VIII. évfolyam 26. szám

*****

Nótár Gyula: Óévbúcsúztató

Elfogyott az évnek hava,

Gyötrelme, sötét kora.

Számadásra gyűlünk össze,

Az óévet a tűz eméssze.

Tort ülünk a rossz felett,

Még pár nap, és jobb lehet.

Egy évet bár öregedtünk,

Az új évbe vígan lépjünk.

Az óév már a végét járja.

Menekül, fut a gyáva.

Ne is bánjuk, hadd szaladjon,

Tüzet alá, hadd ropogjon!

Nyomában virág nyíljon.

Szeretetet, békét hozzon.

Ami jön, jobb lehessen,

Mindenkinek szép teremjen.

Legyen áldás a házadon.

Családodon, az álmodon.

Szerelmet és boldogságot,

Egészséget, gazdagságot.

Önző módon hadd kívánjam.

Még pár szó, és nincs több vágyam.

Mindezt Neked, barátom,

Szeretettel kívánom.

Boldog új évet kívánok!

Forrás: www.poet.hu - versek

*****

Európa kék szalagja a Duna

Dunakanyar 

*****

140 éve született Babits Mihály író, költő

Babits Mihály ülő szobra - Farkas Pál alkotása

Szekszárd szobrai sorozat

*****

Szervezett tűzvédelem 150. évfordulóját ünnepelték Szekszárdon.  

A tűzoltók biztosan a mennyországba kerülnek, mert munkájukat a pokolban végzik. Király Zsolt tűzoltó őrnagy.

 

VIII. évfolyam 25. szám

Európa kék szalagja a Duna (IX. rész)

Várak és templomok

*****

"Azt álmodtam, hogy két macska voltam és játszottam egymással." (Karinthy Frigyes)

Cicakedvelőknek II.

*****

Eljövetel Ez a szó nekem idén nem csak az adventet jelenti. Ismét fogtam a batyumat és elköltöztem a családi fészekből. Sokadjára leszek egyedül. Nehéz a hétköznapokon azon a határon mozogni, hogy azt tudjam mondani, egyedül, de nem magányosan. Főleg ebben az időszakban. Ahol minden arról szól, hogy közösségben eltöltött pillanatok azok, amik éltetnek. És ebbe belekapazkodva és megfordítva tehetek érte, hogy jobban érezzem magam. Az emlékeimbe kapaszkodva készülök az ünnepre. Apró kis műtyűröket gyártok az új otthonomba és a régibe egyaránt. Közben felidéződnek azok az idők, mikor a volt munkahelyemen a főnököm gondosan mutatta, hogyan kell fonalból manókat csinálni. Miközben degeszre ettük magunkat lilahagymás zsíros kenyérrel, amit leszorítottuk egy kis tiramisuval és nagyon citromosra, édesre ízesített teával öntöttük le. Persze közben az elengedhetetlen magyar és nemzetközi - unásig hallgatott- karácsonyi dalok mentek a számítógép lejátszóján. Mégis mindig volt valaki, aki dúdolja vagy azt mondja félig elnevetve, már csak ez hiányzott, mert ez fog menni minimum három napig a fejében. Egyeztetek időpontot barátnőmmel a mézeskalács sütésre. Lassan már 8 éve december közepén lesütünk egy nagy adag mézest a gyerekei és párja örömére. Miközben serénykedünk, kávézunk és beszélgetünk. Először a közelmúltban történtkeről és a tervekről, majd amikor ebben a témában kiveséztünk mindent. előjönnek az első közös sütögetések emlékei, amikor elszámoltuk magunkat és a szomszéd nénitől kértünk lisztet, vagy amikor háromszor fordultunk meg a szomszédos kis boltból mert elmaradt mindig valami... fahéj, méz vagy szódabikarbóna. Próbálok többet beszélgetni, és ezáltal igazán kapcsolódni, jobban figyelni mert megtanultam, hogy talán ez a legnagyobb ajándék. A saját időnkből adni, ami véges. Volt mikor kórházban töltöttem ezt az időszakot. Mégis a legszebbek között szerepelt számomra, semmi szomorú felhangja nem volt. Ott szembesültem az igazi beszélgetés gyógyító erejével, ahol az ebédlő asztal mellé bárki leülhetett, és bármikor elmehetett, és bármiről is szólt a diskurzus valahogy mindig nevetés lett a vége. Ekkortájt különösen sokat hallgatok egy számomra igen kedves zeneszámot, az Eleven holdtól a Hóból takarót, amiből egy részt sokszor versként mormogok magam elé a tömegközlekedés során, akkor is amikor épp nem hallgatom: Néha ráeszmélek, Hogy kívül nincs karácsony, Mert a lelkünk az ami örvend És a lelkünk az ami fáj. S ha egy ablakból szép dal szól és Csillagszóró sírja lángját... Tőlem függ csak, hogy meddig rejtőzik Még az a "szebb világ"! Hisz' az ünnep csak úgy szép, Ha képes vagyok szeretni még. Mert nincs karácsony, ha magam bezárom És nem teszem ki eléd! Szólj, hát ölelés, de hagyj békén, sár! Fagyos könny, hullj az égből, De ajándékkal várj! Végső konklúziója számomra mi lehetne más ennek a várakozásnak, készülődésnek..., hogy a családunkkal, szeretteinkkel együtt töltjük majd az ünnepet. Kincses Nagy Zoé

VIII. évfolyam 24. szám

Európa kék szalagja a Duna (VIII. rész)

Hurkok és határok

*****

A Duna Nekem

Mélyebben belegondolva mindig jelen volt az életemben Ő, a nagy folyton haladó víztömeg. Első emlékeket róla, talán a battai csónakház adott, ahol a munkaünnepét töltöttük a többi családdal együtt.

