Özv. Gaál Istvánné amatőr festő kiállítás megnyitója
Mórágy 2022.06.07.
*****
Veszélyes éjszakai találkozások III.
*****
Csiffáry Zoltán: A lélek zenéje
Tavaszi hajnalon vagy késő éjjelen, amikor nem hajtom még álomra a fejem, hallgatom a csendet, mely sok hanggal van tele. A csendnek is van lelke, a lélek zenéje.
Lüktető ritmus hevíti véred, lágy zeneszó lecsitít téged. Kifejez örömet vagy éppen bánatot, születésed óta dallamát hallgatod.
Első altatótól élted végéig, vidám dallamoktól szomorú énekig. Mind-mind elkísér egy életen át, lelkeddel hallgasd a zene dallamát.
Minden ember lelkében van ének, minden dallamot lélekkel zenélnek. Ki nem találja meg lelkében a zenét, nem értheti meg mások énekét.
Hallgasd szívvel, érezd lélekkel, mindent elmondhatsz énekkel, zenével. A fában is vannak rejtett dallamok, ha lelkedből játszol, hegedűn hallhatod.
Az "első" minden szempontból és élethelyzetben meghatározó. Arra valahogy mindig emlékszem. Ő is olyan volt. Aranybarna, fehér szőrgombolyag volt. Mikor csak ismerkedni mentünk, pontosabban kiválasztani,ezerrel tepert hasonló mini róka karakterű kutya testvérkéivel. Kergetőztek és bukdácsoltak. Ügyetlenségük olyan bájos volt. Legszívesebben mindet haza vittem volna. Csak évekkel később tudatosult bennem egy családi beszélgetés során, hogy dehogy mi választottuk őt. Ő volt olyan kegyes, hogy ránk bízta magát. Amikor kezembe adták nem sírt, mint a testvére nem sokkal előtte, és nedves kis orrát a nyakamhoz dugta és puszikat osztogatott, majd mikor eleget babusgattam hosszú szuszogással elaludt a mellkasomon. Ekkor pecsételődött meg a közös sorsunk. Mivel lakótelepi kutya volt tényleg mindent megfigyelt és megtanult tőlünk, és az agya szivacs volt. Kifürkészte, hogyan nyitjuk az ajtót, és mikor a szükség úgy hozta, egy dörgés képében ekkor pillanatok alatt kicsapódott a szoba ajtaja és az ágyba lendült mellénk. Anekdotáink egyike, hogy nem csinált addig semmit reggel, amíg anyu kávés csészéje nem koppant a mosogató kagyló alján, de aztán öröm riszálás keretében vitte hozzá a pórázt, hogy kapcsolja rá és adja a szíj végét a szájába, mert ő bizony magát sétáltatta. Ment az ember mellett a megszokott távolságra nem kujtorgott el, és a póráz mindkét végén ő volt. Sajátos látvány volt. Skót juhász volt, a fajta összes nemességével, szépségével, intelligenciájával. Persze nem lenne őszinte ez a pár sor, ha híresen sértődékeny természetét nem említeném, ha valamivel sikerült ő nagysága önérzetén sebet ejteni, akkor annak a személynek látványosan hátat fordított, és nem hallgatott rá, hiába szólongatta és ha netán pozíciót változtatott a bántó fél, hogy szemtől szembe kerüljenek akkor ő is változtatott, hogy csak a farát láthassa az illető. Ezt képes volt napokig eljátszani. Dzseni igazi barát, társ, és terapeuta volt kutya bőrben 11 évig. Különös, egyedi kapcsolatunk volt vele. Több kutyám volt azóta, de ő az etalon, ő az első, ő Dzsenka.
Kincses Nagy Zoé
*****
A paradicsommag álma
*****
Kellemes húsvéti ünnepeket kíván a Zöldpont Magazin valamennyi munkatársa!
Horgászok ülnek a dunai kövezésen. Az egyik horgásznak felsír az orsója, hajlik a botja... A fárasztás már vagy negyed órája tart, hirtelen csattanás, a zsinór elszakadt. Horgászunk száját elhagyja néhány keresetlen szó, a végén azt mondja: -"Legalább láttam volna! " - Új szerelék csobbant a vízbe. Kisvártatva sír az orsó, görbül a bot, horgászunk ugrik, megkezdődik a fárasztás. Legalább húsz perc telt el mire a hal a felszínre úszott. A horgász nem hisz a szemének. Talán élete legnagyobb hala van a horgon. Még tízperc és csatt! A zsinór elszakadt, a hal eltűnt a mélybe. Horgászunk száját ismét keresetlen szavak hagyják el, talán cifrábbak mint az imént. A végén azt mondja: - "Legalább ne láttam volna!"