Minden kedves Látogatónknak
*****
Szilágyi Domokos: Karácsony
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék-
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony
*****
Ahol a játék valóság, a valóság játék.
Deutsche Bühne Ungarn - bemutatkozik sorozat
*****
Karácsonyra ünnepi díszbe öltöztek a bokrok
*****
Ajándék, utazás, szeretet
Felszálltak a buszra. Leghátul foglaltak helyet a hármas ülésen. A kislány mesébe kezdett, maszkja ide-oda vándorolt arcán a heves grimaszolástól és kéz játéktól, amivel próbálta történetét szórakoztatóvá tenni. Az idős hölgy jó ízűeket kacagott és néha azt mondta:
- Ne bohóckodj, ez nem lehet igaz.
- Szöszi, cserfes leányzó a leghatározottabban kijelentette, hogy:- pedig így volt... vagy ilyesmi.
- Huncut mosolyra húzódott a szája majd egymásra kacsintottak és felnevettek. Különleges kis szövetség zötykölődött a helyi járaton. A mama gumicukrot vett elő zsebéből és oda adta az unokájának, aki csak azt sikkantotta egy köszönöm kíséretében, hogy a kedvence és már rángatta le a szövet darabot a szájáról, hogy egy narancs színű cápát a szájába dobjon, majd visszahúzta gyorsan, mintha mi sem történt volna. Megkínálta az ajándékozót is, de ő visszautasította. Egymásnak dőltek és néztek ki a jármű zúzmarás ablakán. Ezt az idillt az idős néni zsebéből szóló mobilcsörgés zavarta meg. A telefon túloldalán anyával egyezkednek, hogy hol szálljanak le. A kislány elkéri a mobilt és bemondja a megállót, ahol leszáll,majd a telefont lerakja. Mama összeráncolva barázdált homlokát, következő szavakat intézi a lánykához:
- De hát te előbb kellene leszállj, ott vár anya.
- Válasz a legnagyobb természetességgel:
- Igen, de szeretek veled utazni, és segítek haza cuccolni aztán két megállót vissza tudok sétálni.
Puszi kerül az arca, az ölelés kis idő múlva fejet a vállra hajtós pozícióba vált, így tekintenek ki az ablakon, ahol az idei első hópelyhek éppen megérkeznek. Együtt örülnek a tél szépségének. Én meg nekik.
Kincses Nagy Zoé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése