Minden kedves Látogatónknak áldott békés Karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog újesztendőt kíván a Zöldpont Online Magazin stábja. *****
Csillagfény
Ki holdnak útját járja,
csillag van a köpenyén.
Az éjszakát sötétnek látja,
szívében mégis van remény.
Száz csillag van a szívében,
de csak egyre vágyik,
mely kedvese szeméből
Őreá világít.
Csiffáry Zoltán verse
*****
Az őszi erdő - ahogy a madarak látják
sorozat
*****
Csík János a Csík zenekar vezetője
magamról mesélek sorozat
*****
A Madarasi Vagabund zenekar bemutatója- Pribyslav (Csehország)
A fúvószene kedvelőinek (IV.) sorozat
*****
Dunai teherhajók szerelmeseinek
***** Ábrahám Exit Béla festménykiállítása Szekszárdon az Ady Endre Szakképző Centrum Székely Galériájában
A fotókat és a bemutatót Zalakovicsné Kovács Klára készítette *****
A szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttes bemutató műsora
Pribyslav (Csehország) - 2017-11-18
***** Visszatérés Csehországba
November tizenhetedike hajnali hat óra. Még sötétség uralkodik Szekszárd városán. Csak néhány korai munkás autó lámpafénye pislákol be az ablakomon. Előbb fent vagyok, mint ahogy telefonom ébresztője megszólalna, mert a jó fajta izgalom nem hagyott tovább aludni. Hiszen nem sokára ismét úton leszek az Ifjú Szívvel a mesebeli Csehországba. Várnak ránk újabb tájak, élmények és emlékek. Miközben az indulási hely felé tartottam az a gondolat futott át az agyamon, hogy máris eltelt egy év? Mély ledöbbenés. Számomra olyan, mintha pár hete lett volna. Aztán kicsit később a várakozásunk alatt egyik apuka megmondta azt, amit már én is megfogalmaztam magamba, hogy neki tiszta déjá vu érzése van. Miután szakszerűen bepakoltuk a csomagjainkat és jómagunkat a buszba, kezdődhetett is az utazásunk. Nem maradhatott el Dóri néni szám osztása sem, hogy mindenki meglegyen mindig létszám ellenőrzés során. Na ezek után teljes nosztalgia hangulat fogott el. Míg odaértünk semmi különös nem történt. Néhány helycserés támadás, nagy beszélgetések, még nagyobb alvások lehetetlen pózokban, ezekről persze fényképkészítés, nasizások és zenehallgatás, filmnézés. Egy tökéletes buszos kirándulásos látkép persze mindez csodaszép tájakon keresztül. Rajkán a finom ebéd, ami nélkül szerintem már át se tudná lépni a határt csapatunk. A jó szokások rabja marad az ember. Choteborban elfoglaltuk a szállásunkat, ami ismerős terep volt, hiszen a tavaly már megismert hotelben kaptunk helyet. Viszont az újításnak számított és valahol különlegességnek, hogy idén néhány étkezésünk a helyi tűzoltóságon volt. Kifejezetten finom ételeket kóstolhattunk bőségesen kimérve, és persze az idősebbeknek járt hozzá a jó fajta helyi sörből is. Igazán kiváló vendéglátásban volt részünk ott tartózkodásunk alatt. Első esténken persze még volt hangszer takarítás és próba a madarasi Vagabund Zenekarral. Második nap fő programjaként megtekintettük cseh ország egyik legdíszesebb barokk templomát Polnaban, aminek az a különlegessége, hogy az országban a legnagyobb orgona található benne. Utazásunkat az tette színesebbé, hogy a Madarasiak nem hazudtolva meg önnön magukat aláfestő zenét szolgáltattak acapella. Kezdték a klasszikusoknál, mint a keringők majd folytatódott a nagyobb filmslágerekkel és zárásként már pár mai sláger dalt adtak elő sajátos formában és nagy adag humorral. Így élmény igazán a helyváltoztatás bármilyen formája. A nap hátra lévő részében a versenyre koncentrál már mindenki. Főleg Laci bácsin látszik az a fajta feszültség, amikor az ember lánya belátja, hogy inkább most egy kicsit magára kell hagyni. Prybislav művelődési háza adott ismét otthont a rendezvénynek. Az "Ifjú Szív" Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes ebben az évben is bebizonyította, hogy a kitartó munka meghozza az eredményt, ugyanis idén is elhozták az arany minősítést. Az öröm ismét fényképek által lett dokumentálva majd pedig az iskolába lett megünnepelve svéd asztal formájában. Este, amikor az ember végig ment a folyosón és be-be kukkantott a szobákba és a társalgóba jó fajta érzés fogta el. A kicsik játszottak az idősebbek beszélgettek. Egészségeseket kacagtak, figyeltek és közösséget alkottak. Egységet láttam, ami elégedett volt, büszke és pozitív. Ritka értékes pillanatok voltak ezek. Utolsó napra maradt a mindenki által preferált vásárlás, ahol beszerezhették a kézzel fogható emlékeket a kinti napokból. Igaz ebben Viktort senki sem győzhette le, hiszen nála jobban senki sem várta a shoppingolást és talán nála jobban senki sem csinálta ezt a tevékenységet. Mint ahogy a karácsonyi dalok random dúdolását sem. Mikor elindultunk Csehországból olyan igazi amerikai lassú óriás pelyhes hóesés volt, ha addig nem is lett volna valakinek karácsonyi hangulata, akkora már hatalmába kerítette. Hazafelé úton mindenki, mintha kicsit csendesebb lett volna, habár ebben is voltak kivételek, hiszen Andorka a saját maga által költött dalba többször bele kezdett, amit persze az idősebbek azzal a lendülettel próbáltak hárítani kisebb nagyobb sikerrel. Zárásként, mint fogadott krónikás, mit is írhatnék? Ez az út sok mindenről szól és több rétű, mint gondolnánk. Nem csak az elismert munkát jelenti, nem is a versenyt, amiben helyt állnak, és a győzelmet, hanem a minőségi időt és a közösséget. Az Ífjú Szív által összefogott és éltettet emberi közösséget.
