III. évfolyam 7. szám

Kedves Látogatóink!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánnak  a Magazin  munkatársa​i !

Gaálné Hoffercsik Dóra operatőr, narrátor

Süle Viktória narrátor, publicista

Ábrahám Béla technikai munkatárs

Gaál Ariel operatőr, fotós

Gaál László szerkesztő, operatőr

*****

 Csepregi Éva

Magamról mesélek (sorozat)

*****

 v.Vesztergám Miklós tárogatózik

Magyarok Vására - Kiskunhalas
2018-03-15

*****

Szabad Magyar Sajtó Napjának díjátadása

Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság - Szekszárd

***** 

III. évfolyam 6. szám

*****
A szekszárdi Kálvária domb télen

...ahogy a madarak látják - sorozat

*****

Tavaszvárás

Visszatekintő az elmúlt tavaszokra

*****

 Ábrahám Exit Béla: Fesd színesre! 
 

Ködös reggelre ébredtünk,
Nem kelt fel időben a fáradt nap,
Morcos felhők körülöttünk,
A kis-templomban misét mond a pap.
Lassan magához tér a város,
Faágakon vastag a dértakaró,
A fény keresi, hogy hol a kijárat,
Megkezdi munkáját az útkaparó.
Szürkék a házak, és az emberek,
Színtelen minden fa és bokor,
A sok falevél sárban hempereg,
A parkban a szobor búskomor.
Rigófütty töri meg a szürkeséget,
Egy leány ecsettel a létrájára áll,
Tavaszt fest az égre, és fénylő kéket,
Közben vidám dala messzire száll.

Ábrahám Exit Béla: Fesd színesre
50×70 cm, olaj, vászon
*****

Bágyi Zsuzsanna kiállítása a szekszárdi Ady Endre Szakképző Iskola Székely Galériájában

 A fotókat és a bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette

*****
 Bemutatkozik a Hidas Néptánc Egyesület

sorozat
*****
Tutyi kiállítás szekszárdon

*****

III. évfolyam 5. szám

XIV. Szekszárdi Tavaszváró Méhésznap - Szakmai Konferencia

Szekszárd, 2018-02-17

*****

Szőlők, tanyák télen a szekszárdi dombokon

Ahogy a madarak látják - sorozat

*****

Sóbánya - Parajd - Erdély

Kitekintő sorozat

****
Parajd

Parajd nevű község Hargita megyében található Romániába. Az egyik legfontosabb sóbányászati helynek számít a Kárpát-medencében, ezért tartják a Sóvidék központjának.
A település Székelyudvarhelytől 38 km-re észak-nyugatra a Kis-Küküllő mentén, a Görgényi-havasoktól délre fekszik.
A község neve a magyar paraj szóból származik. Az elbeszélés szerint neve onnan ered, hogy ezen a helyen legeltették a sószállító fuvarosok lovaikat az az más kifejezéssel élve "páréztatták", miközben megrakták szekereiket a sóval.
Már a rómaiak korában is működtek a településen sóbányák. A település megalakulásától Sófalvához tartozik még sokáig, amely későbbiekben a Felsősófalva nevet kapja. Önálló településként 1669-tól tekinthetünk Parajdra, amikor is különválik Sófalvától.
A Parajdi sóbányákat a Habsburg uralom alatt nyitják meg.
A só kitermelése során hatalmas csarnokok alakulnak ki, amelyek közül egyet megnyitottak a gyógyulni vágyók és az érdeklődők részére.
A légúti betegségekben szenvedők számára a sóbánya kiváló gyógyászati hely. Itt az 1960-as években kezdődött a szpeleoterápia a régi Dózsa György-bánya egyik bővített kamrarendszerében. A gyógykezeléseket 120 méter mélyen fekvő egyik felhagyott szintjén végzik a sóbányának. Egyedül Parajdon történik földalatti gyógykezelés az erdélyi sóbányák közül. A gyógyulni vágyókat bejárattól egy autóbusz szállítja az 1250 méter hosszú tárón keresztül.
A kamrák szellőztető rendszerrel és világítással ellátottak. A Parajdi sóbányában található még a teljesség igénye nélkül: ökumenikus kápolna, domborművek, büfé, játszótér, ülőalkalmatosságok.

Süle Viktória

Forrás:
Wikipedia
Székelyföld info
Székelyföld info/2

III. évolyam 4. szám

Hóesés az erdőn

*****

Borrendi avatás

Szekszárd, 2018

*****

A váci diadalív

*****
A váci diadalív

Magyarország egyetlen diadalíve Vácon található. A helyiek csak kőkapuként emlegetik. Mária Terézia látogatásának tiszteletére emeltette Migazzi Antal váci püspök. Az építéssel Isidore Canevale bécsi építészt bízták meg.
A copf stílusban 1764-ben épült kőkapu magassága 20 m, szélessége 12, vastagsága pedig 4 m. A magaslat oldalain csőrükben virágfüzért tartó sasok ülnek, a homloklapon pedig az uralkodóház tagjainak körbezárt domborművű képei között feliratos márványtáblák vannak elhelyezve. A Kisvác felé eső oldalon Mária Terézia és Ferenc császár mellképe, a város felé jobb oldalon Ferdinánd és Miksa főherceg, bal oldalán pedig II. József és II. Lipót képe látható.
Az anekdota szerint, amikor az uralkodónő megtudta, hogy a Diadalív öt hónap alatt készült el, nem mert áthajtatni alatta, hanem kiszállt és gyalog ment el mellette. Országunkból pár héttel később távozva, látta, hogy az építmény még mindig áll ezért már nyugodtan haladt át alatta.
A váciak kőkapuját felújított állapotban, díszkivilágítással szemlélhetik meg ma a látogatók.
Forrás: tourinform >>
Forrás: wikipedia >> 
Süle Viktória 
*****

Nyomorukban is barátok

Hallottam régen egy erdélyi mondást, pontosan nem tudom vissza idézni, de erről szólt: Ha az emberek összeállnak és a bánatukat egymásnak döntik, könnyebben viszik azt tovább.

Ültek a padon és napfürdőt vettek éppen a tél enyhe és igen kevésszer megjelenő fényéből. A két fiatal lány kávét iszogatott és látszott rajtuk és a cinkos mosolyukon, hogy a kávé mellé az arra a napra szóló pletyka is kifejtette hatását. Mikor őket néztem láttam magunkat. Ahogy valahol helyünket elfoglalva, a fekete nedűt kortyolva a minket foglalkoztató dolgokról beszélünk. Többször bizonyultak ezek a rövid szüneteink életmentőnek, mint azt bevallani szeretnénk.  Őszintén, te szoktattál hozzá a kávézáshoz. Rájöttem csak akkor szeretem igazán, amikor veled iszom, mert ez a mi közös szeánszunk. Barát vagy és ez a mai világban ritka kincs. Főleg a miénk, mert mi nem a jóban állunk egymás mellet, vagy amikor minden megy, ahogy kell. Mi akkor tartunk össze, amikor az élet a legnagyobb lapáttal add a gondokból, bajokból . Általad és veled tanultam meg, hogy a nyomorunkon röhögni kell. Mikor eljön az a bizonyos pont, hogy nincs értelme és nem is tudsz rajta változtatni, poént kell belőle csinálni. Olyan igazi sírva nevetőset. Magunkon a helyzetünkön.  Ilyenkor lelki szemeim előtt megjelenik a konyhád, ahogy te a túlsó sarokban én pedig a hűtőd mellet görnyedezve nevetünk és töröljük a könnyeinket. Pedig lehet, hogy előtte 10 perccel a bánattól vagy a tehetetlenségtől pityeregtünk. És persze közben ott gőzölög a konyha pulton a két hosszú.

Nem tudom örök lesz ez a barátság vagy nem, de az életre szóló élményeit, tanulságait köszönöm neked.

Kincses Nagy Zoé

III. évfolyam 3. szám

Korond a cserépedény hazája

Románia - Hargita megye
kitekintő sorozat

*****

Korond

Hargita megyében helyezkedik el egy község, 
amelyet Korondnak hívnak. Idegenforgalmilag, 
iparművészetileg és a művelődés szempontjából 
a legnevezetesebb településnek számít a Sóvidéken.
Korond és Parajd községekeinek, valamint Szováta 
városának  szűkebb tájegységét nevezik Sóvidéknek. 
Hozzá tartozó települések Atyha, Kalonda, 
Pálpataka és Fenyőkút. Korond nagyközség, a 
Küküllő dombvidék, és a Hargita hegyvonulatnak 
a nyugati lábánál elterülő fennsík határán, 
a Firtos hegy aljában, a Korond vize mellett fekszik.
A fazekasságnak ősi hagyományaival dolgoznak 
Korondon. Úgy tartják, hogy az egyik 
legjelentősebb fazekas központja Európának.
A középkortól nőtt iparággá a fazekasság 
a községben. A fazekasságról 1613-ból származik 
az első írásos adat, amikor kontárkodással 
vádolja a korondiakat az udvarhelyi fazekas céh. 
Az akkori cserepes tűzhelyeken jól bevált 
főzőedénynek bizonyultak a korondiak 
által készített máz nélküli edények, 
melyeknek több változatát készítették el.
A településen mindig nagy számban éltek 
fazekasok. Az ipari engedéllyel rendelkező
fazekasok száma 600 körül van jelenleg a községben.

