A szobrot a tanácsköztársaság bukása után kivégezett munkásmozgalmi vezetők emlékére állították a 40. évfordulón, 1959-ben. Talapzatán a mártírok névsora volt látható. 2009 szeptemberéig a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum előtti téren állt. Jelenleg Budapesten a XXII. kerületben a régi balatoni út és Szabadkai utca sarkánál a Memento park előtti téren a tribün mögött tekinthető meg.
Június haván gondolkodom, hogy mit tudok róla és, hogy mitől szeretem. Június hónap különlegessége, hogy az év leghosszabb napja tartozik hozzá, és egy népszokás melynek neve Szent Iván éjszakája. Már az ötödik századtól tüzeket gyújtottak amelyekkel elfüstölték a betegséget, jégesőt és mindenféle kártékony dolgot, tehát a megtisztulás és az ujjászületést jelképezi. Ezen máglyákat szokás volt körbe táncolni, és öröm tüzeknek hívták őket. Shakespeare Szentivánéji álom ötfelvonásos komédiája jut még az eszembe amelyben mindenki átalakul, ha úgy tetszik kivetkőzik magából. És számomra mit jelent a június? Gyermekoromban az iskola végét, ezáltal a nyári szünet kezdetét. Egyre melegebb és napsütéstől túlcsorduló napokat. Vattacukor felhők bámulását barátokkal, a magasra nőtt gyepen fetrengve. Szúrós füsttől menekölős szalonna sütés. Langyos, ciripelős esték. Strandolás minden mennyiségben. A húzódó és viszkető naptej illatú bőr az első leégések hozadékaként. Tervezése a további nyári kalandoknak. Nagy csoportos baráti házimozizás. Sajtos, tejfölös lángosos balatoni álmok szövése. Mostanság pedig... az eper szezon végét. Frissitő szelektől borzolt cseresznye fa leszedése. Követekező barátnős nyaralás elképzelése. Sok ízű, színű, tejszínhabos fagylaltkelyhekre vágyás. Rózsaillatú fénycsíkos gangon tejeskávé ivás. Elmerengés a régi szép nyarakon, mikor mindig történt velünk valami, mert csináltuk magunknak a közös programot, valamint azon, hogy kell csinálni egy nagyon nagy máglya rakást, mert a megtisztulás mostanság jól jön és szeretek táncolni, na meg a parázsban sült krumplit.
Kincses Nagy Zoé *****
A 2010-es árvíz tetőzés előtt a Sión a Sió-Torkolati műnél
Visszatekintő sorozat
***** Mikor egy sikló nem siet
Vadlesen sorozat ***** Csiffáry Zoltán: Gondoltad-e?
Gyermekkorod ily gyorsan véget ér? Alig múlt el nap, s máris felnőttél. Ember méri az időt, s látod, mi történt, Lehet, hogy az élet majd kárpótol ezért. *****
Götz János alkotása: Ivó szarvas szobra Szekszárd, Mészáros Lázár utca
"A 2010-ben véglegesen bezárt Gemenc Hotel névválasztása a közeli
Gemenci-erdőhöz kapcsolható. Az 1960-as években épült hasonló "modern"
szállodák a helyi- vagy környékbeli látványosságok neveit választották.
(pl. Győr, Rába Hotel) ... A szálloda elé felállított szarvas szoborral
is a vendégeknek akartak kedveskedni, felhíva ezzel figyelmüket a
Gemenci-erdő csodálatos állatvilágára. A szarvas pedig kiemelkedik
mindegyik közül magas termetével, nagy testével és csodás agancsával.
Az Ivó szarvas szobrát fantáziánk elevenítheti meg, hozzákapcsolva a
természetet." Cedrus
Manninger Miklós táncpedagógus, koreográfusra emlékezünk
Visszatekintő sorozat Manninger Miklós új táncot tanított a szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttesnek 2010-03-20-án.
