Visszatekintő (ez történt 2016-ban)
Busójárás - Mohács
*****
Tabu
Csak úgy odapofátlankodtam közéjük. Benne van a pakliban,
hogy nem vagyok szimpi, de hátha ők is szeretnek ismerkedni, netán barátkozni.
Mint jómagam.
A kezdeményezésről, extrovertáltságról egy időre
rezignáltan leszoktam, napjainkra azonban új életkedvet nyervén visszatértem hozzá,
azaz igaz jellememhez, valómhoz. Hiszen én valójában az vagyok: aki kedveli az
embereket és nyit feléjük.
Társasjátékhoz készülődtek. Először csupán a játékasztal
mellett álldogálva néztem őket, kisvártatva fölmerült, hogy beszállhatnék, és
igent mondtam persze. Noha kilógtam a sorból: három leány és három fiú ülte
körbe egymást tökéletes összhangban; én lettem a hetedik, a páratlanadik.
Régi barátok ráadásul. Nyolc évig egy osztályba jártak,
jelenleg kilencedikesek, tizenöt esztendősek. Hatan három különböző
középiskolát látogatnak, később meg is dicsértem őket, hogy ilyen
lelkiismeretesen tartják a kapcsolatot egymással. Hűség.
Ami szempontomból még fontosabb, hogy körükben újfent,
sokadjára szembesültem azzal, a felnőttek világa mennyire nem nekem való. Az
nem eléggé játékos, és túlontúl prűd számomra.
Úgy kezdődött, hogy bejött egy ügyeletes néni
szolgálatunkra, hogy ne húzza-e le a redőnyt. Merthogy kintről belátnak a
kuckónkba. Egy morzsányit meglepett a felvetés, ez a távolbalátó tapintat:
mégis mit gondol? Mit szégyellne hét társasjátékozó személy egy gumiszoba-kopárságú,
falanszterszerű teremben, ahol egy asztalon kívül semmi sincsen? Nem szükséges
lehúzni a redőnyt. „Nem fogunk meztelenkedni” – közöltem, habár e közlés nem az
egyéni vágyaknak, hanem a vélt realitásoknak felelt meg, és, mint rögvest
kiderült, más is így volt ezzel.
A szemüveges lány – hullámzó barna haj, intellektuális
arcforma, vékony testalkat –, tehát a Szemüveges Lány tiltakozott ígéretem
ellen: igenis fogunk meztelenkedni, majd később, csak egyelőre nem, valami
ezzel egylényegű kijelentést tett, „hivatalosan” viccből, viszont többen is
tudtuk, hogy legbensőségesebb óhaja beszéltette. Árulkodott a humor leple alól
előbukkanó ábrázat is.
Felvettem a fonalat természetesen; egyrészt hogy
meggyőződjek arról, hogy mindezt jól értelmeztem, másrészt mert érdekel a női fiziológia
és pszichikum – és nem utolsó sorban mert baromi izgis az egész. Hogyan
képzelné ezt – firtattam –, játsszunk vetkőzős pókert? Erre aztán, jóllehet
továbbra is tréfás felhangba burkolva, még határozottabb helyeslést kaptam,
amiből teljesen világossá vált, hogy (egyesek) tényleg csinálnák, ha mernék.
Merészség híján egy szintén nem érdektelen társasdobozt
vettünk elő, a Tabu nevű játékot, amelyik arról szól, hogy kártyákon olvasható
könnyebb-nehezebb kifejezésekre kell úgy rávezetni a csapattársakat, hogy az
evidens kulcsszavakat tilos kiejteni. Értelmes elfoglaltságnak tartom, aminek
hangot is adtam, fejleszti a kommunikációs készséget, bővíti a szókincset („magyal”?!).
A sziporkázásnak alkalmas terepét nyújtotta ez is, a metroszexualitással kezdve
a pornószínészet kihívásain át az aktrajzolásig számos kényes témát érintettünk,
és akadt, akinek a köznapi lovaglásról is az jutott eszébe.
De a másik két leánykát sem akármilyen fából faragták.
Egyikükkel idézte föl lelkesen a Szemüveges, hogy a fiúk osztálykiránduláson kukkolták
őket a fürdőhelyiségben, záróakkord gyanánt a harmadik forszírozta, hogy
mindenki adja elő egy intim titkát.
Kitaposott ösvény vezetett egy szaftosabb játék ötletéig,
a Felelsz vagy mersz?-ig. Hogy mit tesznek a légből kapott, irracionális tabuk
életünkkel, azt e társalkodás ragyogóan példázza. Azzal, hogy a srácok(!)
megerősítették, hogy a Szemüveges Lány a legtüzesebb mind közül, mi több
nekiálltak szidni a kurvának minősített nőtípust, meg hogy milyenek a mai
csitrik, sikerült szégyenérzetet kelteni benne, és beléfojtani imádnivaló
bujaságát. Már azt állította, rá abszolút nem jellemző módon, hogy ő nem
vetkőzik le olyan hamar, mint Rose a Titanicban. Magyarul beléverték a
felnőttes prüdériát. A fiúk! Én ugyanolyan voltam tizenöt évesen, mint ő, és
fiúként is féltem vállalni. Neki még nehezebb.
Itt van a kutya elásva. Az emberek, különösen a lányok
nem adhatják önmagukat. Az este költői kérdése, hogy ha ez a sok öncsonkító „erkölcsi”
korlátozás nem lenne, mennyivel volna élménygazdagabb, színesebb, szebb az
élet.
Foray
Nándor
*****
Eszement mese
Részletek Malek Andrea műsorából - Bácsalmás
*****
Speciális Művészeti Fesztivál - Kaposvár
*****
Ábrahám Exit Béla: Tél
40×30 cm, olaj, habkarton
40×30 cm, olaj, habkarton
*****
Értetek - baleset-megelőzési bemutató - Szekszárd
*****
Akik legyőzik a félelmet
Légzőkészülékes gyakorlat Szekszárdon
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése