A ravatal szürke tető csíkja és az örökzöldek ablakkeretet adtak annak az égbolt darabnak, amit néztem. Kérdések kergették egymást a fejemben. Vajon hallod, ahogy művi pátosszal mondanak rólad elcsépelt dolgokat. Vajon látod, kik vannak most itt. Egyáltalán itt vagy még vagy megpihentél akárhol és már rég elfeledtél minket. A murva sercegő hangja szakítja félbe elmélkedésem. Késő ismerősök csatlakoznak. Keresem újra a békém a kék fellegben. Nem találom, felváltva érzek dühöt, szomorúságot, keserűséget és mélységes sajnálatot. A miérteken már túl vagyok. Öszpontosítok és mélyet lélegzem. Ez is már csak rólunk szól, az itt mardtakról, te már nem vagy itt. Ekkor egy fehér pillangó repült a látószögembe. Elmosolyodtam és üdvözöltelek. Pár pillanatra rá eltünt az örökzöldek között.
Múlt és jelen találkozása a Dunán - Rekonstruált IV. sz. római őrhajó halad végig a Limesen
Ritka pillanatok sorozat
*****
Sajtótájékoztató a mustgáz veszályeiről
Várdomb, 2022-08-25
*****
Amitől kinyílik a bicska a zsebemben: közlekedés
Sajnos az utakon sok bicskanyitogató esettel találkozom.
Sötétben a szemből jövők közül sokan hosszú ideig jönnek velem szembe úgy, hogy a fényszórót nem kapcsolják le, sőt,
ezek az autósok rendszerint már akkor visszakapcsolnak tompítottról fényszóróra mikor még nem értek mellém.
Vannak a "versenyző" típusok. Lakott területen kívül nem sietnek addig, míg nem lehet őket a forgalom vagy az útviszonyok
miatt megelőzni. De amikor mód nyílik az előzésre, hírtelen növelik a sebességüket, néha a megengedett fölé is.
Miután nem lehet előzni, megint lassú tempóra váltanak.
Lakott területen belül is vannak érdekes karakterek.
Az "araszolók". Piros lámpánál egy-másfél autóhosszra állnak meg az előttük állótól, majd előbbre gurulnak fél métert és megállnak.
Majd újra húsz centit gurulnak és stop. Megint egy méter...
A "cammogók". Szintén lakott területen belül, forgalomban indokolatlanul lassan 30-35 km/óra sebességgel mennek, sőt a zöld lámpánál még lassabban mennek át, hogy a mögöttük haladók beragadjanak a pirosba. De találkoztam már olyan autósokkal, akik látván, hogy a kanyarodó sávba szeretnék átsorolni egy piros lámpánál, úgy állnak meg előttem, hogy ne tudjak sávot váltani, bár előttük több méter szabad út volt.
A felsorolt példák igazán nem pénz, csak hozzáállás kérdése. Bizonyára az ilyen közlekedő társaim itt tudják megmutatni, hogy milyen kemény férfiak név nélkül.
Sajtótájékoztató a Tolna Megyei Tűzmegelőzési Bizottság
és BM OKF GEK Tolna Megyei Ellátási Csoport
Lakossági kéményseprések igénybevételének népszerűsítéséről
és tűzesetek idei alakulásáról
*****
Megelevenedett a múlt Máré várában
Magyarország várai sorozat
*****
Máré vára
A Mecsek hegység északi, 340 méter magasságában található meg a kis várerőd erdős, meredek hegycsúcson. Magyaregregyi várnak is hívják, mert 5 kilométerre található az építmény a községtől.
Maga a hely stratégiai jelentőséggel bírt, már a rómaiak is ide építettek őrtornyot, amely a népvándorlás során elpusztúlt. A vár építőjét, illetve építésének kezdetét nem tudják pontosan. Régészeti feltárások és oklevelekből kiindulva a tatárjárás utánra tehető keletkezése.
Első írásos emlék 1316-ban keltezett oklevél, amelyben Károly Róbert király Bogár István mester részére adományozza. Majd a rokon máréj Gunyafiak 1347-ben elzálogosítják a Becsieknek, és a későbbiekben a két család osztozkodik a váron, és a hozzá tartozó egyéb részeken, de örökösödés útján végül 1505-ben a Várady család tulajdonát képezi az uradalom.
Várady István miután életét vesztette a mohácsi csatában, bátyja Mihály igényt tartott a várra így erőszakkal elfoglalta azt, de Várady feleségének parancsára Bakics Pál visszaszerezte. A lovagvár lakó épületeit az új birtokosa reneszánsz stílusban alakítatta át. Korszerűsíteni kívánta teljeskörűen az épületet stratégiai szempontból, de anyagiak hiányában ennek csak egy részét tudta megvalósítani, a védműveket egy kisebb rondellával erősítette meg.
A törökök miután elfoglalták 1545-ben Pécset, a Máré váriak ellenállás nélkül megadták magukat és így a mohácsi szandzsákhoz csatolták. Ott tartózkodásuk alatt a törökök három tornyos palánkvárral megerősítették. Rác-törökök és magyarok lakták, valamint 72 főnyi katonaság állomásozott benne. Hadászati jelentősségét elvesztette amikor a hódoltság határa egyre északabbra tolódott. 1561-ben került újra a Várady család birtokába a vár, mikor Zrínyi Miklós elfoglalta, majd visszaadta az örökösöknek.
A 16. században feltehetően tűzvész következtében nagy mértékben sérült az épület, mert a 17. század végéről fent maradt oklevelekben romként írják le, amely a pécsi püspök birtokában van.
Az utolsó ostromlott várként tartják számon. Ugyanis 1956-ban egy orosz tank a forradalmárok egy csoportjára a „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt, akik a romok közé húzódtak be. Tábla őrzi emlékét az itt elhunyt két szabadságharcosnak.
Műemléki státuszát 1958-ban kapta meg. Régészeti feltárást követően megkezdődött restaurálása az épületnek, amely 1960-tól-1966-ig tartott. Az itt talált leletekből az épület földszintjén vártörténeti kiállítás tekinthető meg.
forrás: marevar.hu; amultemlekei.hu
Kincses-Nagy Zoé
Álmomban újra ott jártam, hol gyerekkorom felhőtlen játék idejének egy részét töltöttem. Az emeletes házunk tövében akkoriban zöldellő pázsit volt. Sehol nem volt betonplaccos parkoló. Ingós, lábat cirógatós fű tengert elszórtan a búzavirág törte meg, amely kéksége azóta is a kedvencem. Fehér fejű margarétákból és napsárga pitypangból fontunk akkoriban koronát, és pipacsban gazdag alkalmi uradalmunkban csodálattal átszellemültünk. Mezőnk számtalan virágán osztoztunk a dolgos méhekkel és a csinos kis hat pettyes katicákkal. Rákucorodni maga volt a mesevilágba merülés. Szemlénket csak is a nagy szomjúság, vagy éhség szakíthatta meg. Egyszerűségében volt a kiteljesedés. Nem mindig emlékszem álmaimra, de éjjeli látogatásom a természet kertjében sokáig viszem még a hétköznapok mókuskerekébe. Kincses-Nagy Zoé