*****
Az aszály fogságában
*****
Paluska Jánosné
Éltető vizeink
Játékos gyermek a patak,
csacsogva, gondtalan szalad,
lepkék repdesnek felette,
nap fénye lubickol benne.
A forrás buzog hevesen,
felszínre tört a köveken,
csobogva, hűsen, gyöngyözőn
megitatja a megjövőt.
A folyó bölcsen kanyarog,
csónakot ringat, dagadoz,
áldott méhében életek,
kincseit rejti mély meder.
Mily derűs a tó homloka,
nem karcolja most korcsolya,
fölé sirályok siklanak,
benne fürdőzik Hold s a Nap.
Sós a könny és sós a tenger,
életszagú, zöld, végtelen,
titka ezer, mindentudó,
hozzá igyekszik a folyó.
Határtalan az óceán,
gond sötétlik bús homlokán,
gyomra szüntelen háborog,
partjai között tántorog.
Forrás: www.poet.hu / Természet versek
*****
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése