Petrits mézeskalácsos dinasztia - Szekszárd
Régi szakmák mesterei sorozat
*****
Mézeskalács, a királyi eledel
Mostanság szorosan a karácsony időszakához kapcsolódik a mézeskalács, pedig a régi időkben nem csak ezen időszakhoz kötötték készítését és fogyasztását.
Mivel a méz pótolhatatlan édesítőszer volt ezért a legértékesebb alapanyagként tekintettek rá. Nagyrabecsülésük okán még misztikus erőt is tulajdonítottak neki, és már az ókorban is használták tészták, sütemények készítéséhez. Mézeskalácshoz hasonló ételeket az egyiptomiaknál,a görögöknél és a rómaiaknál is megtaláltak a régészek, még a negyedik századból sütőformákat is. Görögök hitrendszerében annyira beleépült, hogy halottaik szájába a sütemény darabját helyezték az alvilág őrének kiengeszteléséül. Rómaiak állatformában sütöttek az isteneiknek felajánlásként igazi állat áldozat helyett.
A méz drága hozzávalónak számított, ezért elkészítése ünnepekhez kötődött. Az 1200-as évektől mézes-bábos céhek alakultak ki, amelyek a süteményeket díszítették és így kedvelt ajándékká vált. 1643-ban Nürnbergben alapították meg az első mézeskalács céhet, ahol olyan jó minőségű volt a sütemény, hogy állítólag adót is fizethettek vele.
Feltevések szerint 1619-ben Pozsonyban alapították az első magyarországi mézeskalács-céhet, osztrák és német hatások alapján. Érdekesség, hogy voltak olyan nők és asszonyok, akik gyakorolták a mézes készítését, és mivel a céhen kívül végezték ezt a tevékenységet csak pogácsasütő néven emlegették, mint mesterségük kontárjait.
Mézeskalács formákat keményfából készítették és ütőfának hívták őket, ezeket kézműves mesterek vagy segédjeik faragták. Formájuk többnyire kerek tányér volt, de népszerű volt a lovas huszárt ábrázoló, illetve a pólyásbaba, vagy a szív alakúak. A nagy színes, tükrös szívek a paraszti fiatalság szerelmi ajándékai közé tartozott, amelyeket piacokon, búcsúk alkalmával vagy vásáron árusítottak.
Kincses Nagy Zoé
forrás: https://tudomanyplaza.hu/a-mezeskalacs-tortenete/
*****
Sáros tavi kilátó
Gemenc kilátói sorozat
*****
A Sáros alja kilátó előtti táblán a következő információk olvashatók:
" A Sáros alja elnevezéssel a 18. századi térképen találkozhatunk először. A Sáros alja erdő déli csücskében elhelyezkedő tó a Duna szabályozást követően alakult ki az egykor erre kanyargó folyam egyik öbléből. Az 1970-es években megépült Sió Árvízkapu duzzasztó hatásának következtében területe jelentősen megnőtt,
jelenleg - vízállástól függően - mintegy 17 hektárt tesz ki.
A környékbeliek által csak Sárosként emlegetett tavon megfigyelhetőek a Gemencben rendszeresen előforduló
védett és egyéb madárfajok, mint például a szürke gém
(Ardea cinerea), a nagy kócsag (Ardea alba)
a kis kócsag (Egretta garzetta), a vörös gém (Ardea purpurea), vagy a nagy kárókatona ( Phalacrocorax carbo).
A tó vízében pedig számos halfaj fordul elő, köztük a csuka
(Esox lucius), a harcsa (Silurus glanis),
a ponty (Cyprinus carpio)és az ezüst kárász
(Carassius auratus gibelio) a leggyakoribb.
Sekély ( 50-80 cm-es), hamar felmelegedő vize ideális ívó helyet ad az itt élő halfajoknak, utódaik pedig táplálékban gazdag
"halbölcsőben" gyorsan növekednek. A Sióval és a Holt-Sióval fokokkal összeköttetésben lévő tóból a környező
vízterületekre tudnak kijutni a fiatal halak, biztosítva a gemenci vízrendszer halbőségét.
A szerencsés kiránduló a közeli hódvárban élő eurázsiai hóddal (Castor fiber) is találkozhat, napsütéses időben
a bedőlt fák vízfelszínhez közeli ágain pedig napozó mocsári teknősök (Emys orbicularis) figyelhetők meg."
*****
Ábrahám Exit Béla: Mandula virág
30×40 cm, olaj, csőtoll, üveg, vászon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése