A karapancsai bika
*****
Karapancsai gímszarvas bika a világelső
Gemenc nem csak egyedi állatvilágáról híres, hanem arról is, hogy három világrekorder szarvasbika trófeát is adott. Az első a „Szálkai bika” volt amelyet 1891-ben ejtettek el és 243,89 nemzetközi ponttal értékeltek. Úgy tartják, hogy a gemenci erdőből vándorolt át az ott bérelt területre. Másodjára a dicsőség 1946-ban adódott meg a „Kazuki bika”, amely 248,55 pontos volt elejtésének helye ma már Szerbiához tartozik, így ott is tekinthető meg.
A harmadik trófea Bleier József karapancsai fővadászhoz fűződik. A gímszarvast 1986. szeptember 3,-án lőtte ki. A nagy terpesztésű agancs különlegessége, hogy jobb száron elágazó szemággal rendelkezik,valamint hátra ívelő farkasággal. Még abban az évben Magyarországon hívták össze a nemzetközi trófeabíráló bizottságot, ahol 271,000 nemzetközi ponttal értékelték, amellyel átvette akkor a világranglista elsőséget.
A következő paraméterekkel rendelkezik. Trófea tömege 15,195 kg, szárak hossza 133,6 és 127,8 cm, szemágak hossza 46,5 és 47,0 cm, középágak hossza 59,6 és 64,2 cm, rózsakörméretek 29,4 és 29,0 cm, alsó szárkörméret bal 18,8 cm, jobb 20,6 cm, felső szárkörméret bal 18,9 cm, jobb 19,0 cm, agancs terpesztése 106,5 cm, ágak száma páratlan 26-os, bal száron 10, jobbon 13.
Ezen trófeákat nemzeti kincsként őrzik hazánkban, akik elejtették a vadat csak a hiteles másolatot kapták meg. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum állandó vadászati kiállításán tekinthető meg az eredeti. A karapancsai vadászkastély előtt álló életnagyságú szobor ad emléket eme egyedülálló, nemes állat előtt. Jelenleg a világranglistán harmadik helyen áll, Magyarországon még mindig az első.
Kincses-Nagy Zoé
Forrás: >>
*****
Máriakönnye - Vodica
*****
MÁRIAKÖNNYE-VODICA
A hely neve délszláv nyelveken Vodica, ami "vizecskét" jelent.
Az okmányokból csak annyi ismeretes, hogy az itt eredő két forrás a 18. században vallásos tiszteletnek örvendezett.
Az imádságnak és a forrás vizének csodás gyógyulásokat tulajdonítanak.
A kegyhely kialakulásáról több legenda is szól:
- az első, miszerint egy szerb és egy magyar diák vándorolt arra amikor farkasok támadták meg őket. Amikor észrevettek egy Szűzanya-képet egy fán, hozzá kezdtek fohászkodni, és megmenekültek. A fa közelében találtak két forrást, és elhatározták, hogy a forrásokat saját vallásuk szerint Szűz Mária tiszteletére szentelik.
- a második legenda szerint valamikor egy Mária-kép függött az egyik fán, és egy vándor pihent meg alatta. Amint szomorú sorsán sóhajtozott, érezte, hogy vízcseppek hullanak karjára. Mivel eső nem esett, úgy látta, hogy a Szűzanya szemeiből hullanak a könnyek. Mária megszólította, és kérte, hogy merítsen vizet a forrásból. A vándor a könnyekből fakadt forrásból merített, megmosakodott, és teljes lelki megújulást érzett.
- a harmadik történet szerint pásztorok tanyáztak a vidéken, amikor nagy fényesség után egy nagy fa fölött megjelent a Szent-Szűz. A Szűzanya forrásokat fakasztott.
Mások úgy tudják, hogy az 1700-as években, Urunk színeváltozásának ünnepén a kurucok a Bátmonostor közelében lévő Monostorac-kolostort feldúlták. A szerb-ortodox szerzeteseket miután megvertek, el is űztek. E helyen utolérve, meg is ölték őket. A bajai szerbek az itt felfedezett forráshoz, "Szent Kúthoz" kezdtek járni imádkozni a bunyevácokkal együtt. A betegek a gyógyulásuk reményében keresték fel eme helyet.
Az egyik forráshoz a szerb-ortodoxok, a másikhoz a katolikusok járnak imádkozni.
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése