Nagyernyei családi méhészet - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Ünnepélyes eszközátadás önkéntes tűzoltók részére
Szekszárd, 2017-12-22
*****
Az idő
Ködbe burkolódzó sötét éjszakában
halvány kis fény dereng szobád ablakában.
Hideg téli éjjel, reménykedve várod,
mikor teljesül be a legszebb álmod.
Az idő ólomlábakon jár, ha valakire vársz,
s megtréfál, mert gyorsan elszáll,
ha megjő, s rád talál.
Csiffáry Zoltán
Ködbe burkolódzó sötét éjszakában
halvány kis fény dereng szobád ablakában.
Hideg téli éjjel, reménykedve várod,
mikor teljesül be a legszebb álmod.
Az idő ólomlábakon jár, ha valakire vársz,
s megtréfál, mert gyorsan elszáll,
ha megjő, s rád talál.
Csiffáry Zoltán
*****
Évzáró program a Harci Horgász egyesületnél
Horgászpercek sorozat
2017-12-31
2017-12-31
*****
Ábrahám Exit Béla: Szenzitív empíria
Győri Márton festménye alapján
Győri Márton festménye alapján
50×50 cm, olaj, vászon
*****
Gaál Ariel fotója (2018-01-01)
*****
Megtorpedózott
szerelem
Ez az írás nem a mögöttünk álló év szülötte,
de már kikívánkozott.
Decemberi dekorálás zajlott. Néhány
önkéntes srác és lány sürgött-forgott a helyiségben; a lámpákat a dísz horgára
kapni inkább előbbiek próbálták, az alacsonyabbak szemmagasságban piperéztek,
rajzoltak. Derék, tetszetős munkát végeztek a vállalkozó kedvűek: a plafonról
annak rendje s módja szerint csüngtek az ünnepi gömbök, és természetesen az
oldalfalak cicomázói sem vallottak szégyent.
Az önzetlen szorgoskodók közül már korábban
is felkeltette figyelmem egy kerekded arcvonásokkal bíró, hátracopfolt ében
hajú, középtermetű, karcsú leányzó – nem modern, nem kimondottan divatos, de
dizájnos; a garast a nőiesség mellett letevő, ám régibb vágású ruhadarabokat
hordott (mint később – és ennek történetünk szempontjából is van jelentősége –
kiderült, családja szegény, akár a templom egere).
Minthogy arca amolyan vadmacskásan szép,
tudat alatt gőgös, kivagyi jellemtől tartottam – tévesen: mikor sor került a
kettőnk közti interakcióra, olyan tisztelettel szólt hozzám, mintha valami
rangos felettese volnék, holott egyenrangúként vettünk részt. Ámbátor miután
észlelte, hogy közvetlen vagyok vele és ő is lehet az velem, elkezdett úgy
kacérkodni, legyeskedni, miként alsós kisfiúk szoktak tetszésüket elnyert
osztálytársnőik irányában: törekedett a kontaktusra, puszta kezével vagy
ilyen-olyan tárggyal piszkálta a hajamat, illetve egyéb testtájaimat, kereste a
lehetőséget arra, hogy megérinthessen. Dinka lettem volna, ha nem esik le, hogy
belém szeretett.
Én – mondom – már a jeles dekorálás előtt
szerelmes lettem belé. És e viszonzás teremtette idill, mely realizálódni
látszott, csodaszámba megy: általában vagy én szerettem jobban mindenkori
partnerem, vagy az szeretett jobban engem, de a kölcsönös vonzalomnak ezt az
egyensúlyát ritkán éltem meg. Egy játékos, szeretetpártoló srác meg lány –
mesés örömöket adhattunk volna egymásnak.
Ezúttal nem saját lükeségük, hanem egy
harmadik személy vette elejét ennek, aki sajnos kiterjedtebb hatalommal
rendelkezik, mint amennyivel szabadna neki: az „apa”.
Apja egyszerűen eltiltotta a fiúzástól, a
randizástól, a talán 50 kilós leányzó pedig nem szállhatott szembe vele.
Kénytelen volt beletörődni, hogy a legtöbb, ami jár, hogy néhanap, haverságot színlelőn,
ártatlanul csipkelődik kiszemeltjével. Ennyivel kellett beérnie. Szerelmi
vágyát mindössze ebbe burkolhatta, fojthatta. Különösen szívszorító felidézni,
hogyan játszotta el azt, mintha ez volna a világ rendje, s nem is bánkódna.
Önmagát győzködte, hogy nem is akkora tragédia, ha szívünk egy darabját
lemetszik. Marad még belőle…
Így hát, köszönhetően egy bigott, prűd
társadalmi örökségnek, egy destruktív, emberellenes elvnek, lemaradtunk
egymásról, a jóról. Kimaradt életünk egy ígéretes, boldogsággal kecsegtető szakasza.
De nem minden foganat nélkül! Fejemben
visszhangzik a bölcselet: aki más szabadságát elveszi, sajátjával fizet. Apja
tudomásom szerint alkalmi nehéz fizikai segédmunkákból meg effélékből él, már
amennyire életnek nevezhető az, hogy a legszükségesebbekből is csak kimérten
jut a családtagoknak. (Én anyagilag is javára válhattam volna a lánynak.) Annyi
szent, hogy a magát apának nevező álomgyilkos, lélekölő zsarnok megérdemli a
sorsát.
Foray
Nándor
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése