VII. évfolyam 22. szám

Veszélyes éjszakai találkozások VI.

 

*****

Mosné Dér Éva fotója: Kenguru Szekszárd utcáin

Hihetetlen találkozások sorozat

*****

Csiffáry Zoltán: Türelem

Ha szomorú vagy,

szemedben könny játszik,

gondolj valami vidámra,

a múltban is látszik.

Árkot ás köréd a búbánat,

építs rajta hidat.

Ne hagyd kihasználni

gyenge napjaidat.

Emelt fejjel járj,

próbálj boldog lenni,

mert szomorú emberen

nem segíthet senki.

*****

Ábrahám Exit Béla: Alpinista

90×60 cm, olaj, farost

VII. évfolyam 21. szám

Az év fája (2022.)

Híres fák sorozat 

*****

Csiffáry Zoltán: Magányos fa

Elbújnék a világ elől.

sokszor úgy érzem.

Keresve sem találnák meg

eldugott kis fészkem.

Lennék erdő sűrűjében

egy magányos fa,

melybe belevésik neved,

melyet nem fúj el szél,

nem mos le eső,

s nem lep be moha.

Mindig velem lennél.

Kiállnám az élet bármely viharát,

büszkén viselném e felírást:

" Nem feledlek soha."

*****

Csalhatatlanul megérkezett az ősz

*****

Ábrahám Exit Béla: Ősz

70×50 cm, olaj, vászon

VII. évfolyam 20. szám

 Veszélyes éjszakai találkozások V.

*****

Csiffáry Zoltán: A természet ereje

Apró szemekben hullanak esőcseppek

száraz talajára erdőnek, mezőnek.

Külön-külön hullik mindegyik a földre,

poros leveleket dúsan megöntözve.

Társra találva, mind-mind,egymás után,

hömpölyögve zúdul le a hegy oldalán.

Apró kis csermelyből nagy patak lesz,

összekeveredve sietnek a tengerhez.

Csobbanva verődnek hullámok a parthoz,

nekik,lehet,enyhülést, nyugalmat hoz.

Ősi erő küzd minden vízcseppben,

szeretve ölel át, s mégis kegyetlen.

Megvadult erő, vagy tán ősi ösztön,

mely előre hajtja, hogy új utat törjön?

Új utat tör magának, nincs kegyelem.

Vándorol hegyeken, völgyeken, réteken.

Csöppnyi kicsi vízcsepp nagy erőt hordoz,

megfélelmít embert, ha tengerként háborog.

Életet is adhat, de okoz tragédiát,

ha megkezdett útját folytatni nem hagyják.

Társához ragaszkodik, hogy erős legyen,

különös vonzalom, állandó küzdelem.

Embernél is így van, ellene nem tehet,

hogy el ne veszítse, küzd azért, kit szeret.

*****

Mikor a pödörnyelvek dolgoznak.

*****

Pillangó

A ravatal szürke tető csíkja és az örökzöldek ablakkeretet adtak annak az égbolt darabnak, amit néztem. Kérdések kergették egymást a fejemben. Vajon hallod, ahogy művi pátosszal mondanak rólad elcsépelt dolgokat. Vajon látod, kik vannak most itt. Egyáltalán itt vagy még vagy megpihentél akárhol és már rég elfeledtél minket. A murva sercegő hangja szakítja félbe elmélkedésem. Késő ismerősök csatlakoznak. Keresem újra a békém a kék fellegben. Nem találom, felváltva érzek dühöt, szomorúságot, keserűséget és mélységes sajnálatot. A miérteken már túl vagyok. Öszpontosítok és mélyet lélegzem. Ez is már csak rólunk szól, az itt mardtakról, te már nem vagy itt. Ekkor egy fehér pillangó repült a látószögembe. Elmosolyodtam és üdvözöltelek. Pár pillanatra rá eltünt az örökzöldek között. 

Kincses-Nagy Zoé

*****

 

Ábrahám Exit Béla: Öböl
50×40 cm, olaj, vászon

*****

VII. évfolyam 19. szám

 Moscenicka Draga - Horvátország

Városi séták sorozat

*****

125 éve született Tamási Áron

*****

*****

Ábrahám Exit Béla: Landolás
50×50 cm, olaj, vászon

*****

VII. évfolyam 18. szám

 Múlt és jelen találkozása a Dunán - Rekonstruált IV. sz. római őrhajó halad végig a Limesen

Ritka pillanatok sorozat

*****

Sajtótájékoztató a mustgáz veszályeiről

Várdomb, 2022-08-25

*****

Amitől kinyílik a bicska a zsebemben: közlekedés

Sajnos az utakon sok bicskanyitogató esettel találkozom.

Sötétben a szemből jövők közül sokan hosszú ideig jönnek velem szembe úgy, hogy a fényszórót nem kapcsolják le, sőt,

ezek az autósok rendszerint már akkor visszakapcsolnak tompítottról fényszóróra mikor még nem értek mellém.

Vannak a "versenyző" típusok. Lakott területen kívül nem sietnek addig, míg nem lehet őket a forgalom vagy az útviszonyok 

miatt megelőzni. De amikor mód nyílik az előzésre, hírtelen növelik a sebességüket, néha a megengedett fölé is.

Miután nem lehet előzni, megint lassú tempóra váltanak. 

Lakott területen belül is vannak érdekes karakterek.