*****
Egy éticsiga ebédje
*****
Fekete nadálytő
Vadvirágok sorozat
*****
Csiffáry Zoltán: Jó szó
Sok dolog van az életben, mi szép és még szebb. Drágább is lehet, de nem értékesebb. Mert értéke lehet a szépnek, a jónak, de nincs nagyobb értéke, mint a szívből jövő jó szónak. Ki őszintén tud másokkal beszélni, bármily nehéz legyen az élet, azt könnyebben leéli.
Mostanság vissza szoktam egy rég nélkülözött kedves szórakozásomhoz, az olvasáshoz. Imádok történetekbe belemerülni, és miután beszerző körúton voltam a könyvtárban, bő 3 hónapja az új kölcsönzött kikapcsolódásaim között vacilláltam azon, hogy melyik érdemes arra, hogy elkezdjem vele a magam regényes tour de flancát. Nem tudom mi van velem, de eljött az az idő, amit soha nem is gondoltam volna magamról, a választottjaim mind romantikusak voltak, semmi dráma vagy thriller, csak könnyed irodalom. Azzal zártam a meglepettségem, hogy a jelenlegi élethelyzetben a lelkem valószínű most enyhébb kikapcsolódásra vágyik. Éjjeli bagoly lévén a könyvek betörését is ekkor folytatom. Jól feltornyozott kis párna tömegen az ágyban éjjeli lámpával, ez a tökéletes átszellemülés Mekkája. Nem szeretem ha zargatnak, mert ez egy komoly koncentrációs folyamat, hiszen amikor már végre oda jutok száz oldal után, hogy megcsókolja-e a lányt, avagy nem,- mert ugye ez fontos.- hiszen másik srác is pályázik rá de tudjuk, hogy az egy svindler és emennek a hapsinak kell nyernie, na és elérkezik a közeledés pillanata, egy szép romantikus rózsa illatú helyszínen és erre rám rontanak, hogy kérek-e tejbe rizst? Erre az a válaszom mélylágés hangon, hogy NEM! Szóval ennyivel elúszik a száz oldalon felépített tökéletes átszellemülés koncepció. Őrületesen törékeny dolgok ezek. Olvasó embert nem szabad zaklatni. Kivéve, ha ég a ház vagy megjelent a saját sztorink leendő főhőse a kapuban. Úgy harmadik éjjel faltam a ponyvaregények egyikét amikor is egy furcsa zajra lettem figyelmes. Eddig még nem tapasztalt furán morgolódó, kicsit akadozó hang. Néha megállt egy- egy pillanatra, máskor hirtelen olyan erővel kezdődött újra, hogy képtelenség volt tőle olvasnom. Mondom az volt a szerencse, hogy nem Stephen King egyik remekművét olvasom, mert akkor fix, hogy fel alá futkosva ordítoznék a családom többi tagjáért. Így felkerekedett a Sherlock énem. Elkezdtem a fűtés csöveimet nézni, mert a télen volt, hogy a kazánba úgy befűtöttek, hogy cifra hangokat hallatott, de festett szőkeségem rájött rövid időn belül, hogy mivel nyár eleje van nem fűtünk. Tehát ez a lehetőség ugrott. Majd feladtam nyomozásom, mert a zaj elnémult. Mikor sikerült vissza fészkelnem magam, újra neki kezdett. Ekkor átváltottam, és egy életem, egy halálom felkeresem azt ami ezt csinálja. Köröztem a szobában és hallgatóztam. Mikor a félig nyitott ajtajú régi szekrényhez értem, leguggoltam, mert onnan hallottam a forrást. Megint abba maradt. Tudom, hogy minden horror sztori hasonlóval kezdődik, de a kíváncsiságom nagyobb volt. Ekkor egy sárga csillanó szempár rám nézett, és rám ugrott. Hátra estem, de szerencsére nem a cicánkra. Mint kiderült, Kedvencünk az én szekrényemben találta meg a saját Narniáját és felzaklattam meditációs kalandjai közben. Ilyen szintű horkolást semmitől nem hallottam még. Azóta felszerelkeztem füldugóval, ha netán elkezdődik a sajátos macska szerenád.
A felvételek a turisták által nem látogatható területeken készültek.
*****
Csiffáry Zoltán: Éveim
Az ember életében sok minden történik, hogy hetvenéves lettem, mondani nem illik. Kezdjük a küzdelmet már az elejével, tüdőnkbe levegő fájdalmasan ér el.
Hangot is adunk első fájdalomnak, felsírunk,- s mondják, már jól van. Régen történt az meg, annak már jó pár éve, iskolákat jártam, tudásnak élve.
Elmúlnak az évek lassacskán felettem, ez ellen bizony nem tehettem. Ma is itt ülök családom körébe', felnőtt gyermekeim s unokáim nézve.
Ma is megtörtént, úgy, mint minden évbe', éveim változtak, egyet hozzátéve. Nem csüggedek, várok még jó párat, gyermekeim mondják:"Érjél el vagy százat!"
*****
Pillanatok a Gemenci őzek életéből
Vadlesen sorozat
*****
Fotó: Ábrahám Exit Béla - Nikon P510 - Hely: Pécsvárad - vár
A tetőablak megkopott üvegén a levelek kiszámíthatatlanul kopogtak be a terembe, ahol többedmagammal ültem. Füleltem a halk zenéjét a természetnek. Az emberek beszédét aznapra már soknak éltem meg. Eltelítődtem attól, amit közvetíttetek. Úgy éreztem rám vetik gondjaikat, fájdalmaikat és elméleteiket. Pedig a sajátjaimtól is szívesebben szabadultam volna akkorra, már nemhogy másét is magamra vegyem. Annak is meg van az ideje és szívesen részt vállalok a lelkizésben, vitában, de ekkorra megtelítődtem. Tőlük, magamtól, az élettől. Legszívesebben csak lettem volna, és néztem volna ki a fejemből, és hallgattam volna inkább a világot, ami körül vett. Ekkor egy női hang dühtől megemelkedett hangszínnel: "Miért nem tudod magadnak kimerni a levest? Nem vagy önálló felnőtt?" Kínosan felröhögtem, és az összekulcsolt kezemre néztem. Imádom, amikor az emberek eltakarva a valódi gondjukat piszlicsáré dolgokba kötnek bele, hogy kiengedjék frusztrációjukat. Próbáltam visszaterelni magam és azt a kicsi lelki békém megtalálni valahol. Mély lélegzetvétel közben megnéztem, még mennyi ideig kell tolerálni mindezt. Kifújva a többszörösen elhasznált ember szagú levegőt, lassan felnéztem és a terasz üveg ajtaján át erdő részletbe akadt tekintetem. A fák hiányos sárga levelei ringatóztak és hullámoztak a szél váltakozásának megfelelően. A barna törzsek, amelyek a haragos zöld moha otthona megszűrték az áramló fényt. Az egyik vaskosabb ágon megjelent egy vörös mókus. Két lábra ült és fürkészte a rengeteget. Pár fával arrébb megjelent egy társa. Mikor észrevették egymást a kérgen szerpentinszerűen fel és le kezdtek rohangálni. Kis idő múlva megálltak és néhány ugrással helyet változtatva folytatták keringésüket a fán. Úgy tűnt mintha sajátos táncot lejtettek volna. Miközben ebbe a hétköznapi tüneménybe belemerültem eszembe jutott, hogy mikor raktároznak télire, mennyire okosan megjegyzik az éléskamráik helyét, de mégis előfordul, hogy nem mindegyikre emlékeznek, és ennek köszönhetünk rengeteg fát. Mikor távozóban voltunk a helyiségből egy ismerős megkérdezte min mosolyogtam olyan jó ízűen, én erre csak azt válaszoltam, hogy talán feledékenynek lenni nagyobb előny, mint gondoljuk. Kincses Nagy Zoé
*****
Alsó-Telefonos tó
Gemenc vizei sorozat
Az Alsó-Telefonos tó a turisták által nem látogatható terület
*****
Ábrahám Exit Béla festménye 30×60 cm, olaj, farost
Dörömböl a hajnal. Ablakodon beköszön a fény. Lassan botorkálsz álmaid szőnyegén.