Süle Viktória

Forrás: 
http://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/
korondi_keramia-prezentacio_kepekben-
turisztikai_attrakciok-szallas-helyek-
terkep-a_kornyek_turisztikai_latvanyossagai-
szallasai-korondi_keramia.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Korond

*****

Részletek a Csík Zenekar bogyiszlói koncertjéből

2017-10-28

*****

Réti margitvirág

vadvirágok sorozat

*****

 Ladomány határában (fotó: Exit)

III. évfolyam 2. szám

*****

A hőlégballonok szerelmeseinek

sorozat

*****
Balzsai Károly profi ökölvívó, edző

Magamról mesélek sorozat

*****

Emlékszel Erzsi…?

 Elmerengve a múlton, vágyakon, barátságokon… Emlékszel Erzsi, mikor a buszmegállóban ültünk? Késő tavasz volt akkor Balatonfűzfőn. A gyártelep utcáin csak az járt, akinek munka végeztével dolga volt még vagy a kollégisták, akik szabadidejüket próbálták elütni valahogy. Mi az utóbbiak táborát erősítettük. Helyet foglaltunk az egyik padon a központi buszmegállóban és figyeltük az átszálló utazókat. Unalmunkat jobb híján mivel mással tehettük elviselhetőbbé. Néztük őket, a küllemüket, a járásukat, a beszédüket, azt a hétköznapi történést amiben jelen voltak. Szurkoltunk a későnek, hogy sikeresen célt érjen. Pártoltuk az anyukát, aki épp rendre utasította rakoncátlan gyerekét. Elmosolyodtunk egy helyes srác feltűnésekor és talán egy kicsit irigykedtünk, mikor tisztázódott, hogy a tőlünk legmesszebb elhelyezkedő padon a barátnője várja.
Mikor már hosszabb ideje ezt a tevékenységet műveltük megkérdeztem tőled, most mit csinálnál szívesen? Azt hitted kinevetlek a válaszodtól, pedig, amit megosztottál velem azóta már az én titkos vágyaim között szerepel.
A feleleted az volt, hogy:
- Tudod, amikor mostanában elmegyek egy buszmegállóba az az érzés fog el, hogy felszálljak a következőleg induló buszra. Nem tudva hova visz. Csak felszállni és azt mondani a buszsofőrnek, hogy a végállomásig egy jegyet. És amikor oda érek, a következővel visszajönni. Persze erre egy távolsági lenne jó, hogy sokat kelljen utazni. Milyen izgis és jó lehet csak úgy utazni.
Annyira fellelkesedtem a gondolattól. Azt terveztük, hogy a legközelebbi zsebpénzünkből, meg amit a kolira kapunk megpróbálunk spórolni és megcsináljuk. Véghezvisszük a tervet. Felszállunk az első távolsági buszra. Aztán jöttek a hétköznapi dolgok, mint az, hogy mindig másra kellet a pénz. Majd más érdeklődés és másik baráti körünk lett.  Ahogy múlt az idő, úgy változtunk mi magunk is. Egy folyamat részesei voltunk, amit nem állíthattunk meg. Talán nem is akartuk. Igen sajnos ez a mi kis utazásunk is, mint sok minden a 16 éves kori vágyakból, álmokból nem valósult meg. Viszontlátva a közösségi oldalon a képekben foglalt életed úgy gondolom más vágyaid váltak valóra. Férjeddel és ikergyermekeiddel egészet alkotva utaztok az élet távolsági buszán. Én pedig tervezem a közeljövőben, hogy megteszem az utat, miattunk, a valaha volt barátságunk és a tinédzserkori vágyaink miatt.

 Kincses Nagy Zoé

****
Bemutatkozik Bogyiszló

 sorozat
*****

Ábrahám Exit Béla
Esti kivilágítás
50×70 cm
olaj, vászon

*****

III. évfolyam 1. szám

Nagyernyei családi méhészet - ahogy a madarak látják

sorozat

*****

Ünnepélyes eszközátadás önkéntes tűzoltók részére

Szekszárd, 2017-12-22

*****

Az idő

Ködbe burkolódzó sötét éjszakában
halvány kis fény dereng szobád ablakában.
Hideg téli éjjel, reménykedve várod,
mikor teljesül be a legszebb álmod.
Az idő ólomlábakon jár, ha valakire vársz,
s megtréfál, mert gyorsan elszáll,
ha megjő, s rád talál.

Csiffáry Zoltán

*****

Évzáró program a Harci Horgász egyesületnél

Horgászpercek sorozat
2017-12-31

*****

Ábrahám Exit Béla: Szenzitív empíria
Győri Márton festménye alapján

50×50 cm, olaj, vászon

*****

Gaál Ariel fotója (2018-01-01)

*****

Megtorpedózott szerelem

Ez az írás nem a mögöttünk álló év szülötte, de már kikívánkozott.

Decemberi dekorálás zajlott. Néhány önkéntes srác és lány sürgött-forgott a helyiségben; a lámpákat a dísz horgára kapni inkább előbbiek próbálták, az alacsonyabbak szemmagasságban piperéztek, rajzoltak. Derék, tetszetős munkát végeztek a vállalkozó kedvűek: a plafonról annak rendje s módja szerint csüngtek az ünnepi gömbök, és természetesen az oldalfalak cicomázói sem vallottak szégyent.

Az önzetlen szorgoskodók közül már korábban is felkeltette figyelmem egy kerekded arcvonásokkal bíró, hátracopfolt ében hajú, középtermetű, karcsú leányzó – nem modern, nem kimondottan divatos, de dizájnos; a garast a nőiesség mellett letevő, ám régibb vágású ruhadarabokat hordott (mint később – és ennek történetünk szempontjából is van jelentősége – kiderült, családja szegény, akár a templom egere).

Minthogy arca amolyan vadmacskásan szép, tudat alatt gőgös, kivagyi jellemtől tartottam – tévesen: mikor sor került a kettőnk közti interakcióra, olyan tisztelettel szólt hozzám, mintha valami rangos felettese volnék, holott egyenrangúként vettünk részt. Ámbátor miután észlelte, hogy közvetlen vagyok vele és ő is lehet az velem, elkezdett úgy kacérkodni, legyeskedni, miként alsós kisfiúk szoktak tetszésüket elnyert osztálytársnőik irányában: törekedett a kontaktusra, puszta kezével vagy ilyen-olyan tárggyal piszkálta a hajamat, illetve egyéb testtájaimat, kereste a lehetőséget arra, hogy megérinthessen. Dinka lettem volna, ha nem esik le, hogy belém szeretett.

Én – mondom – már a jeles dekorálás előtt szerelmes lettem belé. És e viszonzás teremtette idill, mely realizálódni látszott, csodaszámba megy: általában vagy én szerettem jobban mindenkori partnerem, vagy az szeretett jobban engem, de a kölcsönös vonzalomnak ezt az egyensúlyát ritkán éltem meg. Egy játékos, szeretetpártoló srác meg lány – mesés örömöket adhattunk volna egymásnak.

Ezúttal nem saját lükeségük, hanem egy harmadik személy vette elejét ennek, aki sajnos kiterjedtebb hatalommal rendelkezik, mint amennyivel szabadna neki: az „apa”.

Apja egyszerűen eltiltotta a fiúzástól, a randizástól, a talán 50 kilós leányzó pedig nem szállhatott szembe vele. Kénytelen volt beletörődni, hogy a legtöbb, ami jár, hogy néhanap, haverságot színlelőn, ártatlanul csipkelődik kiszemeltjével. Ennyivel kellett beérnie. Szerelmi vágyát mindössze ebbe burkolhatta, fojthatta. Különösen szívszorító felidézni, hogyan játszotta el azt, mintha ez volna a világ rendje, s nem is bánkódna. Önmagát győzködte, hogy nem is akkora tragédia, ha szívünk egy darabját lemetszik. Marad még belőle…

Így hát, köszönhetően egy bigott, prűd társadalmi örökségnek, egy destruktív, emberellenes elvnek, lemaradtunk egymásról, a jóról. Kimaradt életünk egy ígéretes, boldogsággal kecsegtető szakasza.

De nem minden foganat nélkül! Fejemben visszhangzik a bölcselet: aki más szabadságát elveszi, sajátjával fizet. Apja tudomásom szerint alkalmi nehéz fizikai segédmunkákból meg effélékből él, már amennyire életnek nevezhető az, hogy a legszükségesebbekből is csak kimérten jut a családtagoknak. (Én anyagilag is javára válhattam volna a lánynak.) Annyi szent, hogy a magát apának nevező álomgyilkos, lélekölő zsarnok megérdemli a sorsát.

Foray Nándor

 

 *****