X. évfolyam 25.szám

 *****

Zebegényi Hajózástörténeti Múzeum "csodája"

II.rész

*****

Tengelic Települési Értéktár Bizottsága évzáró rendezvény és kiállítás megnyitó

2025.november 07.

*****

Erdős Sándor

Az öreg tölgy

Állok. Már száz telem múlt el,

a szél, mint régi díszlet,

hozza a múltat, s viszi el

a lombok közt a csöndet.

Törzsem repedt, mohos, kemény,

de él még bennem emlék:

madárdal, villám, őszi fény,

hajnalt váró könnyű lepkék.

Az erdő rég más nyelven él,

ifjak dalolnak vígan,

de én, a vén, ki nem beszél,

csak álmodozom lassan.

Néha egy őz, egy árva szél

megáll, vár egy szavamra.

De én hallgatok. A lét zenél,

a gyökér mély harangja.

Nem fáj, hogy egyedül vagyok,

a sötét rég barátom.

A csillagokkal alkotok

egy titkos, mély világot.

Forrás: www.poet.hu - magyar versek

*****

X.évfolyam 24.szám

 *****

A zebegényi Hajózástörténeti Múzeumban jártunk.

Farkas Vince hajóskapitány

1919-2007

" A zebegényi Hajózástörténeti Múzeum alapítója, amit gyűjteményéből és saját készítésű

tárgyaiból 1984-ben nyitott meg. Egész életét a hajózásnak szentelte,

a haladó magyar hajózást hallhatatlanná tette."

*****

Hajózástörténeti Múzeum Zebegény

1. rész

*****

Pillanatok a valaha volt magyar tengerhajózásból

*****

Szabó Lőrinc:

Tengeren

Visz a hajó, ringat a tenger,

elnyúlok a fedélzeten.

Ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn,

ez a kékség, amiben úszunk,

eget és földet összefog

és lent a hullámzó magasság,

fent a szárnyrakelt víz suhog.

S ebben a tükrös ragyogásban,

csobogó ég és víz között,

elszáll az emberi sötétség,

amely ideág üldözött:

könnyű vagyok s a könnyű lélek

könnyűnek érzi a jövőt,

minden gyötrelmét elfelejti

a megváltó szépség előtt.

Visz a hajó, ringat a hullám,

a gép morajlik csendesen,

ez a kékség, amiben úszunk,

tán a mennyország idelenn.

Lent az ég ragyog, fent a tenger,

ez a nagy fény meggyógyított;

most megint örülök, hogy élek,

hogy élek és ember vagyok.

*****