*****
Zebegényi Hajózástörténeti Múzeum "csodája"
II.rész
*****
Tengelic Települési Értéktár Bizottsága évzáró rendezvény és kiállítás megnyitó
Erdős Sándor
Az öreg tölgy
Állok. Már száz telem múlt el,
a szél, mint régi díszlet,
hozza a múltat, s viszi el
a lombok közt a csöndet.
Törzsem repedt, mohos, kemény,
de él még bennem emlék:
madárdal, villám, őszi fény,
hajnalt váró könnyű lepkék.
Az erdő rég más nyelven él,
ifjak dalolnak vígan,
de én, a vén, ki nem beszél,
csak álmodozom lassan.
Néha egy őz, egy árva szél
megáll, vár egy szavamra.
De én hallgatok. A lét zenél,
a gyökér mély harangja.
Nem fáj, hogy egyedül vagyok,
a sötét rég barátom.
A csillagokkal alkotok
egy titkos, mély világot.
Forrás: www.poet.hu - magyar versek
*****