Minden kedves látogatónknak
*****
Tél a tavaszban
Szekszárd, 2020-03-23
*****
Csiffáry Zoltán: Álom
Dörömböl a hajnal.
Ablakodon beköszön a fény.
Lassan botorkálsz
álmaid szőnyegén.
Elsuhan valaki,álmaidban tova,
ki volt ő nem tudod meg soha.
Néha átkarolnád, akit nagyon szeretsz,
nem teheted meg, ő nem a tied.
Mert csak kósza álom az, egy más világ.
Kinyitod két szemed, az álom tovaszáll.
Szeretnéd párnáid közt tovaszőni álmod,
de a nap is felkelt, nem teljesült álmod.
*****
Búcsúzó szép világ - Tolna-Sárköz II.
Farkasné Pál Bözsi emlékei: udvarlás, eljegyzés, lakodalom
*****
Látom
Én most embereket látok. Nem országokat, nem városokat vagy falvakat. Embereket, akik éljenek a földünk bármely pontján a sírásuk, fájdalmuk és a nevetésük, boldogságuk egyforma. Mind megélik mostanság a félelmet, a bizonytalanság torok szorító tehetetlen valóságát. Lehet bármilyen világnézete, vallása, állása, most mindenki csak egy ember. Sebezhető. Felértékelődik minden gondolat, cselekedet, amely megvéd és reményt ad.
Én most embereket látok. Kik védik magukat, mert tudják azt, hogy ezzel óvják közeli, távoli szeretteiket. Sajnálom azokat, akik ezt nem teszik, mert elfelejtik, hogy mennyit is jelenthetnek. Mi alkotjuk most a világot, egyenként de mégis egységben.
Én embereket látok. Akik életüket feláldozva erőt, akaratot, kitartást újra és újra merítve mindannyiunkért tesznek. Lehet épp pénztárban ülnek, vagy teherautót kormányoznak, de kijelzőről taníthatnak, és hosszú polc sorok között pakolnak. Fertőtlenítő szagú környezetben gyógyítanak, vagy annak tisztaságát fenntartják. Kik őket vigyázzák és minket. Kedvenc ételeink házhoz juttatásán serénykednek. És számos más formában jelen vannak számunkra.
Én embereket látok. Az otthonaikban a változást maguk módján megélni tudókat. A bohóckodást újra élesztő családokat, és a gyerek feladatait megérteni kívánó szülőket. A közösségi teret, mely most ablak vagy balkon formát ölt, és énektől, tapstól visszhangzik. Az egyedüllétet videó hívással agyon ütőket. Az unalmuktól szenvedőket, és a tisztaságért tüsténkedőket. Videójátékba belemerülőket, és az egyesével futó gőzkiengedőket. Kis kedvenceiket sétáltatóakat és azokat a teraszról árgusan figyelőket. A bolt kifosztására igyekvőket, és feltörekvő konyhatündéreket. A kétségek miatt egész estében forgolódókat, és a kimerüléstől zokogókat. Töprengő magányos nyugdíjasokat, és a megtört munkanélkülieket. Nehézségeket megugró otthonról dolgozókat. Minden hajnali pírral újra reménykedőket.
Én embereket látok. A megsárgult papírú 100 éves újság lapjain, akik maszkot viselnek és a veszteségeikről beszélnek. Tudom, ez a láthatatlan pusztító erő mindenkitől elfog venni valamit, benyújtja a számláját és csak reménykedhetem, hogy minél kevesebbet kérjen. Majd egyszer mi is a történelem könyvének kicsiny hasábjában megöregedett képek egyike leszünk, de addig is éljünk. Éljünk túl, emberek!
Kincses Nagy Zoé
*****
Ligeti Csillagvirág
vadvirágok sorozat
*****
kellemes Húsvéti ünnepeket
kívánunk!
*****
Tél a tavaszban
*****
Csiffáry Zoltán: Álom
Dörömböl a hajnal.
Ablakodon beköszön a fény.
Lassan botorkálsz
álmaid szőnyegén.
Elsuhan valaki,álmaidban tova,
ki volt ő nem tudod meg soha.
Néha átkarolnád, akit nagyon szeretsz,
nem teheted meg, ő nem a tied.
Mert csak kósza álom az, egy más világ.
Kinyitod két szemed, az álom tovaszáll.
Szeretnéd párnáid közt tovaszőni álmod,
de a nap is felkelt, nem teljesült álmod.
*****
Búcsúzó szép világ - Tolna-Sárköz II.
*****
Látom
Én most embereket látok. Nem országokat, nem városokat vagy falvakat. Embereket, akik éljenek a földünk bármely pontján a sírásuk, fájdalmuk és a nevetésük, boldogságuk egyforma. Mind megélik mostanság a félelmet, a bizonytalanság torok szorító tehetetlen valóságát. Lehet bármilyen világnézete, vallása, állása, most mindenki csak egy ember. Sebezhető. Felértékelődik minden gondolat, cselekedet, amely megvéd és reményt ad.
Én most embereket látok. Kik védik magukat, mert tudják azt, hogy ezzel óvják közeli, távoli szeretteiket. Sajnálom azokat, akik ezt nem teszik, mert elfelejtik, hogy mennyit is jelenthetnek. Mi alkotjuk most a világot, egyenként de mégis egységben.
Én embereket látok. Akik életüket feláldozva erőt, akaratot, kitartást újra és újra merítve mindannyiunkért tesznek. Lehet épp pénztárban ülnek, vagy teherautót kormányoznak, de kijelzőről taníthatnak, és hosszú polc sorok között pakolnak. Fertőtlenítő szagú környezetben gyógyítanak, vagy annak tisztaságát fenntartják. Kik őket vigyázzák és minket. Kedvenc ételeink házhoz juttatásán serénykednek. És számos más formában jelen vannak számunkra.
Én embereket látok. Az otthonaikban a változást maguk módján megélni tudókat. A bohóckodást újra élesztő családokat, és a gyerek feladatait megérteni kívánó szülőket. A közösségi teret, mely most ablak vagy balkon formát ölt, és énektől, tapstól visszhangzik. Az egyedüllétet videó hívással agyon ütőket. Az unalmuktól szenvedőket, és a tisztaságért tüsténkedőket. Videójátékba belemerülőket, és az egyesével futó gőzkiengedőket. Kis kedvenceiket sétáltatóakat és azokat a teraszról árgusan figyelőket. A bolt kifosztására igyekvőket, és feltörekvő konyhatündéreket. A kétségek miatt egész estében forgolódókat, és a kimerüléstől zokogókat. Töprengő magányos nyugdíjasokat, és a megtört munkanélkülieket. Nehézségeket megugró otthonról dolgozókat. Minden hajnali pírral újra reménykedőket.
Én embereket látok. A megsárgult papírú 100 éves újság lapjain, akik maszkot viselnek és a veszteségeikről beszélnek. Tudom, ez a láthatatlan pusztító erő mindenkitől elfog venni valamit, benyújtja a számláját és csak reménykedhetem, hogy minél kevesebbet kérjen. Majd egyszer mi is a történelem könyvének kicsiny hasábjában megöregedett képek egyike leszünk, de addig is éljünk. Éljünk túl, emberek!
Kincses Nagy Zoé
*****
Ligeti Csillagvirág
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése