökéletes átszellemülés koncepció. Őrületesen törékeny dolgok ezek. Olvasó embert nem szabad zaklatni. Kivéve, ha ég a ház vagy megjelent a saját sztorink leendő főhőse a kapuban. Úgy harmadik éjjel faltam a ponyvaregények egyikét amikor is egy furcsa zajra lettem figyelmes. Eddig még nem tapasztalt furán morgolódó, kicsit akadozó hang. Néha megállt egy- egy pillanatra, máskor hirtelen olyan erővel kezdődött újra, hogy képtelenség volt tőle olvasnom. Mondom az volt a szerencse, hogy nem Stephen King egyik remekművét olvasom, mert akkor fix, hogy fel alá futkosva ordítoznék a családom többi tagjáért. Így felkerekedett a Sherlock énem. Elkezdtem a fűtés csöveimet nézni, mert a télen volt, hogy a kazánba úgy befűtöttek, hogy cifra hangokat hallatott, de festett szőkeségem rájött rövid időn belül, hogy mivel nyár eleje van nem fűtünk. Tehát ez a lehetőség ugrott. Majd feladtam nyomozásom, mert a zaj elnémult. Mikor sikerült vissza fészkelnem magam, újra neki kezdett. Ekkor átváltottam, és egy életem, egy halálom felkeresem azt ami ezt csinálja. Köröztem a szobában és hallgatóztam. Mikor a félig nyitott ajtajú régi szekrényhez értem, leguggoltam, mert onnan hallottam a forrást. Megint abba maradt. Tudom, hogy minden horror sztori hasonlóval kezdődik, de a kíváncsiságom nagyobb volt. Ekkor egy sárga csillanó szempár rám nézett, és rám ugrott. Hátra estem, de szerencsére nem a cicánkra. Mint kiderült, Kedvencünk az én szekrényemben találta meg a saját Narniáját és felzaklattam meditációs kalandjai közben. Ilyen szintű horkolást semmitől nem hallottam még. Azóta felszerelkeztem füldugóval, ha netán elkezdődik a sajátos macska szerenád.
A felvételek a turisták által nem látogatható területeken készültek.
*****
Csiffáry Zoltán: Éveim
Az ember életében sok minden történik, hogy hetvenéves lettem, mondani nem illik. Kezdjük a küzdelmet már az elejével, tüdőnkbe levegő fájdalmasan ér el.
Hangot is adunk első fájdalomnak, felsírunk,- s mondják, már jól van. Régen történt az meg, annak már jó pár éve, iskolákat jártam, tudásnak élve.
Elmúlnak az évek lassacskán felettem, ez ellen bizony nem tehettem. Ma is itt ülök családom körébe', felnőtt gyermekeim s unokáim nézve.
Ma is megtörtént, úgy, mint minden évbe', éveim változtak, egyet hozzátéve. Nem csüggedek, várok még jó párat, gyermekeim mondják:"Érjél el vagy százat!"
*****
Pillanatok a Gemenci őzek életéből
Vadlesen sorozat
*****
Fotó: Ábrahám Exit Béla - Nikon P510 - Hely: Pécsvárad - vár
