*****
Javában tart a gímszarvasok bőgése
Vadlesen sorozat
*****
" Érik a szőlő, hajlik a vessző...."
Összefoglaló a metszéstől a szüretig
*****
Hecz János Sándor
Szüretre
Megújult már a régi iskola,
szeptember győzött elmúlt nyár fölött,
rég hallott csengő hívó szavára
ajtó csukódik sok diák mögött.
Kocsmáros kupába tölti még be
tavaly kiforrott, ízes ó-borát,
vendég meredt szemekkel szemléli
kocsmárosné hatalmas tomporát.
Szüretre szólít víg magyar nóta,
lovára pattan sok vidám legény,
szőlőbe mennek muzsikaszóra,
igen jó termésre van most remény!
Asszonyok, lányok puttonyba gyűjtik
dalolva mind a szőlőfürtöket,
legények szekérderékba öntik,
sietnek, mert pihenni nem lehet.
Menyecskék jó csárdás ritmusára
tapossák meg a szőlőszemeket,
feltűzve szoknya rózsás combokra,
kölök mereszt tágra nyílt szemeket.
Présházba érve, áttöltve végre
hegyoldal gyümölcse mustot ereszt,
hordóba töltve, pincébe rejtve
eltelik pár hét, és erjedni kezd.
Megvolt a munka, nép már mulatna,
kocsmáros indul, hisz` várja a csűr,
Cigány már hangol, haszna van abban,
ha éjjel a bálban csak ő hegedül.
Nem jöttek dámák, pökhendi grófok,
pedig a közösség mindenkit vár.
Vígan mulattak, jó törkölyt ittak,
így telt el idén a szüreti bál.
Forrás: www.poet.hu - magyar versek
*****