Süle Viktória *****
Bemutatkozik a Mosolygós Kórház Alapítvány Szekszárd
sorozat
*****
"Fiatalokkal az egészségért" vetélkedő
Szekszárd, 2017-11-29
***** A kolibri, a farkas és a róka közös estéje
A
konyhában ült a három lélek. Mindegyikük súlyos csomaggal érkezett.
Találkozójuk nem azért volt lényeges számukra, hogy valami életbevágóan
fontos dolgot megvitassanak. Ők már beérték volna azzal, hogy ha sikerül
a küszöbön hagyniuk terheiket még együtt vannak. Abba bele se mertek
gondolni, hogy mi lenne, ha könnyebbel távoznának. Egyre
felszabadultabbak lettek, ahogy telt az idő és fogyott a bor. A romboló
hétköznapokkal járó dolgok, mint a düh és a frusztráció simán oldódtak a
társas légkör önfeledtségében. A csipkelődő mondatok öniróniával és
cinizmussal fűszerezve hatottak igazán. A kacajokkal és összenézéses
mosollyal tűzdelt órákban egy piciny pillanatra talán minden egyszerűbb,
enyhébb lett számukra. Amikor eljött a búcsú ideje a három lélek
hiányosabban vitte tovább a csomagjait. Kilátásba helyezve a következő
közös estét, amelyen nehézségeik kicsit elengedik.
Kincses Nagy Zoé *****
I. "Nemzetek közt" német-nemzetiségi versmondó verseny
Magazinunk decemberben betölti első évét. Ezúton szeretném megköszönni megtisztelő figyelmüket munkatársaim, Gaálné Hoffercsik Dóra narrátor, operatőr, Süle Viktória narrátor, Gaál Ariel fotós, operatőr, Ábrahám Béla technikai munkatárs nevében. Továbbra is számítunk Önökre a kéthetente megújuló oldalunkon.
Tisztelettel: Gaál László szerkesztő, operatőr
*****
A szekszárdi "Ifjú Szív" Táncegyüttes versenyműsora Kísért a madarasi Vagabund zenekar
Pribyslav (Csehország) 2017-11-18
*****
Bemutatkozik a 60 éves Szekszárdi Rádió Club
sorozat
*****
Madarasi Gyermek és Ifjúsági Fúvószenekar
Karnagy: Szente Alfonz
Fúvószene kedvelőinek (III.) sorozat
*****
Elsiratás
Nem a jelenlegit siratod. Nem azt, amiben vagy. A múltad. Mert megérett a változás, megérettél rá, hogy másként lásd. 11 év önkéntes magány. Száműzetés az érzés mentes létezés keserű világába. Mert ráeszmélsz valahogy nincs olyan, hogy nem érzel. Legfeljebb csak a rosszabbikat mindenből, és ezt te választottad. Azért mert kiszámíthatóbb, így élhetőbbnek tűnt. Rájössz, hogy, ami sava-borsa az életnek nincsen veled. Nem alkotnak rajtad természetes páncélt. Úgy vagy kemény, hogy védtelen maradtál. Hiába a falak kiépítése, ott állsz a bástyák tövében meztelenül. Sebezhetőbb vagy, mint véled, mint hiszik. Ezt akkor érted meg, mikor kinézel és egy pillanatra kicsit engeded magad embernek lenni. Csak egyik lábad teszed ki a falaid mögül, és az érzések átjárnak. Megtámadnak és betörnek. Tudatosul, hogy a kisujjad is elég lett volna, de akkora már mindegy. Kívánod a biztos rosszat, az érzéketlenséget, mert kényelmes. Pedig az életre születtél, hogy mélységek és magasságok percenként váltakozzanak. Nem szereted, de valami mégis mélyen síkit benned érte. Az ösztön, hogy érezni az élet.
Kincses Nagy Zoé *****
Ábrahám Exit Béla: Latin
50×40 cm, olaj, habkarton
Ete nevű Árpád-kori mezőváros emlékműve a tolnai Sárközben
Ete a középkori Sárköz központja
Ete település elhelyezkedésének köszönhette központi szerepét a 14. században. Ugyanis a környék dombsorának a legmagasabb domjára épült fel, amely a Sárköz nyugati szélétől a Sárvízig húzódott. Az akkori legjobb átkelőhely volt Sárvízen mert a dombsor lábától és a Sárköz belsejéből is könnyen meglehetett közelíteni. Egyik legjelentősebb és legnagyobb mezővárossá fejlődött a középkorban Sárköz területén.Virágkorát a középkor vége és a hódoltság elejére tehetjük. Az egyetlen vásároshely volt a Sárközben, ezt 1565-ben említik.
1398-ból származik az első írásos adat a településről. Ekkor a váci káptalanhoz tartozó birtok volt Deccsel együtt. A pápai tizedjegyzék említi elöszőr a Szentlélek tiszteletére szentelt templomot.Viszont a leletek arra engednek következtetni, hogy Ete már a 10-11. században is létezett.
Szigetvár elestéig a sárközi falvak túlnyomó része a szigetvári várnak is dolgozott és adózott.1566-ot követően a törökök uralkodtak. A török hódoltság elején Ete hanyatlása nem kezdődött el. A város elnéptelenedése 1620-1627 közöttre tehető.Etéről 1627-ben azt írták, hogy a lakosság Decsre költözött.Süle Viktória forrás: Library Hungarycana