Az "araszolók". Piros lámpánál egy-másfél autóhosszra állnak meg az előttük állótól, majd előbbre gurulnak fél métert és megállnak.

Majd újra húsz centit gurulnak és stop. Megint egy méter...

A "cammogók". Szintén lakott területen belül, forgalomban indokolatlanul lassan 30-35 km/óra sebességgel mennek, sőt a zöld lámpánál még lassabban mennek át, hogy a mögöttük haladók beragadjanak a pirosba. De találkoztam már olyan autósokkal, akik látván, hogy a kanyarodó sávba szeretnék átsorolni egy piros lámpánál, úgy állnak meg előttem, hogy ne tudjak sávot váltani, bár előttük több méter szabad út volt.

A felsorolt példák igazán nem pénz, csak hozzáállás kérdése. Bizonyára az ilyen közlekedő társaim itt tudják megmutatni, hogy milyen kemény férfiak név nélkül.

Ezúton is üdvözletem küldöm nekik, bár én névvel.

Gaál László

VII. évfolyam 17. szám

Sajtótájékoztató a Tolna Megyei Tűzmegelőzési Bizottság és BM OKF GEK Tolna Megyei Ellátási Csoport

Lakossági kéményseprések igénybevételének népszerűsítéséről és tűzesetek idei alakulásáról

*****

Megelevenedett a múlt Máré várában

Magyarország várai sorozat

*****

Máré vára A Mecsek hegység északi, 340 méter magasságában található meg a kis várerőd erdős, meredek hegycsúcson. Magyaregregyi várnak is hívják, mert 5 kilométerre található az építmény a községtől. Maga a hely stratégiai jelentőséggel bírt, már a rómaiak is ide építettek őrtornyot, amely a népvándorlás során elpusztúlt. A vár építőjét, illetve építésének kezdetét nem tudják pontosan. Régészeti feltárások és oklevelekből kiindulva a tatárjárás utánra tehető keletkezése. Első írásos emlék 1316-ban keltezett oklevél, amelyben Károly Róbert király Bogár István mester részére adományozza. Majd a rokon máréj Gunyafiak 1347-ben elzálogosítják a Becsieknek, és a későbbiekben a két család osztozkodik a váron, és a hozzá tartozó egyéb részeken, de örökösödés útján végül 1505-ben a Várady család tulajdonát képezi az uradalom. Várady István miután életét vesztette a mohácsi csatában, bátyja Mihály igényt tartott a várra így erőszakkal elfoglalta azt, de Várady feleségének parancsára Bakics Pál visszaszerezte. A lovagvár lakó épületeit az új birtokosa reneszánsz stílusban alakítatta át. Korszerűsíteni kívánta teljeskörűen az épületet stratégiai szempontból, de anyagiak hiányában ennek csak egy részét tudta megvalósítani, a védműveket egy kisebb rondellával erősítette meg. A törökök miután elfoglalták 1545-ben Pécset, a Máré váriak ellenállás nélkül megadták magukat és így a mohácsi szandzsákhoz csatolták. Ott tartózkodásuk alatt a törökök három tornyos palánkvárral megerősítették. Rác-törökök és magyarok lakták, valamint 72 főnyi katonaság állomásozott benne. Hadászati jelentősségét elvesztette amikor a hódoltság határa egyre északabbra tolódott. 1561-ben került újra a Várady család birtokába a vár, mikor Zrínyi Miklós elfoglalta, majd visszaadta az örökösöknek. A 16. században feltehetően tűzvész következtében nagy mértékben sérült az épület, mert a 17. század végéről fent maradt oklevelekben romként írják le, amely a pécsi püspök birtokában van. Az utolsó ostromlott várként tartják számon. Ugyanis 1956-ban egy orosz tank a forradalmárok egy csoportjára a „Mecseki láthatatlanokra” tüzelt, akik a romok közé húzódtak be. Tábla őrzi emlékét az itt elhunyt két szabadságharcosnak. Műemléki státuszát 1958-ban kapta meg. Régészeti feltárást követően megkezdődött restaurálása az épületnek, amely 1960-tól-1966-ig tartott. Az itt talált leletekből az épület földszintjén vártörténeti kiállítás tekinthető meg. forrás: marevar.hu; amultemlekei.hu Kincses-Nagy Zoé

VII. évfolyam 16. szám

 *****

Ernyős sárma

Vadvirágok sorozat

*****

Veszélyes éjszakai találkozások IV.

*****

Mezőn jártam

Álmomban újra ott jártam, hol gyerekkorom felhőtlen játék idejének egy részét töltöttem. Az emeletes házunk tövében akkoriban zöldellő pázsit volt. Sehol nem volt  betonplaccos parkoló. Ingós, lábat cirógatós fű tengert elszórtan a búzavirág törte meg, amely kéksége azóta is a kedvencem. Fehér fejű margarétákból és napsárga pitypangból fontunk akkoriban koronát, és pipacsban gazdag  alkalmi uradalmunkban csodálattal átszellemültünk. Mezőnk számtalan virágán osztoztunk a dolgos méhekkel és a csinos kis hat pettyes katicákkal. Rákucorodni maga volt a mesevilágba merülés. Szemlénket csak is a nagy szomjúság, vagy éhség szakíthatta meg. Egyszerűségében volt a kiteljesedés.  Nem mindig emlékszem álmaimra, de éjjeli látogatásom a természet kertjében sokáig viszem még a hétköznapok mókuskerekébe.
Kincses-Nagy Zoé