Vízhez közel a partra csak is felnőtt kíséretében mehettünk, és közösen csodáltuk a sajátos szürkés-kék árnyalatú folyamát. Édesanyám munkahelyével is szorosan összefügött, hiszen a Dunamenti hőerőműben volt diszpécser. 

Rengeteg szál köt oda, és peregnek a kép kockák. Pakson a Dunára helyzett viziszínpad, ahol agusztus 20.-i műsorokat néztünk kis kamaszként a bandával. Az ezernyi villódzó fény, ahogy a rojtozó víztükrön megtörik,

az volt aztán a szélesvásznú élvezet. 

A legkedvesebb élményeim mégis a bölcskei holtághoz kötődnek. Amikor a Balaton-felvidékről származó barátaimnak bemutathattam a Dunát. Stégről horgásztunk aztán meguntuk, és próbálkoztunk kézzel fogni halat a gátnál,

ahogy egy filmben láttuk. Persze sikertelenül. A meder aljáról felszedett kagylók, csigaházak és kövek lettek az időszakos kincseink. Az egyik nagyobb kagylóhéjjal rákot is fogtunk. 

Egy rövid ideig lavórban tartózkodott velünk a nyaralóban, mert akinek sikerült kiemelni azt gondolta, hogy meglett az új háziállata. Nagy nehezen sikerült rábeszélnünk, hogy engedje vissza héjastól ahonnan elhoztuk,

mert édesanyja biztosan szívszélütést kap ha haza állít vele, valamint nem is tudja pontosan mi kell a tartásához, meg talán az is ösztönző lehetett, hogy a szegény pára kicsit meg is csípte az egyik ujját az új,

nem kívánt gazda jelöltnek.

Telkünkön volt egy hintaágy, ott volt a legjobb délután szunyókálni. A madár csicsergés, a folyó halk moraja, a fák susogós nesze volt a legmegnyugtatóbb zene számomra. Azóta se tudtam olyan jóízűen aludni. 

Kincses Nagy Zoé

*****

Jégmadár

Madárlesen sorozat

*****

Ábrahám Exit Béla: Mözsi Szabó István portréja

Hogyan készült sorozat

*****

VIII. évfolyam 23. szám

 Egy magyar ranger Gemencben

Felső Barnabás filmje

*****

Tóth Enikő Enci: Az avar

Vörösbe hajló sárga lét,

avarban élő bűvölet,

nehéz és fáradt már a lég,

suttogó titka lendület,

rozsda levélen lenge fény,

bágyadva gyújt még kis tüzet,

zizegve zengő halk remény,

november léptével fizet!

Avarágy alján csend honol,

újra teremthet majd a Föld,

lábak tapossák valahol,

s magában hordja meggyötört,

enyészet titkos ajtaját,

hol az ezüst dér integet,

s összezavarja ritmusát,

az első fagyos reggeled...

Forrás: www.poet.hu - versek

*****

Európa kék szalagja a Duna (VII. rész)

Munkaszünet

*****

Ábrahám Exit Béla: Amaryllis

70×50 cm

olaj, vászon

*****

VIII. évfolyam 22. szám

Európa kék szalagja a Duna (VI. rész)

Nagykorúvá válnak

*****

Angáné Nagy Anita meseíró

Magamról mesélek sorozat

*****

*****
 

 

VIII. évfolyam 21. szám

*****

Európa kék szalagja a Duna (V. rész)

Erőmű lánc

*****

Opatia - Horvátország

Kis tengeri kikötők szerelmeseinek

*****

Erdős Sándor: Erdei átmenet

Komor lett az őszi erdő,
a hold ezüstje festi át.
Lefejtette már magáról
a nap édes sugarát.

Árnyak bújnak fatörzs mellett,
szentjánosbogár repül.
Lassan hullámzó tó vize
a sötétségbe merül.

Hűvös szellők simogatják
fagyalbokrok karjait.
Égen úszó felhőtengert
csillag fénye szétszakít.

Tollat borzol a kis veréb,
hűvösek az éjszakák.
Kölyköt terelnek odúba
a gondos rókamamák.

Nemsokára eljön a tél,
fagy lesz mindenhol az úr.
Lehullanak a levelek,
erdő hangja elcsitul.



Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek

*****

VIII. évfolyam 20. szám

Európa kék szalagja a Duna (IV. rész)

A Duna dolgozni kezd

 

*****

Tóth Enikő Enci: Egy ezredév ünnepe

Fényes a reggel, libben a zászló,

városi utcán él a tömeg,

új a kenyér, meg a torta kiváló,

szép Duna parton a régi kövek,

vízen a fény jár, álma a régi,

múltat idézi a homlokokon,

gyermeki szemnek a kékje, mi égi,

lopva mereng el a holnapokon!

Már ezer éve hitben a nemzet,

ünnepe újra meg újra dalol,

néha magának a titka felelget,

szép anyanyelve mi jár valahol,

s bárhol is élnél távoli tájon,

jelt ad a szó, meg a kincs, mi magyar,

nemzeted érzed, így sose fájjon,

az, ami máshol néha zavar!

S eljön az este, égre tekintve,

várod a fény sugarát, a csodát,

régi meséivel színe behintse,

emberek fáradt szembogarát,

ünnep az égen, isteni lánggal,

földre hajolva megérik a dal,

összeköt, éled a nemzeti lánccal,

öntudatod, mi örökre magyar...

(Forrás: www.poet.hu kortárs magyar versek)

*****

Hagyományos paradicsomfőzés Medina-Szőlőhegyen

 - a múlt nyomában sororozat -