Elsuhan valaki,álmaidban tova, ki volt ő nem tudod meg soha. Néha átkarolnád, akit nagyon szeretsz, nem teheted meg, ő nem a tied.
Mert csak kósza álom az, egy más világ. Kinyitod két szemed, az álom tovaszáll. Szeretnéd párnáid közt tovaszőni álmod, de a nap is felkelt, nem teljesült álmod. *****
Búcsúzó szép világ - Tolna-Sárköz II.
Farkasné Pál Bözsi emlékei: udvarlás, eljegyzés, lakodalom ***** Látom Én most embereket látok. Nem országokat, nem városokat vagy falvakat. Embereket, akik éljenek a földünk bármely pontján a sírásuk, fájdalmuk és a nevetésük, boldogságuk egyforma. Mind megélik mostanság a félelmet, a bizonytalanság torok szorító tehetetlen valóságát. Lehet bármilyen világnézete, vallása, állása, most mindenki csak egy ember. Sebezhető. Felértékelődik minden gondolat, cselekedet, amely megvéd és reményt ad. Én most embereket látok. Kik védik magukat, mert tudják azt, hogy ezzel óvják közeli, távoli szeretteiket. Sajnálom azokat, akik ezt nem teszik, mert elfelejtik, hogy mennyit is jelenthetnek. Mi alkotjuk most a világot, egyenként de mégis egységben. Én embereket látok. Akik életüket feláldozva erőt, akaratot, kitartást újra és újra merítve mindannyiunkért tesznek. Lehet épp pénztárban ülnek, vagy teherautót kormányoznak, de kijelzőről taníthatnak, és hosszú polc sorok között pakolnak. Fertőtlenítő szagú környezetben gyógyítanak, vagy annak tisztaságát fenntartják. Kik őket vigyázzák és minket. Kedvenc ételeink házhoz juttatásán serénykednek. És számos más formában jelen vannak számunkra. Én embereket látok. Az otthonaikban a változást maguk módján megélni tudókat. A bohóckodást újra élesztő családokat, és a gyerek feladatait megérteni kívánó szülőket. A közösségi teret, mely most ablak vagy balkon formát ölt, és énektől, tapstól visszhangzik. Az egyedüllétet videó hívással agyon ütőket. Az unalmuktól szenvedőket, és a tisztaságért tüsténkedőket. Videójátékba belemerülőket, és az egyesével futó gőzkiengedőket. Kis kedvenceiket sétáltatóakat és azokat a teraszról árgusan figyelőket. A bolt kifosztására igyekvőket, és feltörekvő konyhatündéreket. A kétségek miatt egész estében forgolódókat, és a kimerüléstől zokogókat. Töprengő magányos nyugdíjasokat, és a megtört munkanélkülieket. Nehézségeket megugró otthonról dolgozókat. Minden hajnali pírral újra reménykedőket. Én embereket látok. A megsárgult papírú 100 éves újság lapjain, akik maszkot viselnek és a veszteségeikről beszélnek. Tudom, ez a láthatatlan pusztító erő mindenkitől elfog venni valamit, benyújtja a számláját és csak reménykedhetem, hogy minél kevesebbet kérjen. Majd egyszer mi is a történelem könyvének kicsiny hasábjában megöregedett képek egyike leszünk, de addig is éljünk. Éljünk túl, emberek! Kincses Nagy Zoé ***** Ligeti Csillagvirág
(Többségünk csak ebben az állapotában láthatta.) 
